Mostanra már másfél éve, hogy a fővárosi Sosevolt zenekar két modern rockdallal és egy koncerttel bemutatkozott, majd el is tűnt a színről, mintha sose lett volna – ma viszont egy felfrissült felállással újra itt vannak, hogy bemutassák az első klipjüket.
A mikrofonnál továbbra is Molnár Bálint (Insane, újabban Jolly Jackers, satöbbi) áll, aki mellett az előző felállásból Balogh Dániel gitáros (szintén Insane) és Károlyi Zoltán dobos maradtak meg. Új tagnak pedig csatlakozott gitáron Tóth Bertalan (ugyancsak Insane) és Bodor László (Ygfan), akikkel együtt egy, a korábbinál metálosabb hangzás is érkezett a bandába. Mindez azonban a most megjelnő új dalon még nemigen hallható. A Mélység című darab még a csapat előző basszusgitárosával, Kovács J. Dáviddal készült el, aki egyben a videoklip rendezője is volt. A dal születéséről és jelentéséről Bálint és Dani mesélt:
- Bálint: Az év elején, még a Duffy kiszállása előtt rögzítettünk egy home-made klipet, amit pont ő készített, mint operatőr és mint rendező. Ezt tavasszal ki is szerettük volna hozni. Ehhez felvettünk szintén tavasszal egy számot, ami annyira home-made, hogy ahhoz senki nem nyúlt, csak a Dani. Poénból elkezdtük, aztán kicsit jobb minőségű lett, mint amire számítottunk, és úgy voltunk vele, hogy miért ne dobjuk ki. Aztán majdnem a kukába dobtuk ki, de mostanra végül csak megszületett.
- Dani: Ez pont egy köztes időszakban született nóta. A zenekar a tagcserék óta metálabb irányba ment el, de ez pont nem igazán egy metálnóta, sokkal inkább egy hangulatdal. Nekem személy szerint sok magánéleti problémám volt tavaly: rokonok elhalálozása, párkapcsolati dolgok, pár hónap alatt nagyon bedőlt minden…
- Bálint: Én sem voltam éppen jó passzban. És miután elkezdtük feldemózni a számot, Dani felhívott, hogy “te írtál nekem, rólam egy szöveget?” Amikor ezt meghallottam, elmorzsoltam egy könnycseppet, és azon kezdtem gondolkodni, hogy mi valószínűleg tényleg egy ikerpár vagyunk, vagy csak más számára is érthető gondolatokat sikerült közvetíteni.
- Dani: Én alapvetően nagyon szeretem a ‘60-as évek rockzenéjét, hatalmas Deep Purple fan vagyok. Jött egy ötletem akusztikus gitáron, abból csináltuk ezt a számot. Vannak benne modern beütések, meg egy ponton az egész elmegy egy más irányba, mint ahogy indul, de ez egy klasszikus, old schoolabb, ódonabb rocknóta, ami Sosevolt is, meg nem is. Nem a negatív gondolatok miatt írtam, de így jött ki, és amikor Bálint megírta a szöveget, nem beszéltünk össze, nem rólam mintázta, de az egész egy olyan hangulatot adott neki, ami tökre lefedi, ahogy akkor éreztem magam.
- Bálint: Érdekes, hogy Dani nagyjából személyes dologra vetítette le ezt, nekem meg pont egy ilyen világból kiábrándult feelingem volt. Illetve konkrétan ki is mondom, borzasztóan nem tetszik, ami körülöttünk történik. Nyilván vannak elveim meg politikai gondolataim, de nem tisztem téríteni, sőt szerintem ez bizonyos helyzetekben visszás is tud lenni – hacsak nem egy punkzenekar csinálja. Viszont úgy érzem, hogy a burkoltabb művészi képeknek van létjogosulsága, és tényleg azt éreztem, amiről a nóta is nagyjából szól: hogy mennék innen egy másik univerzumba, mert gáz, ami itt történik. Rossz a közérzetem, és nem azért, mert 40 fokos lázam van, vagy mert nem csajoztam es buliztam tegnap, hanem szörnyű, hogy már csak akkor tudom elviselni a világot, ha ezeket csinálom.
A Sosevolt most szombaton, szeptember 21-én a Robotban koncertezik. Vendégük a Glasskey lesz, az Absent Distance-, Sleepless– és ex-Cadaveres-tagok kis szupergruppja, akik kimondottan utálják, ha eképp nevezik őket, és a friss This Is the End of Who We Are lemezüket mutatják be a bulin.