Egy jól bevált recept újragondolása – Satelles: Some Got Saved

Az utóbbi években határozottan emelkedő tendenciát mutat a hazai hardcore-színtér, egyre csak érkeznek a minőségi zenekarok mind a régi sulis hardcore-ba, mind a beatdownba, mind pedig a dallamos irányzatba. Utóbbinak már fennállása kezdete óta üde színfoltja a fővárosi Satelles a maga őszinte, hiteles kiállásával, a húzós és magával ragadó dallamaival, és persze a nem éppen semmitmondó vagy meghunyászkodó szövegvilágával. Akinek tátongó űrt hagyott a szívében a Newborn és a Bridge to Solace feloszlása, annak tökéletes gyógyír volt a Satelles bemutatkozó kislemeze 2014 elején. Két évvel később a The Wolf You Feed album megjelenésével már egy sokkal kiforrottabb, egyedibb irányvonalat mutattak meg a srácok, amit mi is nagyon szerettünk, bár még ekkor is divat volt emlegetni a Bridge to Solace-t velük kapcsolatban. Ezt a párhuzamot viszont a jövő héten megjelenő második nagylemez, a Some Got Saved dallamainál nyugodtan kezdhetjük elfelejteni.

A közvetlenül az április 8-i országgyűlési választások után megjelenő lemez rögtön egy hatalmas piros ponttal indít: az intro az idősebb George Bushnak a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen (a mai Corvinuson) 1989 nyarán elhangzott beszédéből kiemelt részletekből áll, némi zenei aláfestéssel. Ezen sorok tartalma egyszerűen nem is lehetne aktuálisabb, tekintettel a mai magyarországi politikai helyzetre. Ebből és a tulajdonképpeni címadó dal, a Some Got Called szavaiból is látszik, hogy szerencsére a srácok továbbra sem restek kinyilvánítani véleményüket fontos társadalmi problémákkal kapcsolatban, ami elengedhetetlen eleme egy hardcore punk alapokból táplálkozó zenekar kiállásának. A Some Got Saved egyébként egy konceptalbum, amihez a következőket fűzte hozzá a zenekar: „A lemez a rendszerváltásról és annak utóhatásáról szól, az azóta felnőtt nemzedékről, akik keresik a helyüket a világban, csalódnak, keresnek, menekülnek. Nekik címezzük ezeket a dalokat, mert mi is csalódtunk, kerestünk és menekültünk eleget, de hisszük, hogy a bolyongás nem tart örökké.” Ebből építkezve a szövegvilágban gyakran előfordulnak a kiábrándultság és a belső vívódás elemei is, egy pozitívabb hangvételű, motiváló hangvételbe fordítva. A hangulatos intro után ezekről ordítva bele is csapnak a lecsóba a Confrontationnel – vigyázat, nyomokban glutént Newbornt tartalmazhat!

A rövid, de igencsak tartalmas lemez végig megtartja a kezdés magas színvonalát, egyre feljebb tolva a dalok hangulatát a címadón keresztül egészen a záró To Be Awake Is To Be Alive-ig. A srácok nagyon szépen építkeznek mind zeneileg, mint tartalmilag, egy karcos, a régi idők metalcore-ját idéző hangzással, a tőlük megszokott gyors ütemeken pörögve. Utóbbinak megkerülhetetlen alapköve Hornyák Kristóf nyughatatlan dobjátéka, kiegészülve az egyre egyedibb fülbemászó Satelles-féle gitárdallamokkal és Bokis Balázs messziről felismerhető orgánumával. Itt megemlíteném a lemez egyetlen szépséghibáját, ami pont abban áll, ami a Some Got Saved legfőbb újdonsága a zenekar többi anyagához viszonyítva: ez az ordításba átforduló tiszta ének. Amellett, hogy a dalok nagy részéhez erős pluszt adott – az elsőként bemutatott Abandoned Kingdomot például nagyon megdobja, pacsi érte -, a Grace Under Pressure-ben viszont csak többedik hallgatásra sikerült megszokni, elsőre olyan érzésem volt, mintha Balázsnak úgy kellene kierőltetnie azokat a magas hangokat. A Time Stands Still-lel is picit hadilábon álltam eleinte, abban szinte hamisnak érződik a tiszta, de mostanra már simán el tudom képzelni, ahogy ezt a király dallamot együtt énekli velük élőben a közönség is. Kontra után pro: ugyanezen tétel végén a “Breathe in, breathe out!”-tal kezdődő sorok viszont libabőröztetően jók!

Aki pedig azt hitte, hogy az Abandoned Kingdom lesz a Some Got Saved legerősebb slágere, annak elárulhatom, hogy nem: az utána következő albumzáró dalban még annál is van feljebb. A To Be Awake Is To Be Alive egy akkora 10/10-es tétel, mint a huzat, hát bizony ilyen profin kell feltenni az i-re a pontot! Kifejezetten ragadós dallam született a srácok fejében egy lassabb ritmusba belefoglalva, és itt újra megragadnám az alkalmat, hogy a szövegvilágot dicsérjem, ugyanis az amerikai filozófus, Thoreau inspiráló sorából született a kifejezetten motiváló tartalom. Úgy tűnik, hogy a Wolf’ albumot záró Ties and Wounds után talán már hagyomány teremtődik azzal, hogy a legnagyobb dal a lemez végén kerül ellövésre.

Summa summarum, a Some Got Saved nem hoz gyökeres változást a Satelles zenéjébe, amit egyáltalán nem is bánok, mert így is kellően felfrissítették a receptjüket, és abszolút hozzák a formájukat a lemezen. A tiszta ének miatt még kicsit izgulok, hogy Balázsnak szépen ki fog-e jönni minden hang élőben is, de ha erre a témára még rágyúrnak a jövőben, akkor már tényleg nem lehet majd belekötni a munkájukba! Ahogy az előző anyagaikon, úgy a második nagylemezen is érződik, hogy szívüket-lelküket beletették a srácok, nem csak rutinból kipréseltek magukból valamit, egy ilyen minőségi albumnak pedig mindenképpen az év végi toplistánkon lesz a helye! 9/10

Addig is találkozzunk május 19-én az A38 Hajón a Satelles lemezbemutató koncertjén, olyan bitang jó bandák társaságában, mint a Bluesbreaker, a Hanoi vagy a tavalyi év legjobb hazai kislemezét jegyző Touch! Ha pedig rajongsz a fizikai zenehordozókért, még kazettán is beszerezheted az albumot a koncertjegyed mellé.