Depresszió interjú Halász Ferenccel

Gigantikus házibuli hangulat az MTV Iconon, egy fergeteges Sziget fellépés, majd a monumentális Royal Flush Fesztiválturné okozta élmények vezettek odáig, hogy megszülessen az elhatározás, itt az ideje egy interjú okán "hivatalosan" is beszédbe elegyednem Halász Ferivel a Depresszióból. Mivel ez az első alkalom, hogy komolyabb teret kap az oldalon a zenekar, így nyilván egyfajta átfogó kép bemutatása volt a cél, de azért nem hiányzik egy-két kényesebb téma sem a beszélgetésből…

Elmondhatnám a konkrét biográfiánkat, de helyette elég talán annyi, hogy az első 5 évünkben Magyarország vezető modern rock / metal zenekara lettünk, a második félidőben pedig megerősítettük ezt a pozíciónkat, valamint sikerült egyre jobb minőségű produkciókkal előrukkolnunk. Ez annak köszönhető, hogy a közönségünk ízlése találkozott a miénkkel és nem fulladt érdektelenségbe a csapat, de nem is kellett eladnunk magunkat. Ez a hitelesség és tűz sokak számára szimpatikus.
Amúgy meg egy megvalósult álom amiben élünk. Több mint 500 koncertet éltünk meg, és ezeknek 90%-a fantasztikus élmény volt. Számos teltházas bulink, több ezres fesztiválos és önálló koncertünk volt. Játszottunk számos kedvencünkkel, és rengeteget buliztunk az idők során. Ami azonban ennél is fontosabb, hogy sikerült valami számunkra fontosat adni a közönségünknek és mi is rengeteg jó dolgot kaptunk cserébe. Ha tételesen nézzük az elmúlt 10 évet, akkor 5 lemez, 1 maxi, 2 DVD, 1 best of lemez, 500 koncert, 10 önálló, sikeres PeCsa buli, 14 videoklip a statisztika.

Milyen mély- és csúcspontokat tudnál kiemelni a mögötted álló időszakból?

Mélypontként azt tudnám kiemelni, hogy milyen lehetőségei vannak ma egy rock zenekarnak idehaza. Csúcspontként pedig azt, hogy mit sikerült ebből kihoznunk, önerőből. Mint minden valamire való zenekarnál, így nekünk is vannak örökre szép pillanatok, amik leginkább a koncertezéshez kötődnek, de voltak megoldandó problémák is persze. A szép pillanatokat igyekszünk a lehető legjobban megélni és kiélvezni, a problémákat pedig leküzdeni. Csúcspontnak nevezhető számomra az a szeretet, lelkesedés és elismerés is, amit a közönségünktől kapunk.

Hogyan jellemeznéd 5 szóval a zenekart?

Tűz, erő, élet, ész, lélek

A család, illetve a barátok hogyan viszonyulnak a banda sikeréhez?

A családom szereti amit csinálunk, ahogy a többieké is. Maximálisan támogatnak minket, ahogy csak tudnak. Ellátnak jó tanácsokkal bőven, és eléggé megbízható kritikusaink is egyben. A barátok meg szeretnek oltani a rockerkedésünkkel, de eljönnek a bulikra és nem dobják ki a lemezeinket a lejátszójukból. Tőlük is szoktunk néha hasznos tanácsokat kapni és csak ritkán mondják ki ugyan, de alapvetően büszkék ránk.

Gondoltad volna annak idején legmerészebb álmaidban, hogy idáig jut a Depresszió egyszer?

Csak reméltem. Elég céltudatosan indultunk neki a dolognak, de úgy voltunk vele, hogy ha egy jól működő hobbi zenekar összejön, akkor már boldogak leszünk. Szerencsére úgy adódott, hogy ez lett a hivatásunk, és reméljük, hogy ez még sokáig így marad.

Októberben indult útjára egy igen ütős kis turnécsomagként a Royal Flush Fesztiválturné. Így a végére érve, hogyan látod a dolog sikerességét? Várható valami hasonszőrű folytatás?

