2019. szeptember 10.
A 2003-as self-titled lemez után következő nagy szünetben a szívem mélyén már egy ideje eltemettem gyerekkorom egyik meghatározó bandáját, a blink-182-t. Nagyrészt már el is felejtettem őket, hacsak valami házibuliban meg nem szólalt a First Date. Ám egyszer csak jött a 2011-es, közepesen gyenge Neighborhoods, majd a 2016-os, már Tom DeLonge nélküli California, én meg néztem magam elé üveges tekintettel, hogy mi lett a pop-punk pápákból. Felesleges is igazából arról beszélni, hogy Tom kilépésével esett-e a színvonal, vagy hogy Matt Skiba az Alkaline Trióban milyen jól tolta, a blinkbe meg mennyire nem illik a hangja – számomra ez a történet már egy közönséges hullagyalázásba fordult át, ahogy hallgattam a folyamatosan csöpögtetett új dalokat. A legfrissebb kiadott számról már nem is nagyon lehet mit mondani.
Mindemellett Tomnak, úgy néz ki, az ufókutatás mellett jut ideje bőven másra is, így újra aktivizálta az Angels & Airwaves nevű bandáját, melynek szintén kijött egy friss dala, a Kiss & Tell. Ez sem valami eszetlen nagy megfejtés, de mégis egy méltóságteljesebb lépés az öregedés felé.
Ja, régen ilyet tudtak: