Interjú: From the Depths

Arról, hogy a Catharsis mennyire meghatározó zenekara volt a '90-es évek hardcore színterének, nem csupán annak köszönhetően nyilatkozhatunk, hogy a srácok kiadtak egy megosztott lemezt a Newborn-nal. Elvégre mind a Samsara, mind a Passion nagylemezek meghatározó kiadványai voltak a metalos dühvel, agresszióval telített hardcore-hangzás végső, a 2000-es éveket nagyban befolyásoló kiforrásának; tulajdon zenei világa pedig nagyban táplálkozott a '90-es évek metalcore hangzásából (Integrity, Breakdown), világfájdalmat közvetítő sludge-színteréből (Neurosis, His Hero Is Gone), valamint post rockjából és black metaljából.

Azonban a zenekar épp a Newborn-split kiadását követő évben fel is oszlott egy utolsó turnét követően, majd a romjain megalakulhatott a From The Depths (valamint olyan zenekarok avathattak új tagokat, mint a Trial, az Undying, vagy a Walls Of Jericho), amely a Catharsis dühét és gondolatiságát egy szélsőségesebb, agresszívebb formában kívánja közvetíteni a hallgatóság felé. A zenekar május végén fellépett Budapesten a Mappában, és ennek apropóján Tauszik Viktor, a Nadir énekese készített is egy interjút Brianékkel a zenekar megalakulásával-, a Catharsis végével-, az anarchista világnézettel-, valamint általában a világ jelenével kapcsolatban.

Kellemes olvasást hozzá.

Mikor ért véget a Catharsis története, és hogyan állt össze a From The Depths?
Brian:
A Catharsis az utolsó turnéja után szűnt meg. Öt hónapot töltöttünk úton, a világ leghosszabb „csináld magad” turnéját próbáltuk lenyomni. Ez volt a legkeményebb dolog, amit bárki közülünk valaha is átélt. A végére már egyébként is különböző irányba húzott szét a tagság. A legtöbb jó bandában különböző dolgok ötvöződnek. Előfordulhatnak nézeteltérések, egyes tagok összebalhézhatnak egymással… Na, olyankor kell feloszlatni a zenekart.

Nálatok zenei vagy személyi nézeteltérések voltak? Netán egyesek a „csináld magad” életvitelt nem tudták már folytatni?
Brian:
Egy zenekarban mindig vannak személyi ellentétek. A kezdetektől egészen a végéig. Inkább az a kérdés, meddig érdemes ezeket rendezni. Attól, hogy a zenekarban mindenki törődik a másikkal, még teljesen normális dolog, hogy mindannyian mást és mást csinálunk az életben. Nem az a furcsa, hogy akkor oszlottunk fel, amikor. Az volt a csoda, hogy annyi ideig maradtunk együtt! Ma rengeteg olyan zenekar járja Európában a fesztiválokat, amelyek húsz éve léteznek, de már más a tagság; vagy ahol harminc év után már csak egy eredeti tag játszik… Ezekről lehet is tudni, hogy a pénzre mennek. Mi a Catharsis-szel bármit is csináltunk, azt azért tettük, mert meg akartuk tenni. Semmi más nem hajtott minket, csak az, hogy azt csináljuk együtt, amit akarunk. A Catharsis után a bőgősünkkel, Steve-vel játszottam egy bandában. Azt is azért csináltuk, mert csinálni akartuk. Stef (gitáros), aki a benne volt Catharsis utolsó felállásában, szintén velünk tartott. És itt van Rob, aki a Catharsis utolsó turnéján bőgőzött, ebben a formációban pedig dobol.

