Queens of the Mastodon Age – ilyen lett a Gone Is Gone első EP-je

Tracklist:

  1. Violescent (4:17)
  2. Starlight (5:55)
  3. Stolen From Me (3:17)
  4. Character (2:18)
  5. One Divided (3:35)
  6. Praying from the Danger (4:31)
  7. Recede and Enter (1:28)
  8. This Chapter (6:15)

Műfaj: Progresszív rock, stoner rock

Támpont: Mastodon, Queens of the Stone Age, At the Drive In

Hossz: 31:40

Megjelenés: 2016.július 8.

Kiadó: Rise Records

Webcím: Ugrás a weboldalra

Az elmúlt évben rendre bukkantak fel olyan zenekarok (a szokásostól is több), ahol sokat látott zenészek fogtak össze annak érdekében, hogy kötetlenül, korlátok nélkül kamatoztassák tehetségüket, netán olyan ötleteiket valósítsák meg, amikre anyazenekaraik keretein belül nem volt módjuk. A Gone Is Gone eme bandák egy újabb ékes példája, aminek a legnagyobb húzóneve Troy Sanders a Mastodonból, aki mellé Josh Homme egyik leghűségesebb zenésze, Troy Van Leeuwen is felsorakozott, de természetesen itt van még Tony Hajjar, az At the Drive-In ütőse, valamint Mike Zarin billentyűs is. A kérdés, mint minden (jobb megnevezés híján) szupergrupp esetében, adott volt: vajon képesek lesznek-e maradandót alkotni, és megfelelni az elvárásoknak,vagy csak egy túlhype-olt erőlködést kapunk öncélúságba csomagolva?

b7ea8d3d

A legelső bemutatott daluk egy több volt, mint bíztató tétel volt: a Viloescent egy igazi „Mastodon meets QOTSA” ízű atmoszférával operáló szerzemény. Ezt követően további két dalt osztottak meg, és mindkettő ismételten egységes képet mutatott, nem kellett csalódnunk a zenekar dalszerzői képességeiben. A rendkívül erős nyitás után egy érdekes átkötőt is kapunk Character címmel, valamint az utolsó dal előtt is felbukkan egy hasonló, amik lényegében kicsit leültetik a hangulatot. Egy nagylemez esetében egyáltalán nem lenne probléma, hogy hagynak egy szusszanásnyi időt a dalok között, viszont lévén, hogy egy EP-ről van szó, kicsit időhúzásnak tűnhet, ugyanis funkciójukat tekintve nem tesznek sokat hozzá a tételek a végeredményhez. Sajnos a többi teljes értékű tétel sem tudja hozni az első három dal zsenijét, bár idővel azok is besimulnak lassan az összképbe, főként a záró This Chapter tartogat még remek pillanatokat. Stílusát tekintve elég nehezen behatárolható a banda zenéje, ugyanúgy megtalálni a Queensre jellemző recsegő/fuzzos gitárokat, mint a prog rockba hajló elszállásokat, valamint Mike Zarin témai is sokszor előtérbe kerülnek. Nyilván érezhető hogy nem egy összeszokott gárda készítette el ezt az anyagot, mégis van benne valami, amivel sikerült egy egyedi kohéziót létrehozniuk, és a pár üresjárattól eltekintve sikerült egy emlékezetes anyagot összerántaniuk, még ha a folytatásra, esetleg egy kiadósabb turnéra nem is látni sok esélyt. Bár ki tudja, Troy a Mastodon mellett még a másik hasonszőrű bandája, a Killer Be Killed élén is tudott turnézni.

Az év egyik kellemes meglepetése lett a Gone Is Gone self-titled EP-je, reméljük, hogy a folytatásban (ami idén elvileg egy nagylemez formájában meg is fog érkezni) sem kell majd csalódnunk! 7,5/10