Régi dalok, új dimenziók – Thy Catafalque: Zápor EP

November közepén Köd utánam címmel, egy tizenhárom lemezes díszcsomagban jelenik meg újra Kátai Tamás igen szép és terjedelmes életműve. Az új csomagban a Thy Catafalque agyának bő két évtizedes zenei pályafutásának mintegy megkoronázásaként olyan dalokat is hallhatunk, amik eddig nem voltak elérhetők, legalábbis nem ilyen formában. Ezek hallhatók a Zápor című kislemezen, mely Radnóti Miklós halálának évfordulóján jelent meg az interneten, fejet hajtva a költőóriás páratlan pályája előtt. Az ötszámos EP-n a Radnóti- és Ady-feldolgozások mellett három másik szám is szerepel, amelyek mind ott voltak már a 2004-es Tűnő idő tárlat című lemezen is, ám ezúttal Tamás újrakeverte, illetve új basszus-, dob- és brácsasávokkal (Hegyaljai-Boros Zoltán) és női énekrészekkel (Horváth Martina) díszítette fel a dalokat.

Nem hittem volna, hogy a Thy Catafalque életművének legjobb darabját sikerül egy teljesen új dimenzióba emelni, de Tamás megcsinálta. A Tűnő idő tárlat volt az az anyag, mely leginkább elvarázsolt, olyan kifinomult és zsigeri volt, hogy azonnal megfogott. Mindig is annak a híve voltam, amikor a (black) metal felülkerekedik a folkon, amikor utóbbi inkább díszít, mint vezérel, amikor a sodrás huzamos és elemi, és ez leginkább ezen a lemezen volt megfigyelhető. Teljesen új érzéseket kapcsolt be bennem: az itthon körberajongott, a folkzenét a metallal ötvöző avitt, izzadságszagú és igénytelen kísérletek helyett egy ízléses, egyedi és nemzetközi szint körvonalazódott előttem. „A legjobbat adni, magyart és európait adni…” – mondta Radnóti, és mondjuk mi is, ha a Thy’-ra gondolunk.

Ezen a most megjelent kis „válogatáson” inkább a metal került a központba, mint az elszállás, kidomborítva a zenekar szunnyadó erejét. Olyan erős, hogy nincs menekvés, a disszonancia egy plusz mélységet ad az egésznek, az új sávok és effektek pedig eddig kevésbé érzékelt hangsúlyokat tesznek a dalokra. Gyönyörűen lett feljavítva a lemez, bele-belecsípve vált fénylő csillaggá egy már amúgy is mestermű. A keverés teljesen új dinamikát adott a számoknak: a mesterien polírozott dob- és basszussávok egy egészen telt és bensőséges hangzást hoztak, az effektelések és vokálsávok pedig megadták azt a pluszt, mely modernné és aktuálissá teszi a számokat. Az új hangulat kevésbé fátyolos, a hangszerek jobban kitűnnek egymásból és az összhang letisztultabbá vált – utóbbi akár lehetne negatívum is azok számára, akiknek a sejtelmesebb, masszívabb, nyers összkép az üdvözlendő, én ebben az esetben inkább hajlok az új hangzás irányába. Így kell autentikusnak és progresszívnak lenni, és így kell a legmagasabb költészethez nyúlni.

Mivel új dalokról a szó szoros értelmében nem beszélhetünk, ezért a pontozás jelen esetben elmarad, annyit azért mindenképpen megjegyeznék, hogy a Thy’ életművének egyik legfényesebb csillaga ragyogott fel.