Szóval nálatok mindenki játszik több hangszeren is…
Brian:
Mondjuk. Nem állítom, hogy jól játszom a gitáron…
Monica: Viszont szenvedélyesen!
Brian: …De hát ez punk rock! Azt hiszem, ebben a csapatban mindenki jobb zenész nálam. Viszont nem csupán azért álltunk össze, mert a zenei érdeklődésünk nagyjából megegyezik, hanem mert politikailag is mindannyian ugyanolyan nézeteket vallunk.
Monica: Enélkül nem is játszanánk együtt, nem dolgoznánk különféle projekteken, nem lennének közös barátaink. Megvan bennünk az a közös vágy, hogy zenéljünk, és hogy annak politikai üzenete is legyen. Amikor létrejött a csapat, az Államokban nem ez volt a jellemző, és most sem az. Európában, ahogy látjuk, rengeteg az anarchista zenekar, az USA-ban meg akad néhány anarchista D.I.Y. punk banda, de tényleg nem túl sok.

Ez sem volt mindig így odaát, nemde?
Brian:
Én már 1989 óta játszom punk együttesekben. Amikor bekerültem a punk mozgalomba, az nem tűnt kifejezetten politikusnak. Az 1990-es évek végére már sokkal több banda politizált nyíltan, most pedig ismét kevesebb. Persze amikor elkezdtem az egészet, még fogalmam sem volt arról, mi a fene is történik, amíg meg nem ismerkedtem a többi csapattal, amelyek ugyanazt csinálták, mint mi. Ma öreg fejjel megint nem tudom, mi az ábra…

Miben látod a fő különbséget a From The Depths és a Catharsis vagy bármely más előző formációtok között?
Brian:
Talán itt a legkönnyebb a dolgom, ami a közös politikai platformot illeti. Hogy mást ne mondjak, az előző bandáimból a zenésztársak közül nem mindenki járt állandóan tüntetésekre. Most a teljes tagság kivonul az utcára, sőt azt is mondanám, hogy az utcán jobban játszunk, mint a koncerteken! Ez előnyös dolog, könnyebbséget jelent számunkra. Ugyanakkor ott van Alexei (Rodriguez, dobos), akivel a Catharsis-ben játszottam együtt. Ő vitt bele engem a punk rockba, így hozzá zeneileg fűz különösen közeli kapcsolat.

Mit kell tudni a From The Depths szövegvilágáról? Hogyan kapcsolódik ehhez a zenekar neve, illetve a Germinate album címe és borítója?
Brian:
Nehéz kérdés. Ha könnyen meg tudnám válaszolni, nem is lenne szükség a zenekarra, a szövegekre, satöbbi. A banda nevének és a lemez címének kettős jelentése van. A mélység köthető vereséghez, kétségbeeséshez, kudarchoz, illetve ahhoz, hogy valami a talajból tör fel a felszínre… A szövegekből meg hadd ne kelljen idézgetnem!

Ha nem angol nyelvterületen játszotok, ma is használsz tolmácsot konferáláskor, mint a Catharsis idejében?
Brian:
Ezen a mostani turnén kevésbé, mert úgy vettem észre, Európában az emberek már jobban beszélnek angolul. Olaszországban és a tegnapi magyar koncerten viszont megint szükségem volt tolmácsra.
Monica: Ezzel együtt úgy veszem észre, a legtöbb országban, ahol fellépünk, ma is sokan vannak, akik nem beszélnek olyan jól angolul, ezért én mindig keresek valakit, aki fordítani tudja, amit mondok. Általában politikáról és a dalainkról beszélek, meg a számokkal kapcsolatos érzéseinket szoktam kifejteni. Nem csak nekem, de mindannyiunknak fontos, hogy minden nyelven megértessük az emberekkel az üzenetünket.

A Catharsis-nek annak idején készült egy közös split lemeze a Newborn-nal. Milyen volt az anyag fogadtatása?
Brian:
Az Államokban az emberek nagyon kíváncsiak a Newborn-ra, hiszen sohasem láthatták. Új dalokat akarnak tőlük hallani.

A Bridge To Solace-t ismered?
Brian:
Igen, Zoli jóvoltából ismerem. De a mai zenéket illetően nem vagyok annyira képben, mint az elmúlt évszázad dolgait illetően. Csak azt tudom, hogy Zoli és Ádám folytatta a zenélést.

