The Evpatoria Report – Golevka

A fiúk Svájcból valók, de a nevük egy ukrajnai városból származik, ahová egy „Golevka” nevű aszteroida hullott. A teljes album tényen alapuló elképzelés, de a zene megállná a helyét sok más dologgal is; másképpen, mások hangszeriből, másként. Ám egy dolog igazán jellemző és varázslatos; valami van benne, ami meghökkent, s sokáig hallgattam, míg igazából megértettem-éreztem: a lényeg, hogy egy s ugyanaz az út totálisan különböző érzésekhez is vezethet, a zene hangulatodtól függően: öröm és eksztázis vagy kétségbeesés és fájdalom-szomorúság érzései vegyülnek el benne, mint egy igényesen tálalt színes koktélban.  Rengetegszer érzem azt, amit a filmvásznon megjelenő színészek jobbik esetben hihetően hazudnak nekünk: az a fajta átölelés, mely fájdalomtól terhes és mégis a könnycseppeket az öröm szárítja fel. Ritkán hallok ennyire mély zenét, holott rengeteg anyag jön ki minden egyes nap. Sokat gondolkodtam kikhez is tudnám hasonlítani, ám egyik koncepcióba se merül el maradéktalanul, valami fenn marad az egyenlítő tetején, ez a megfoghatatlan, lebegő valami: az The Evpatoria Report.  Hasonlíthatnám a Portishead – „Roseland NYC Live” lemezéhez, de ebben szinte semmi vokál nincs, és nem is trip-hop. Eszembe jutott a Burzum – „Filosofem” lemeze, ám ez nem black metal. Igazából csak a lenyűgöző, vibrálóan tapintható mélység egyezik ezekben, és a szomorúság, keserű szépség.

Ami a post-rock miatt szembeötlő és mélységében is hasonló az a Godspeed You Black Emperor! és a Magyar Posse, s talán nagy jóindulattal magam felé, a néhol Hengedup. Vannak, akik szerint ez a banda egy nagyon jól sikerült Godspeed You Black Emperor! klón, de én ezt a feltételezést szigorúan elutasítom, holott relációja van, de mégis annyira magával ragadó, lélekre (s így persze tudatra is) ható, hogy elfelejtjük a hasonlítgatást, és csak lebegünk ezzel a zenei masszával; vonósok, gitárok, ritmus; mindegyik a monumentális hangzás elősegítésében, egy óriási de emberi hangmasszívum; értsd.- a szó mind vallásos és felmérési értelmében… Semmi oda nem illő szünetek vagy dermedten ismétlődő riffek vagy tick-tock IDM-ek; mindnek megvan a saját helye. Egy önmagunkat keresgélő elmerülés, holott közben a bűzlő népesség érett aurája, az ipar robbanása a hús mögött, a mechanika, mely robotba lök. Az egyedülálló megmozdulásai az egyéneknek, ábrázolva a szociális/társadalmi filozófiát egy banda kollektívájában. A lemez 2 legkiemelkedőbb trackje a Taijin Kyofusho, Dipole Experiment, ám az egész magával sodró, lassú árral-apró szépségekkel és dallamokkal operáló. Nagyon epikus és igazán mélységes, jobban is talán, mint a Godspeed You Black Emperor!, ami kétségtelenül a fő referencia, ami szintén kihat a csapat hangszerelésére. A megmozgató és lenyűgöző zene titka valószínűleg a Explosions in the Sky és Mogwai hatás a gitárokon és gitártémákon, illetve néhol érzek benne egy kevés A Silver Mt. Zion-t is. De a The Evpatoria Report valójában összefüggőbb kollekciója a zenének és hangzásnak. A „Golevka”-n található dalok kitartanak egy szorosabb szerkezet és struktúra mellett, ami a zene továbbításának és előrehaladásának kedvéért épült, inkább, mint csak magáért a sruktúráért (lásd: Godspeed You Black Emperor!).

Hogy az absztrakciót egy érzelmi környezetbe tereljék, ez a csapat egy lenyűgöző erejű és közel-tökéletes tételű albumot hozott létre, a mozgások és folyások az érzelmek függvényében, ahogy az improvizálók összegyűjtésével, évtizedes tapasztalatokkal együtt alkották meg a tökéleteset. És nem akarom írásomat hosszúra nyújtani, mert szavakba nem mérhető az az érzés, amit ad. Úgy érzem körbeírom és közben meg sem közelítettem, vagy csak a külső burkát bontogatom. Ezt meghallgatni kell, meghallgatni és megszeretni, hogy beleívódjon szívünkbe és ott csordulásig teljen a keserűség és a boldogság odabentről induló vékony vonalával. Olyan ez, mint egy hosszú út, félünk is tőle és vágyunk is rá, kicsit olyan, mint maga az élet…

10/10