2010. november 17.
A 17:00 magasságában megesett kapunyitást követően háromnegyed hatkor minden különösebb előzetes (és felesleges) kótogás nélkül kezdte meg programját a WSOTW. Nos igen, a korai start esetünkben hatványozottan hálátlan feladat volt egy ekkora teremben, de egy rossz szó sem érheti a srácokat, hiszen húzták rendesen a talpalávalót. A bődületes hangzást pedig köszönhetjük Szabikának, így aztán tényleg igazi élményszámba ment a koncert.
Egy ilyen monstre eseményhez persze illik 4 steklámpánál többel felszerelni a színpadot, szerencsére ezen a téren is vastagon ki lehet pipálni az ügyet, hiszen igazi fényfesztivál gyönyörködtette mindenki szempárját. A koncert előrehaladtával szépen kezdtek gyűlni az emberkék a színpad előtt, aminek köszönhetően jól láthatóan Osziék is egyre jobban érezték magukat. A műsort pedig mi mással, mint a klipes Purity Itselffel zárták.
Rövid átszerelést követően az Insane csapott a húrok közé. Jó volt, hogy egy lényegében teljesen más hangzással szólaltak meg a Wrong Side-hoz képest. Nekem tetszett is, csupán annyi volt a gond, hogy a Laci oldaláról valami folyamatos gerjedés csúfolódott az összképbe, egyfajta konstans riasztófeelinget adva a daloknak. Szerencsére ez valahol féltávon elmúlt. Elég sokat láttam a srácokat mostanában élőben, így már megszokottan bólogathattam olyan dalokra mint a 33 vagy a Hocus Pocus. Majd jött a közös szám Oszival, a Set it on Me, óóóó igen! Óriási kedvenc a dal, így előadva pedig garantált a katarzis:
A show végére akadt még azért meglepetés. Ez pedig egy Depresszió feldolgozás, a Nem akarok elszakadni volt, haha. Az eredeti terv szerint mindenki megtanult volna valamelyik társbandától egy nótát a turnéra, de ahogy az ilyenkor lenni szokott, valahol elakadt félúton az ügy…
Az előadás pedig mivel is érhetett volna végett mint a Deftonestól a Head Uppal! (Az Érsivel készített interjúnk itt olvasható!)
A bejáraton pedig folyamatosan csak jöttek befelé az emberek, a Road koncertjére pedig szépen meg is telt a keverőpultig a placc. Nem mondanám nagy fannak magam, de az tény, hogy tudnak bulit csinálni a srácok, a brutális erővel megdörrenő zenei alap pedig akarva akaratlanul is hatalmába kerített. Nemrég jelent meg új lemezük Emberteremtő címmel, úgyhogy ez az országjárás úgymond az album promotálásának is kiváló eszköze.
De azért persze a régebbi dalok sem lettek elhanyagolva:
Néhány szám után viszont kissé befáradt a fülem, így aztán a felfedező utaké, illetve a jóízű beszélgetéseké volt a fő szerep, hogy aztán az idén tizedik születésnapját ünneplő Depresszió koncertjére újra a már igen tisztességes számúra duzzadt tömegbe fúrjam magam. Intróként az Inception (Eredet) című film jellegzetes dallamai csendültek fel, majd robbant a bomba. Elhangzott többek között a Nem akarok elszakadni a Roados Máté vendégszereplésével megspékelve, a legújabb klipes nóta, Az én Játékszabályom
de nyilván nem hiányozhattak olyan gigaslágerek sem a repertoárból mint az Amíg Tart vagy a Lásd. Tudom jól, sokan tartják ezen az oldalon cikinek a dolgot, de engem mindig jó érzéssel tölt el egy ilyen koncert, ahol szinte kézzel fogható a felhőtlen szórakozás, a jókedv, miközben azért nincsenek elhanyagolva a keményebb taktusok sem. Az pedig már a legkevésbé sem érdekel, hogy az előadó éppen x vagy y, illetve hogy mi az általános vélekedés velük kapcsolatban, ha egyszerűen működik a dolog.
A koncert végén pedig volt még a kihagyhatatlan leguggolós játék is az Egyedülben.
A szintén 10 éves Superbutt zárta az estét. A Road/Depi fanok többsége ugyan nyilván lelépett időközben, de aztán valahogy mégis újra elkezdett gyűlni a nép. Az igazat megvallva nem volt teljesen rendben a hangzás náluk, ez már elsőre feltűnt. Nekem egyébként nincsen túl nagy tapasztalatom ezzel az „új” felállással, én még mindig valahol az ezredforduló környékén vagyok lemaradva, de ha elvonatkoztatok az összehasonlítgatástól, akkor igazából nem tudok belekötni a produkcióba. Ugyanakkor számomra valami hiányzik a bandából, nem éreztem azt a pluszt, amitől igazán megkapóvá válna a show. Legalábbis én ezt éreztem.
Összességében tehát egy igazán önfeledt mulatozást nyújtó este volt ez, zseniális hangzással, szemet gyönyörködtető fényekkel, sok-sok jókedvvel és remek zenekarokkal. Köszönet érte!
http://www.royalflushtour.hu/
www.myspace.com/depressziomusic
www.myspace.com/superbutt
www.myspace.com/bandinsane
www.myspace.com/roadzenekar
www.myspace.com/thewrongsideofthewall
