Wolf – The Black Flame

Mindenféle elfogultság nélkül kezdhettem neki a Wolf vadonatúj lemezéről szóló recenziónak, hiszen a zenekar neve mindezidáig teljesen ismeretlen volt a számomra. Ami bizonyossá vált számomra, hogy profik, hiszen a Century Media áll mögöttük, és előző lemezüknek Peter Tägtgren (Hypocrisy, Pain) volt a producere. A The Black Fame immár a negyedik a sorban, 1995-ös megalakulásuk óta. Turnéztak a Saxon-nal, és jelenleg az ex-Dissection dobos Kellgren is tagja a zenekarnak. Ilyen előzmények után felmerül, hogy egy zenekar tényleg jó-e, vagy csak jó a marketing, és a kiadónál valakinek véletlenül megtetszett.
Tudom, tudom, itt senki sem kövez meg senkit, még ha azt is mondja, hogy Jehova, de én az utóbbi lehetőségre voksolok. Ez a lemez ugyanis egy tisztességes iparosmunka, zenészeink pedig magyaros tájszólással élve jómunkásemberek.
Tulajdonképpen nem lenne rossz, igazán jó, húzós riffeket hoztak a gitárosok, és ha kell, zúznak is, majd szépen szólóznak, de valami mégsem stimmel. Az ének talán? No, az is ismerős valahonnan. Ahogy haladok előre a hol gyorsabb, hol lassabb, de mindenképpen döngölős nótákon (I Will Kill Again, At The Graveyard, Black Magic), fokozatosan egy zenekar, és még inkább egy név kezd a szemem előtt villogni, jó nagy, színes betűkkel. Igen, nos, itt minden az elejétől a végéig, az elsőtől az utolsó hangig a Mercyful Fate-et és King Diamond-ot juttatja eszembe. És itt is a legnagyobb hiba, ugyanis a probléma az, hogy az ő nyomukba senki sem érhet. Niklas Stälvind hiába próbál amolyan Diamond-osan énekelni, nem sikerül neki igazán. És a legnagyobb gond, hogy az egész mégis a dán legendára emlékeztet, az elejétől a végéig. Tulajdonképpen mindegyik dallam, riff ismerős nekem valamelyik Mercyful Fate/ King Diamond lemezről.
De hogy ne csak a rosszat emlegessük: el kell ismerni, hogy a zenészek tökéletesen urai hangszerüknek, Niklas pedig, bár nem olyan, mint az eredeti, mindenképpen egy remek heavy metal torok, a lemez pedig, ha eltekintünk az „apróbb” hasonlóságoktól, egy igazán jó kis anyag, a műfaj kedvelőinek biztosan tetszeni fog. Persze, akik ismerik a fentebb emlegetett dán úriember és zenekarának munkásságát, nem maradnak le semmiről, ha most tovább lapoznak.
A végső konklúzió nehézkes, végül egyezzünk ki: 7/10.