A Newborn bő másfél éve egyetlen alkalomra ismét összeállt, és jótékonysági koncertet adott. El tudnál-e képzelni egy hasonló célú Catharsis reuniont?
Brian:
Igen, ha ezzel sok pénzt gyűjtenénk egy arra érdemes ügy támogatására. Úgy lenne értelme. A probléma azonban az, hogy az a zenekar az akkori életünkre és kapcsolatunkra épült. Kiáshatsz egy halottat, de feléleszteni hiába is próbálod! Mindenki, aki valaha megfordult a Catharsis-ben, ma is aktív, de nem azért hogy a hagyatékunk fölött rendelkezzen. Egyikünk sem a „Catharsis Múzeumban” dolgozik, ha-ha! Az a történet lezárult, nekem meg most itt van ez az újabb kis D.I.Y. zenekarom, mert nekem ez a fontos. Szóval nem hiszem, hogy valaha is összeállnánk újból.

A Germinate megjelent CD-n és bakeliten, de az internetről is letölthetővé tettétek. Valóban fontosnak tartjátok, hogy alkalmazkodjatok az emberek megváltozott zenegyűjtési és zenehallgatási szokásaihoz?
Monica:
Az internetes dolog egy újfajta kísérlet volt részünkről. Ha letöltöd a lemezünket, lényegében ugyanazt kapod, mintha CD-n szereznéd meg: a dalszövegeket, a borítót… Ugyanúgy meghallgathatod a dalokat, elolvashatod a szövegeket, értelmezheted az üzenetünket. Nem tudom, mennyire jártunk sikerrel, talán kevesebben töltötték le a lemezt, mint vártuk.
Brian: Általánosságban elég komoly fenntartásaink vannak az internettel szemben. A világhálón keresztül több információ jut el az emberekhez, de ezzel egy időben az információ jelentősége is csökken. A vége az lesz, hogy csupa jelentéktelen információ között böngészhetnek a befogadók. A punk zene a kezdetekben azért volt fontos olyan sokak számára, mert a mozgalom nem termelt olyan sok kiadványt. Ezért volt valódi jelentősége minden lemeznek, ami csak megjelent. Szóval szerintem az Internet a dolgok jelentőségét iktatja ki azáltal, hogy hozzáférhetővé teszi azokat, ami elég nagy baj.

Kikből áll a közönségetek? Jönnek még a bulikra a régi arcok, akik emlékeznek a Catharsis-re?
Brian:
Talán néhányan. Sose próbáltuk úgy beállítani magunkat, hogy itt egykori Catharsis tagok játszanak. Ez egyszerűen egy újabb politikus „csináld magad” zenekar. A rajongóink között több az anarchista, mint a punk. A punk színtér szerintem nagyobb mértékben változik, mint az anarchista mozgalom. Ezzel talán képet is adtam a közönségünk összetételéről.
Monica: Miután lenyomtunk egy USA-turnét, és átjöttünk Európába, számomra világossá vált, mennyire népszerű volt itt a Catharsis. Az Államokban a közönségünk zömmel anarchistákból áll, vagyis olyan arcokból, akiket politikai fórumokon keresztül ismertünk meg. Európában ezzel szemben sok olyan ember is eljön, aki rajongója volt a Catharsis-nek.
Brian: Ez részben azzal magyarázható, hogy Európában a közösségek összetartóbbak. Az emberek hosszabb ideig vesznek részt a punk mozgalomban. Így a kollektív emlékezetben is jobban megmaradnak a dolgok. A Catharsis az Államokban is ismert volt, de azok az arcok, akik 1997-ben jártak a koncertjeinkre a punk színtér tagjaiként, ma már többnyire sehol sincsenek. Európában ezzel szemben a régi emberek továbbra is járnak koncertekre vagy szerveznek bulikat.