Még a vártnál is sikeresebb turnét tudhatunk magunk mögött. 11 állomásból 8 volt teltházas, de a többi buli is szép nézőszámmal zajlott le. Azt is fontosnak tartom, hogy a zenekarok és a közönség is fantasztikusan érezte magát ezeken az estéken. Valami újat és minőségit honosítottunk meg és már a turné felénél eldöntöttük, hogy lesz folytatás is. Mint a moziban, itt is lesz még több és nagyobb robbanás, több lövés, több jó csaj, stb. :)

A Pecsában került megrendezésre a budapesti állomás november 12-én. Hogyan sikerült az a buli?

Talán elég annyit elmondanom erről az estéről, hogy pályafutásunk egyik legjobb Petőfi Csarnokos koncertje volt, minden percét élveztük. Szemmel láthatóan a rajongók is így voltak ezzel. Igazi ünnep kerekedett ki a teltházas buliból.

Tudnál mesélnél valami különösen őrült történetet a rajongóitokkal kapcsolatban?

Szerencsére elmondhatjuk, hogy szeretettel, és tisztelettel közelítenek felénk. Néha azért belebotlunk egy-egy fura figurába, aki extrém módon nyilvánítja ki a tetszését, de az elmúlt években már megtanultuk kezelni az ilyen helyzeteket.

Mi jelenti a legfőbb inspirációt számodra a dalok megírásánál?

Egyszerűen az, ami körülvesz. Emberi kapcsolatok, politika, környezetvédelem, szerelem, a világ bajai és szépségei, valamint filozofikus gondolatok.

Mennyire demokratikus módon, illetve hogyan íródnak a számok?

Általában én viszek le egy dalvázlatot, amihez a többiek hozzáteszik az ötleteiket. Utána közösen csiszolgatjuk, pofozgatjuk a dalt. Persze a többiek is hoznak témákat, illetve jammelésből is született már sok jó dalunk. Ezeket a vázlatokat a lemezfelvétel előtt feldemózzuk, hogy kapjunk egy pontosabb képet az adott nótáról. Az énekdallamokat ekkorra rendszerint már kitalálom és a szövegek nagy része is a helyére kerül. Végül beköltözünk a stúdióba, ahol mindent rögzítünk és az utolsó részletek is kikristályosodnak.

Mennyire zavar, mit gondolsz a benneteket érő negatív kritikákról? Illetve mennyire foglalkoztat az, hogy többen is azzal vádolnak, hogy bizonyos dalokban tetten lehet érni különféle áthallásokat más zenekaroktól?

Az építő jellegű kritikát mindig is elfogadtam, és ha tudtam, akkor hasznosítottam is. Alapvetően azért jobban szeretem, ha valaki személyesen mondja el az ilyen jellegű véleményét és nem egy több ezres olvasottságú felületen, de tiszteletben tartom mások véleményét, amíg ők is az enyémet. A rosszindulatú megjegyzéseket már megtanultuk a helyükön kezelni. Ha népszerű vagy és látványosan mozgolódsz, akkor az élet íratlan szabályainak megfelelően úgyis megtalálnak azok, akiknek savanyú a szőlő, és azok is, akik csak szimplán máson vezetik le a feszültségeiket. Kezdetben nagy jelentőséget tulajdonítottak sokan az interneten fröcsögő, hangos kisebbségnek, de mára ezek a megnyilvánulások súlytalanná váltak, mert egyrészt megszokottak és unalmasak, másrészt pedig azért, mert mindenkiben tudatosult, hogy a többség nem ezt gondolja az adott kérdésről. Néha még maguk a fikagépek sem, csak unatkoznak. Az viszont sajnos még mindig trend, hogy az értéket képviselő interjúk, tartalmas írások helyett a bulvár alá aljasodott mocskolódással adják el sokan a szemetüket. Néha persze engem is szórakoztat egy-egy humoros csipkelődés, akár még velem kapcsolatban is, de ennek is van szerintem egy egészséges határa.
Az összehasonlítgatással kapcsolatban azt tudom mondani, amit sokan előttem, hogy mindenkinek vannak hatásai, aki miatt elkezd egy adott stílusú zenével jobban foglalkozni. A korai éveinkben valóban erősek voltak ezek a hatások, de sohasem plagizáltunk senkit. Előfordult olyan is, (például a Nem akarok elszakadni esetében) hogy a megjelenés után mutattak nekünk egy külföldi dalt, ami hasonlított rá, mi meg széttárt karokkal csak annyit tudtunk mondani, hogy valószínűleg másnak is ez a dallamvezetés pattant ki a fejéből. Persze ilyenkor mindenki azt gondol, amit akar, de az tuti, hogy nekünk sem lenne jó érzés más tollával ékeskedni, és nem is szorulunk rá. Az elmúlt években eléggé kiforrott a saját stílusunk, ami rögtön felismerhetővé tesz minket. A saját utunkat járjuk, minden tekintetben. Mivel a Depresszió zeneileg és tartalmilag sem skatulyázható, illetve nem tartozik sem a mainstreamhez, sem az undergroundhoz, ezért a lustább újságíróknak csak a régi rossz beidegződés marad velünk kapcsolatban. Vagyis, ha régen azt mondták a zenekarról, hogy ilyen, vagy olyan, akkor most is meg lehet írni ugyanazt a cikket róla. Sokaknak meg sajnos elég könnyen formálható az ízlése. Szerencsére manapság már nem kell foglalkoznom ilyen problémákkal, mert többen vannak azok, akik elismerik a munkásságunkat, értik és szeretik, amit csinálunk. Ráadásul egyre több embert sikerül magunk mellé állítanunk az elhivatottságunkkal és az egyre jobb produkcióinkkal.

Szerinted ugyanilyen sikeresek lennétek angol nyelvű szövegekkel is?

Az biztos, hogy nem tudnám ugyanazt az üzenetet belepréselni a szövegeim angol nyelvű változatába, mint az anyanyelvemen íródottakba. Éveket kellene kint eltöltenem, hogy nyugodtan induljak el koncertezni. Azonban azzal is tisztában vagyok, hogy nálunk a zene sem másodlagos, mint néhány hazai előadónál. Számos magyarul egy szót sem beszélő rajongónk van a világban, akiket így is meg tudtunk győzni. Hogy csak egy aktuális példát említsek, egy svájci pár a nyaralásuk alatt belebotlott a zenénkbe és azóta repülővel jönnek a budapesti bulijainkra. Odáig fajult a helyzet, hogy lett egy kisebb rajongótáborunk Svájcban és valószínűleg tavasszal ki is megyünk játszani hozzájuk. Természetesen a külföldi karrier saját erőből finanszírozva csak egy szép tündérmese, mert egy átütő siker eléréséhez szükségünk lenne 1–2 millió euróra. Ha ez a zsebemben lenne, akkor meg már nem stresszelném magamat ezen. Hogy a kérdésedre is válaszoljak, azt mondom, hogy ha valaki befektetné ezt az összeget a zenekar külföldi karrierjébe, az nem járna rosszul, de legalábbis nem bukna rajta. Itthon nem látom értelmét számunkra angolul próbálkozni.

Nyáron játszottatok a Nagy Ferós MTV Iconon. Milyen élményekkel gazdagodtatok ennek a bálnak köszönhetően? Milyen visszajelzések érkeztek a szakma, a rajongók, illetve Feró részéről?

Egy jó bulinak fogtuk fel a dolgot, ahol tisztelgünk a szakma egyik nagysága előtt, aki kitaposott egy utat előttünk. A rajongóink, a többi egybegyűlt és a nézők is kedvelték érzésem szerint a mi átiratainkat. Ferót meg sikerült teljesen levennünk a lábáról. Pláne azzal, hogy egy nem közismert, de számára nagy fontossággal bíró dalt, a Székelyföld üzenetét vettük elő. Annak is örült, hogy a legismertebb szinkronos munkáját is megidéztük. Ezt jól meg is beszéltük a buli után egy pár whiskey társaságában. A szakmából is jó visszajelzések érkeztek.

