2019. december 28.
Jövőre fog megjelenni a Stabbed új kislemeze, amiről most egy újabb dalt mutat be a progos, groove-os borúmetált játszó banda. A Nuskullon debütáló Tolaris mellé pedig itt az előző dal, az Exit Wound frissen újrakevert verziója is. Mindkettőt Vári Gábor mixelte a szegedi Miracle Soundban, és mindkettő kapott egy szöveges videót is, előbbiét Juhász Misel, a zenekar basszere, utóbbiét pedig Rivasz Gergő készítette.
A leendő EP-ről és a dalokról a dalszerző/gitáros Kecskés Attila mesél:
Úgy döntöttünk csinálunk egy nagyon erős EP-t egy töltelékdalokkal és kapkodással elrontott nagylemez helyett. Elérés szempontjából is sokkal előnyösebb 2019-ben egy-egy dalt kiadni, emellett legalább lesz ideje a kedves publikumnak megemészteni a nem túl könnyed nótáinkat.
Az Exit Woundnál zeneileg igyekeztünk feljebb tekerni a korábban megszokott középtempón, a riffelés és a dobolás is bonyolódott, rengeteg kellemetlen percet okozva a felvételeknél. A dalt Vári Gábor úrnál vettük fel a Miracle Soundban, ismét egy élmény volt vele dolgozni. Nagyon könnyen megtaláltuk a közös hangot, igazán harapós hangzás lett a végeredmény. Ami a lényeg: a pergő nem szar (!!), kurva hangos lett az egész, cserébe úgy szól mintha a pokolban szaggatnák le a tökeit az embernek. Nyilván ennél sokkal több dolgot kértünk és kaptunk, de évek múlva úgyis csak ennyi fog megmaradni az emlékeinkben.
A dalszövegekről a szerzőjük, Potkovácz Márk dobos mesél:
Az EP dalai közül a Tolarisszal szórakoztam a legjobban. Arra gondoltam, mi lenne, ha ezt a tőlünk amúgy is radikálisan új, tehervonat dalt még jobban kiforgatnám magából egy afféle Bonnie és Clyde jellegű dekadens szerelmes sztorival. A NIN Deepjével és Marilyn Manson Heart-Shaped Glasses c. dalával az agyam hátsó rekeszeiben egy ilyen toxikus őskáosz párkapcsolatot írtam meg, ami feléget mindent és mindenkit maga körül, egészen addig, amíg meteorként nem csapódik a szalagkorláton túli szakadékba. Ezek után külön meglepetésként ért, mennyire illik az egész szöveg David Lynch Lost Highway filmjének a sztorijára, ami szintén kiapadhatatlan inspirációs forrás nálam.
Ami pedig az Exit Wound sorait illeti:
Neurotikus társadalmunk a felmenőinktől ránk kövült sérülések következménye, a figyelemelterelő kultúra által generált zajban pedig nehéz meghallani, mi történik legbelül. A legtöbb ember elszigetelt, kommunikálni képtelen, depressziós, pánikbeteg, vagy valamilyen testi szinten jeleníti meg azt a sok szart, amit minél mélyebbre igyekszünk elásni. Tévedés azt is hinni, hogy nekünk könnyebb, vagy jobb, mint a háborút, szegénységet megélt elődeinknek. Viszont mi vagyunk az a generáció, akinek tudatosan lehetősége van élni és nem csak túlélni. A mi felelősségünk feldolgozni azt, amire nem volt akkor se idő, se pénz, se tudás, se elég mersz tudatosan vállalni önmagad minden hétköznapi poklával, tehetetlen dühével együtt.
És akkor a két videó:
Fotó: Lányi Kristóf
