Sorozatkörkép I/IV

A tavalyi/idei évaddal lezárult egy korszak a modern televíziózásban. Az utóbbi évek két, talán legmeghatározóbb, legismertebb, legvitatottabb szériája fejeződött be: a 24 az első koncepciózus sorozatok közt volt, real-time megoldásával egészen új magaslatokba emelte a feszültséget, és adott a televíziózásnak egy olyan karaktert, aki köré valóságos kultusz épült ki. Bár a nyolc évad alatt a minőség ingadozott (gyakran az évadokon belül is), a 24 hatása megkerülhetetlen volt, akinek a Boomtown, vagy Day Break mond valamit, az tudja, miről beszélek. A másik sorozat természetesen a Lost volt, a trópusi Twin Peaks, szerintem nem kell senkinek se bemutatnom a televíziózás legnagyobb port kavaró produkcióját. A két széria részeit milliók követték, ám a trónkövetelők sikertelenül próbálkoztak: a Hősök elbukott, a 4400 is földbe állt, a Szökést már muszáj volt befejezniük, és az újak közül se a V, se a Flashforward nem sikerült igazán jól. Így ez a két hely még kiadó a sorozatvilágban, de az új évadban valószínűleg üresen is maradnak, így körbenéztem, hogy mit nézhet az ősztől, akinek két új kedvencre van szüksége, de nem ragaszkodik a nagy koncepciókhoz. Íme az első öt a húsz pályázóból (mivel még azért van a nyárból, így vettem a bátorságot, hogy olyanokat ajánljak, amelyekhez pótolni kell esetleg, emiatt kisebb spoilerek is előfordulhatnak).

Gyilkos elmék S6
(kezdés: szeptember 22.)
Amerika egyik legnézettebb sorozata természetesen újabb évadot kezd ősztől, elvégre bolondok lennének nem kihasználni azt, hogy a sorozatgyilkosok az ország popkultúrájának szerves részei. Ilyen szempontból nem is csoda, hogy ennyire harmatos, kidolgozatlan karakterekkel is sikeres a CBS sorozata – a lényeg minden részben azt elkövetőn, és annak tettein van. Gyakorlatilag a gyilkos-elrabló-ámokfutó hármas minden lehetséges elemét végigzongorázták már, és azért annyi személyes dolgot minden évadba beraknak (főleg Hotchner ügynökkel, az osztag gránitarcú vezetőjével kapcsolatban), hogy legyen valami, ami legalább két-három epizódot összekapcsol. Az írók igazán az évadzáróknál jeleskednek, de addig is minden évadban van legalább 5-6 olyan rész, amikor az eset nem elég érdekes ahhoz, hogy elterelje a figyelmet Pistike-szintű hőseinkről. Amíg volt Gideon, addig legalább volt egy Columbo/Sherlock-szerű karakter, de mostanság tényleg csak az unalom vesz rá arra, hogy Gyilkos elméket nézzek, a hatodik évadba is bizonyára csak az ötödik nyitott befejezése miatt kezdek majd bele. Mi ennyire várjuk: 5/10.

Smallville S10
(kezdés: szeptember 24.)
Te jó ég, már 10 éve megy a Smallville? Bizonyára nem csak nekem vannak emlékeim azokról a szombat délutánokról, mikor a Csillagkapu előtt mindig be volt iktatva a Superman gyerekkoráról szóló, viszonylag high-concept sorozat. Az évadok során a kisvárosi, kissé misztikus hangulatot szépen elhagyta a sorozat, beköltözve a képregények helyszínére, Metropolisba – ezzel párhuzamosan amúgy búcsút intettek a készítők a melegebb színek minden árnyalatának, egyes epizódokból csak Batman hiányzik. Sajnos az írók egy béna csavarral úgy döntöttek a hetedik évadban, hogy jó ötlet a gonosz karakter kicserélése (pedig ugyanolyan evolúciója volt, mint Clarknak), amiből egy borzalmas nyolcadik évad sült ki, de a tavalyi részek a rövid távon kiváló, később irritáló választásnak bizonyuló Callum Blue-val már jobb szintet hoztak, csak a filler epizódok sikerültek nagyon ostobára – arról nem is beszélve, hogy a mára már legendás, többévados Clark-Lana évődést majdnem sikerült megfejelniük a Clark-Lois párosítással. A kilencedik évad egy elég grandiózus, többszálas cliffhangerrel ért véget szokás szerint, így aztán muszáj lesz beneveznie a nézőknek a sorozatra egy újabb év erejéig (különösen a kilométerekről látható nagy fordulatra gondolván). Mi ennyire várjuk: 7/10.

A rejtély S3
(kezdés: szeptember 23.)
Immár JJ Abrams fő sorozata a Fringe, amely valahogy minden elemében gyerekkorom „Megoldatlan rejtélyek”, „Különös események”, stb. könyveire emlékeztet: hülyébbnél hülyébb epizódszintű rejtélyek, és azok áltudományos magyarázatai keverednek elég ügyes évadszintű sztorival, és alakításokkal – utóbbi kapcsán kiemelendőek a remek színészválasztások, a standard FBI-ügynöknő mellett jó viszontlátni Joshua "Pacey" Jacksont, John Noble az öreg tudós szerepében mindenkit lejátszik általában, és a Leonard Nimoy-kártya kijátszása sem volt rossz húzás, főleg ami a geek-faktort illeti. A sorozatot majdnem ejtettem a második évad folyamán, de aztán a 15. részben előrántottak egy igazi aduászt az írók, ezzel nagyon feldobva a drámai szálat, így a kissé X-Men/Sliders-szerűvé váló történetnek mindenképp megszavaztam a bizalmat egy harmadik évadra, főleg ha ejtik a klasszikusabb „eset & megoldás” epizodikus felépítést, és karakteresebb fő történetet kapunk (valamint válaszokat pár kérdésre). Persze azért egy White Tulip mindig jöhet tőlük. Mi ennyire várjuk: 8/10.

Vámpírnaplók S2
(kezdés: szeptember 9.)
A Twilight-rajongókat leszámítva szerintem mindenki erősen negatív prekoncepciókkal ült le a pilot elé, elvégre a „két pasi, egy csaj, vámpírok, évődés, nyál, tinikultusz” címszavak szinte áradtak minden promo anyagból. Aztán mégse úgy lett, és a TVD egy évad alatt a legjobb vámpíros sorozattá nőtte ki magát, mégha ezért a címért csak a szoftpornó True Blooddal kellett is megharcolnia. A kisvárosi hangulat mellett Ian Somerhalder elsősorban az, aki elviszi a hátán az egészet, amit azért rövidke Lostos karrierje, és egy vérciki horrorfilm alapján azért nem gondoltam volna, de zseniálisan gúnyos gesztusai és beszólásai, valamint az, hogy végre egy vámpír úgy viselkedik, ahogy az egy vámpírtól elvárható, nagyon jól ellensúlyozzák a többnyire Edward lightként tetszelgő Stefant. Sőt, a sztori is meglepően jó, egyedül Jeremy emós szenvedését hagytam volna a francba, de Alaric, valamint mindenki kedvenc leszbikusának (Mia Kirshner) érkezése sikerrel feledtette a dolgot – az meg már csak a ráadás, hogy a vérfarkas vonal helyett egyelőre csak a boszorkány dolgot dobták be a levesbe. Természetesen az évad végén megérkezett a várva várt fordulat is, így aztán ütős lesz a folytatás. Mi ennyire várjuk: 9/10.

Dexter S5
(kezdés: szeptember 26.)
A Showtime egyik legjobb húzása volt anno a Dexter: bár nem ő az első antihős a sorozatvilágban, azért mégis egy sorozatgyilkosról beszélünk, akinek kétarcúsága, cinizmusa nagyon nagy siker volt a nézők körében. Dexter életének alakulása aztán a negyedik évadra eléggé megrettentette a legtöbb nézőt, hiszen a családot a gyilkolással összeegyeztető főhős akár egy The Rock-féle családi vígjáték szintjére is levihette volna a dolgokat, de szerencsére a „konkurens” gyilkos karaktere az egyik legjobb Dexter évaddá tette a sorozatot, a befejezés meg… hát kemény lett. De a kiváló zene és alapötlet se lenne elég, ha nem játszana olyan jól Michael C. Hall, akitől persze azok, akik előtt nem ismeretlen a Sírhant művek, pont ezt várták. Miután szerencsésen felgyógyult a betegségéből, semmi sem állhat a széria útjába, így elsőre egy elég különleges hangulatú évadot várok. Mi ennyire várjuk: 7/10.