Mi a (részben általatok működtetett) CrimethInc. szervezet lényege?
Brian:
A CrimethInc. ma is néhány elszánt arc közösségeként működik, akik lényegében a kormányok és hatalmi szerveződések felszámolása mellett kötelezték el magukat. Pillanatnyilag a zenei, kulturális tevékenységünk kevésbé fontos, más jellegű szervezői munkát végzünk és rengeteg kiadványt, könyvet publikálunk. Monicával újságot is szerkesztünk. A címe Rolling Thunder. Évente kétszer jelenik meg. Lényegében anarchista szemszögből elemzi a világ, és különösen az Egyesült Államok tömegmozgalmait. A városunkban igen sok megmozdulást szervezünk. Van egy anarchista piac, a neve Really, Really Free Market. Ide nem csak anarchisták és punkok járnak, hanem a közösség minden tagja eljön. Mindenki elhozza, amire már nincs szüksége, és viszi, amire szüksége van.
Monica: A zenekarból többen is dolgozunk egy olyan projektben, amelynek a célja a börtönök felszámolása. Az amerikai börtönök tömeges létesítmények, jelenleg az USA-ban 2,3 millióan ülnek börtönben. Mi könyveket és egyéb olvasnivalót küldünk a fogva tartottaknak. Vannak helyi szintű kezdeményezéseink is a rendszernek az emberekkel szembeni kegyetlenkedései ellen.

Mit jelent számotokra az anarchizmus?
Monica:
Számomra az a lényege, hogy a közösségekben élő embereknek autonómiája és önrendelkezése legyen. Hogy maguk dönthessenek közösen. Ez egy olyan létforma, amelyben az emberek a környezetük részeként élnek.
Brian: Alapvetően ez az elnyomással szemben tanúsított ellenállás. Persze ezt nem ilyen egyszerű elmagyarázni, hiszen az elnyomásnak sok különféle módja létezik. Anarchistának lenni is különbözőképpen lehet. Erre nincs is egyszerű válasz, inkább egy sor újabb kérdés kezdődik itt… A világ másfelé tart, és nyilvánvalóan nem fog tudni örökké ebben az irányban haladni anélkül, hogy az emberiség el ne pusztulna. Az úgynevezett kapitalizmus legalább két módját alkotta meg annak, hogy az ember elpusztítsa a földi életet. Elég, ha csak az utóbbi száz évet nézzük, az atombombától az éghajlatváltozásig… De ennek is lehet még folytatása, és ha nem teszünk ellene semmit, akkor mindennek vége! Láttuk, mi történt az egykori Jugoszláviában. Látjuk, milyen konfliktusokat vált ki a világban a gazdasági válság. Ha az emberek nem a nemzetek, az etnikai alapú összetűzések fölött álló megoldásokat keresik, akkor tényleg sötét jövő áll előttünk. Ha csak nem fogjuk tudni másként tenni a dolgainkat. Jó hír, hogy biztosan lesz változás! Akár rosszabbra, akár jobbra fordul minden, biztosan lesz!

Mit gondoltok arról, hogy az úgynevezett tömegkultúra is foglalkozik a világvége gondolatával (pl. egyes filmek témájaként)?
Brian:
A világvégét 1999-re is megjósolták már, sőt azelőtt is jó párszor… Nem hiszek annak, amit moziban látok!
Monica: Szerintem nem is érdemes arról beszélni, merre tart a világ. Világosan lehet látni, hogy arra, amerre a nagyvállalatok és a politikusok szeretnének terelni bennünket. A popkultúra és a tömegmédia pedig azt sugallja nekünk, hogy mindenki ebben az irányban menetel, mert ebben az irányban is szeretne menetelni, de nézzük csak meg a közelmúltbeli tömegmozgalmakat a világban! Teljesen egyértelmű, hogy vannak olyanok, akik egészen más irányban akarnak haladni! A kérdés az, melyik erő kerekedik felül. Ha a mostani úton megyünk tovább, leromboljuk a bennünket is fenntartó rendszert, és a földi életet. Ezen az úton haladva ugyanis mindinkább gyűlölik, és bőrszín meg származás alapján irtják majd egymást az emberek. Így biztosan el fogjuk pusztítani önmagunkat, és minden mást is, ami ezen a bolygón él. De kétségtelenül létezik a másik út is, amelyet az anarchisták és sokan mások is járnak. Ez a bizonytalanabbik, nehezebbik út, nem is igen lehet tudni, mit tartogat számunkra, az ellentábor azonban elkerülhetetlenül létezni fog.
Brian: Nem tudhatjuk, milyen lesz a jövő, amit viszont teszünk, azt irányíthatjuk! Nem tudjuk, győzünk-e majd, de élhetünk méltóságteljesen. Ez azt jelenti, hogy most kell eldöntenünk, melyik oldalon állunk.

Amikor idegen országban jártok, nyilván foglalkoztatnak benneteket az ottani aktuális események…
Monica:
Igen! Most például komppal keltünk át Olaszországból Görögországba, onnan meg Kelet-Európa felé vettük az irányt. Igen érdekes volt, amit Görögországban tapasztaltunk, ugyanis az ottani anarchisták és különböző ellenzéki erők komoly társadalmi befolyással bírnak. Jelenleg igen izgalmas, pattanásig feszült a helyzet. Beszélgettünk is sokat a dolgok ottani állásáról, nagyon megihletett bennünket az egész. És világosan láttuk, hogy a különböző országok politikai helyzete között összefüggés van. A görög anarchisták is tisztában vannak ezzel, néhányan közülük nemrégiben az USA-ban jártak. Pár barátunk eljött hozzánk Görögországból, hogy megtudja mi a helyzet az Államokban, és hogy hasznosítsa a nálunk tapasztaltakat a saját politikai sikereikhez, mert az Egyesült Államokbeli történések kihatnak a görögországi eseményekre is. Bárhol járunk éppen, mindig szeretnénk tudni, milyen az aktuális politikai helyzet, és taktikai, stratégiai eszmecseréket akarunk folytatni, mert az adott ország politikai élete összefügg azzal, ami odahaza folyik.

Fel lehet-e szerintetek intő jelként fogni, ami jelenleg Görögországban zajlik? Tanulnak-e majd az emberek mindebből?
Brian:
Nos, beigazolódott, hogy a mai gazdaság-alapú politika nem járható út, így nem is tartható fenn örökké. Nem tudom, mi lesz majd a nyilvánosság válasza. Mi a magunk részéről meg fogjuk mutatni, hogy van más útja-módja is az előrelépésnek. Annyit tehetünk, hogy más eszméket népszerűsítünk, mint a verseny, a kormányokba és a nagyvállalatokba vetett bizalom, illetve az egymással szembeni bizalmatlanság. Nálatok kommunista diktatúra volt, Görögországban meg fasiszta diktatúra. Mindkét országban vannak, akik most átesnek a ló túloldalára. A hatalomtól azonban ne várjunk megoldást erre, hiszen a problémát maga a hatalom okozza!

Mi lesz a From The Depths, a hardcore/punk, a DIY-mozgalom, valamint a CrimethInc. jövője?
Brian:
A jövőbe nem láthatunk. Nem tudjuk előre jelezni, mi következik. Emiatt olykor nehéz terveznünk. Annál fontosabb számomra, hogy kezdeményezzünk önállóan, különben csak védekeznénk vagy hátrányból próbálnánk felállni. Ehelyett hozzunk saját döntéseket, tegyünk önálló lépéseket! Mutassunk utat! Szóval nem tudom, mit hoz a jövő a zenében. Azt sem, mit szervezünk legközelebb. Mindenesetre érdemes kiépíteni a saját projektjeinket és hosszú távú célokat kitűzni. Lehet, hogy egyszer abbahagyjuk majd a zenélést, de biztosan lesznek olyanok a közösségből, akik a helyünkbe lépnek…