2016. augusztus 30.
Újra premierezünk! Ezúttal egy olyan most alakult formációt hoztunk el nektek, akik a magyar pop-punk szcéna egyre csak bővülő családjához fognak becsatlakozni. A Pine Resinben benne van minden, ami jó volt a 90-es évek régisulis pop-punkjában és minden, ami jó a kortárs, modernebb hullámában. Slágeresek, pozitívak és elhozzák a nyári flesselős hangulatot. A fiúk debütáló kislemeze szeptember 4-én fog megjelenni Distance címmel, de már most, ízelítőként meghallgathatjátok a banda első dalát, az „Always You”-t. A bemutatkozáshoz természetesen interjú is dukál a Nuskullnál, így jobban is megismerhetitek a csapatot. Defend Pop Punk!
PINE RESIN || FACEBOOK
Sziasztok, fiúk! Mivel most jelentkeztek első ízben a hazai színtéren, ezért talán kezdhetnénk azzal, hogy kicsit bemutatnátok a zenekart, kik is vagytok, hogyan alakult meg a Pine Resin, honnan van a nevetek, illetve honnan jött az ötlet egy pop-punk banda megalapítására?
Gabó: Sziasztok, mi vagyunk a Pine Resin és sör-pizza pop-punkot játszunk! Alapvetően Sideways néven alakult a zenekar Robika és Kiss Dani gitárosok által, hozzájuk csatlakozott Velő Dani dobos és a régi basszusgitáros Péter Attila, akinek a helyére érkeztem én év elején, akkoriban vettük fel a Pine Resin nevet, amolyan friss kezdet célzattal. A név onnan jött, hogy kurva sokat Dark Soulsoztunk akkoriban és nagyon megragadt bennem a különböző fegyverbuffok nevei, Gold Pine Resin, stb. és arra gondoltam fasza lenne névnek az, hogy Pine Resin, bedobtam a többieknek, és igazából mindenki rákattant, szóval azóta működünk ezen a néven. Borhi Danit egy skatepunk csopis hirdetéssel találtuk meg, írt, hogy érdekli a dolog, lejött egy próbára és azonnal tudtuk, hogy Ő lesz a tökéletes választás mind emberileg, mind technikailag. J Az ötlet meg igazából évek óta tart, Kiss Danival már 2010 körül, 14-15 éves pöcsös korunkban tudtuk, hogy mi pop-punkot akarunk nyomni, csak sosem voltak meg a megfelelő emberek, legfőképp énekes a projekthez. De igazából mindenki elég régóta nyomja ezt a poppunk dolgot, Velőnek ott volt/van a Sztereotípia, Borhi többek között a Mayday Mayday!-ben kente anno, Robika meg a Brokenthreadben, szóval adta magát az egész és most úgy érezzük, hogy nagyon egyben van a csapat.
A bemutatkozásotok előtt rengeteget próbáltatok, és elég hamar is stúdióba vonultatok, hogy rögzítsétek az első kislemezetek. A frissen induló zenekaroknál milyen mentalitást tartotok a követendő gyakorlatnak?
Gabó: Igazából ez az első zenekarom, túl sok okosat nem tudok és nem is szeretnék mondani, mert kb. minden zenekar idősebb nálunk, de talán van egy-két általános érvényű tanács, amit a NuSkull miatt is észrevettem és fontos lehet. A legfontosabb dolog: ne nagyon feszüljön rá senki a befutásra, mert rányomja a bélyegét az egész dalírásra. Le kell menni, NAGYON SOKAT kell próbálni, együtt dalt szerezni, jammelgetni, zeneileg megismerni a másikat. Mindig a zene az első. Az egész azért van, hogy élvezzük azt, hogy közösen létrehozunk valami királyat. Ha stúdióba mész, el kell felejteni a nagyképűsködést meg az egot (az esetek 99%-ában nem a hangmérnök arc a hibás), ha egy téma nem jó, akkor nem jó, ezen nem szabad megsértődni ha a többi tagnak nem tetszik, erre rengeteg példát láttam már más zenekaroktól.
Borhi: Nem szabad a lustaság hibájába esni, egy banda öt emberről szól, kiadunk valamit, jön a boost, de sose szabad erre föl ellustulni. Mindig kell gyártani az új számokat, tervezni, szervezni. Összetett meló ez főleg és főleg az elején nagyon könnyű elrontani.
Az első EP-tek máris egy hatdalos bemutatkozás lett, meséljetek kicsit a felvétel részleteiről! Milyen élmény volt az alapvetően metalbandákkal együtt dolgozó Tóth Gáborral együtt készíteni a felvételeket a Ghostship Recordings-ban?
Gabó: Az egész stúdiózás elképesztő élmény volt, nagyon imádtuk! Tudtam, hogy Gabika szinte csak nu-metal revival, illetve downtempo zenekarokkal dolgozik, de mivel jó barátom, és szerintem egész Magyarország egyik legjobb szakembere, nem nagyon volt kérdés, hogy hozzá menjünk. Nem is bántuk meg, a felvételek 4 napig tartottak (egy péntek-szombat-vasárnap-hétfő pakk), de már az első nap első percében úgy állt hozzánk és úgy kezdtünk el dolgozni, mintha egész életében csak pop-punk zenekarokkal dolgozott volna, nagyon átérezte az egészet, iszonyú jó volt a hangulat végig. A felvételek alatt sem voltak parák, mindenki mindent feljátszogatott egy körök alatt, szóval ott is minden tökéletesen működött, egyedül a Make Things Up énektémáival nem voltunk kibékülve, így azokat akkoriban írta meg Borhi. A végeredménnyel meg nagyon-nagyon elégedettek vagyunk, valahogy pontosan így akartunk megszólalni, szóval innen is puszi Gabikának!
Borhi: Nekem is jó élmény volt, volt szerencsém néhány emberrel dolgozni és Gabika is abszolút megütötte a szintet, bevallom én az elején féltem kicsit pont amiatt, hogy teljesen más stílusban dolgozik általában, de szerintem még jól is áll az anyagunknak az, hogy nem egy teljesen lepolírozott „modern” poppunk hangzást kapott.
A hamarosan megjelenő bemutatkozó EP-teken úgy halljuk, hogy mintha keveredne a korai blink-182 zenei világa a kortárs bandák tálalásával, a dalszerzésnél mi volt a cél, hogy milyen pop-punkot írjatok? Miért ezt a dalt választottátok a kislemezről bemutatkozni?
Gabó: Nem igazán voltak célok, egyszerűen csak pop-punkot akartunk játszani és ezek a témák jöttek. A korai Blinkes világon még mi is meglepődtünk stúdióban, hogy mennyire arra hajaz, de ez végső soron annyira talán mégsem meglepő, mert mindannyiunknak alapzenekar. Arra figyeltünk egyedül, hogy ne azt a nagyon amerikai limonádé pop-punkot toljuk, ami alapvetően király, de mi inkább a baszósabb, gyors vonalat szeretjük. J Azért választottuk végül az Always You-t, mert szerintünk az képviseli a legjobban a zenei irányunkat, a kicsit 2000-res évek eleji, bulizós pop-punkot.
Nagyon gitár centrikus az első Pine Resin-EP, már-már azt hinné az ember hány dalrészletnél, hogy visszarepül a ’90-es évek skate punk korszakába. Ki a fő dalszerző a csapatban, hogyan álltok a dalírással?
Gabó: Hát alapvetően minden dalt közösen jammelünk össze próbán, nem igazán szeretjük ezt a guitar pro küldözgetős dolgot, de a témák 95%-át Kissdani gitárosunk hozza, aztán mi Robikával rámegyünk és végül így áll össze az egész a próbákon. Szóval a témagyáros a Kissdani, szinte mindig az ő ötleteit használjuk fel, mert nagyon jó témákat hoz mindig, pont eltalálja azt, amit szeretnénk. Ez a régi, 90’es évek flesse meg szerintem onnan jön, hogy Dani igazából egy inverz Frankie Palmeri, nem nagyon szereti a felső három húrt használni, kb. mindig leadeket hoz először, azokra építjük fel a ritmust, meg Velő hoz rá valami fasza tuka-tukát, vagy groove-ot, aztán Dani megírja az énektémákat.
Szerintetek a 1990-es, a 2000-es vagy a 2010-es évek pop-punkja jobb?
Gabó: Fú, ez elég nehéz kérdés! Én alapvetően az újsulisabb vonalat preferálom, The Story So Far, Neck Deep, ROAM, Trophy Eyes vagy akár a City Lights, de pár éve imádtam ezt az „easycore” vonalat is, A Day To Remember, Chunk! No, Captain Chunk!, Set Your Goals. De persze az olyan nagy öregek miatt, mint a Blink vagy akár a Lifetime, Crucial Dudes, mindig lesz nálunk egy kis régebbi vibe is, szóval most igazából nem is válaszoltam semmire. J
Borhi: Nekem egyértelműen a korábbi idők. Én az újat már nem szeretem igazán. Vannak üdítő csapatok mint pl. a Handguns, Trophy Eyes, Major League, de számomra a Heroes For Hire vagy a Man Overboard rúgta talán az utolsókat a poppunk lasztiba. Nekem aHit The Lights, Amber Pacific, Mest, Millencolin, Lagwagon, Ataris, The Starting Line ilyesmi bandák jelentették a csúcspontot, de ez lehet, hogy azért van mert azért pár évvel idősebb vagyok mint a többiek a Pine Resinben.
Ha lenne egy időgépetek, akkor melyik koncertre mennétek el legszívesebben, amit amiatt hagytatok ki, mert fiatal vagytok vagy, mert túl nagy volt a földrajzi távolság (vagy egyszerre mindkettő)?
Gabó: Na, ebből nekem van nagyjából százötvenezer darab, de megpróbálok kiragadni párat. Az első és legfontosabb természetesen a Slipknot, bármit megtennék, hogy lássak egy koncertet ’97 és 2002 között, már a tavalyi Papp Lászlós buliban önkívületi állapotban verettem, nem tudom mi lenne egy oldschool bulin. Alapvetően nem vagyok az a hardcore kid, de szeretek lejárni a régi nagy öregek bulijaira is ha erre járnak, pl. Trial, Bane, Shai Hulud, ezek az arcok a szüleim lehetnének, mégis akkora bulikat rittyentettek, hogy a pofám leszakadt azonnal, szóval jó lenne visszamenni egy 15-20 évet a régi Jailhouse-os vagy Trafós bulikba, visszanézni milyen volt akkor, amikor én még szinte nem is éltem. A legfrissebb ilyen lemaradt koncertem amúgy a földrajzi távolság miatt volt, asszem a Vans Warped Tour egyik állomásán volt Vegasban, hogy az egész egy hatalmas medencés party volt, ROAM, Knuckle Puck, ilyen zenekarok nyomták, miközben az emberek végig buliztak meg medencéztek, ránéztem a képekre, videókra és majdnem elsírtam magam, akkora pop-punk volt!
Borhi: A hősidőkben a CBGB’s ben kb. bármire. De leginkább egy régi AFI-ra.
A kislemezen majd hallhatnak a hallgatók a zárótétel képében egy dallamos hardcore –szerű számot is. Ugye a Dani az ebben a műfajban utazó Lightchaserben is énekel. Innen jött az ötlet vagy zsigerből írtatok egy ilyen dalt?
Borhi: Közöm se volt hozzá, örültem, hogy a végén ordíthatok egyet
Gabó: Abszolút zsigerből, akkor írtuk, amikor még Dani nem volt a zenekarban. Lementem az első próbára a zenekarral, mondtam, hogy jó, akkor ennek örömére írjunk valami fasza gyors számot. Velő beszámolt, ez lett belőle és annyira imádtuk, hogy nem is nagyon változtattunk rajta utólag, szóval ez tényleg egy egy körös, paraszt jammelés. J
Beszélgessünk kicsit a hazai pop-punk szcénáról is. Nektek kik a kedvenceitek, mi a véleményetek a jelenlegi színtérről, miben lehetne esetleg jobb?
Gabó: Vannak nagyon-nagyon jó, sőt, exportképes zenekaraink, Have No Clue, Headstock, az East Great Falls, de az Evansville-es srácok is egyre királyabbak, és ott van a Makeshift Promise is, szóval zenekarok terén nem igazán lehet okunk panaszra. Amit sajnálok az az hogy pl. a Have No Clue nem igazán aktív, alig van koncertjük, meg a lemezük sem nagyon akar jönni, pedig ők hatalmasat mehetnének, de nyilván ez nem feltétlenül az ő hibájuk. Szóval ezzel meg is válaszoltam, hogy nálam a Have No Clue az abszolút favorit, de nagyon szeretem a fentebb felsorolt zenekarokat is. Annak azért örülnék, ha a budapesti pop-punk életet is fel lehetne kicsit pezsdíteni, de ennek szervesen kell megtörténnie, jönnie kell jó zenekaroknak, kell egy közeg, erőltetni nem szabad.
Borhi: Én mivel esztergomi vagyok rengeteg poppunk zenész jó barátom, így elfogult vagyok a zenéjükkel kapcsolatban legyen az akár HNC, EGF, Headstock vagy Evansville, én még amúgy, természetesen a MakeShift Promise mellett, nagyon csípem a BetterThanEver-t és afewyearsater-t is.
Milyen lehetőségeket láttok Magyarországon egy pop-punk zenekar számára?
Gabó: Hát figyelj, szerintem egyáltalán nem reménytelen a helyzet, megnézel egy Headstock koncertet, mindig hatalmas bulikat csinálnak, Have No Clue szintén, szóval (és igazából minden stílusra ezt mondom, ha máshova tekintünk, akkor ott van a Petőfi, akik az egyik legnagyobb húzónév itthon underground szinten és abszolút nem érdemtelenül) ha jó vagy és törekszel arra, hogy valami jót adjál át élőben is, akkor a siker nem marad el, hiába hallom sok helyről azt a faszságot, hogy itthon ezt nem lehet, meg azt nem lehet. Hogy velünk mi lesz, azt nem tudom, remélem élni fogják az emberek, de ez majd kiderül, álszerény nem leszek, szerintem bemutatkozásnak jó lett az EP-nk, de innentől kezdődik az igazi meló, ezt elő is kell adni, nekünk kell jó bulit adni a közönségnek és nem fordítva.
Hogyan álltok a koncertekkel, van már valami a tarsolyotokban, vagy egyelőre még titok ez a téma?
Gabó: Szeptember 10-én lesz az első koncertünk Budapesten a Zeg-Zugban, mi fogjuk nyitni az estet 19:30-kor, ha valaki esetleg úgy érzi tetszik a cuccunk, az jöjjön le, igyunk egy sört, bulizzunk! Tervek persze vannak, ősszel-télen a klubszezonban azért szeretnénk megtúráztatni az EP-t, nagyjából mindenhova el akarunk jutni, de ez még szervezés alatt áll, amint lesz bármi konkrétum, az fent lesz a facebook oldalunkon!
Ha lehetne módotok rá, hogy válasszatok, akkor melyik bandával turnéznátok körbe Európát?
Gabó: Ha tényleg abszolút elrugaszkodok, akkor nyilván a legeslegnagyobb kedvenceimmel, a Slipknottal, mekkora lenne már egy jó Disasterpiece előtt letolni egy komoly bebaszós pop-punk bulit! Ha meg csak 95%-ban rugaszkodok el, akkor meg király lenne mondjuk a Neck Deeppel, ROAM-mal, valami ilyen király zenekarral egy olyan turnét nyomni, mint a nagyok (erről úgyis mindenki álmodozik), itthonról pedig részemről adja magát a Have No Clue vagy mondjuk Atissal menni egy komoly kört a Hightower előtt, de a Brokenthreades barikkal is bármikor jöhetne egy ilyen!
Defend Pop Punk?
Praise the Sun!
Köszönjük, hogy a rendelésünkre álltatok!