Milyen zenéket hallgatsz mostanság? Mik a régi, illetve új kedvencek?

Sokféle zenét hallgatok és igyekszem keresni tudatosan az újdonságokat. Sajnos a metal / rock világ egy picit terméketlen mostanság. Ráférne egy alapos vérfrissítés. Azért így is találok sok jót.
Vannak állandó nagy kedvencek, pl: Metallica, Korn, Slipknot, Machine Head, Sepultura, Nirvana, Guns n’ Roses, Aerosmith, Foo Fighters, Rammstein. Akadnak azonban olyanok is, amikre csak az elmúlt 1 -2 évben kaptam rá: Skindred, Lacuna Coil, Unearth, Dagoba.
A másik nagy kedvenceim a filmzenék. Nagyon bele tudok kattanni egy-egy hangulatba. Zenészként igyekszem nyitva tartani a fülemet, de általában az jellemzi az ízlésvilágomat, hogy kevés dolog tud igazán a szívemhez nőni, de az valószínűleg örökre.

Koncertjeiteket az Inception című film jellegzetes témájával indítjátok. Ennyire tetszett a mozi?

Igen. Azon ritka filmek egyike, aminél nem bírtam kivárni, hogy a saját házimozimban nézzem meg, ráadásul moziban is kétszer láttam. Hans Zimmer zenéire pedig már a Nolan féle Batman filmeknél is nagyon rákaptam és ennél a filmnél is zseniálisat alkotott. A filmben elhangzik egy kulcsmondat, hogy „az álmokban sokkal fontosabb a hangulat, mint a látvány”. Egyből arra gondoltam, hogy ezt be kéne csempésznünk valahogy a koncertjeinkbe. Az egyetlen rész az előadásainkban, ahol nem képzi szerves részét a produkciónknak a látvány, az a koncertet felvezető intró, ami alatt teljes sötétségbe borul a színpad, vagy csak halványan pislákolnak a fények. Hans Zimmer zenéje tökéletesnek bizonyult arra, hogy a hétköznapok valóságából egy rockkal fűszerezett álomvilágba vigye át a koncertlátogatókat.

Milyen terveitek vannak a jövőre tekintve?

Minden eddiginél hosszabb szünetet tartunk a koncertezésben, hogy maximálisan rákoncentrálhassunk a jövő szeptemberben megjelenő új lemez elkészítésére. A szokásosnál is több időt hagytunk most 2 lemez között, mert úgy érezzük, hogy még bennünk van „A” Depresszió lemez és a legütősebbre érlelt dalokkal akarjuk megtölteni a korongot.
Az eredeti tervek szerint a tavasszal lezajlott 10 éves jubileumi PeCsás koncertünk felvételeiből készülő DVD az új lemez bónuszkorongjaként jelent volna meg. Úgy érezzük azonban, hogy a felvétel túlságosan nagyszabású ahhoz, hogy egy "szimpla" mellékletként lásson napvilágot. Ráadásul a lemez elkészítésének költségeit is rendkívül megnövelné, ha a két korongot egy kiadványként adnánk ki, ami túl magas bolti árat eredményezne. Ezért úgy döntöttünk, hogy a két anyag külön jelenik meg. Ez azt is jelenti, hogy mind a két kiadványra több figyelmet és energiát tudunk fordítani, így több lehetőségünk lesz a lehető legjobb minőség elérésére.
Márciusban jelenik meg a 10 éves jubileumi koncertünk felvétele DVD-n számos extrával és ekkor fogunk visszatérni a színpadokra is.

http://depressziomusic.hu
http://www.myspace.com/depressziomusic
http://www.youtube.com/depressziomusic
http://facebook.com/depressziomusic