2010. március 4.
Nem hiszem, hogy túlzok amikor azt állítom, hogy kis hazánk egyik legszokatlanabb összeállítású turnéja indult útjára a múlt héten. A Fish! és a Blind Myself zárkózott közös turnébuszba, hogy nyakába vegye az országot. Leginkább ennek kapcsán gondoltam, hogy itt az ideje kifaggatni a banda frontemberét, Kovács Krisztiánt. De persze, mivel ez az első nuskullos interjú a zenekarral, végül egy egész átfogó kis beszélgetés kerekedett ki a dologból.
– Annyian voltak, mint egy jó házibuliban, a zenekarokkal összesen harminc ember. Viszont állítólag Keszthelyen ez megy, főleg a hónap végén. Régebben elkenődtünk az ilyesmin, de az embereknek se pénze, se energiája sincs sokszor arra, hogy bulizzanak egyet. Mostanában nem érdekel, hányan vannak, a lényeg, hogy odarakjuk magunkat és csinálunk egy kapitány partit, más nem számít, bármennyire szentimentális köcsög dumának is tűnik. Másrészt ha ennyi embert meg tudsz izzasztani és leharapni a fejüket, az nagyobb kihívás és teljesen más hangulat, mint mondjuk egy ezer fős fesztiválbuli.
Lost In Time-ot nyomjátok közösen? Annak idején ugye ezt a dalt játszottátok az MR2 akusztikus szettjében.
– Eldurrant a szám, adja magát a dolog, de Gergő is feltévedt a Fish! alatt, hogy a bestiális üvöltések nagymestereként rögtönzött előadást tartson. Az mr2 felvételen egyébként az volt a kitétel, hogy kortárs magyar előadótól dolgozzunk fel egy dalt és mivel sem a bölcsészalter, sem a boroskólás sanzon nem a mi világunk, jobbnak láttuk a Blind-ot elővenni. Nem is lett rossz szerintem. (szerintem sem… :)
Mit vártok a többi helyszíntől, illetve eddig milyen visszajelzések érkeztek ezzel a nem éppen hétköznapi összeállítással kapcsolatban?
– Itt nálatok is olvasgattam a kommenteket és azt gondolom, tetszik a fejeknek, hogy nem két ugyanolyan zenekar szövetkezik, hanem mind gondolatiságban, mind zeneileg homlokegyenest más impulzusok érhetik őket. Persze egy hardcore/metal fan nem feltétlenül a Fish! nagy barátja, de valamiért mégis van respektünk ezen a színtéren, ami tök jó. Ugyanakkor szeretném már látni, ahogy a Fish!-re érkező tinilányokat szétrebbenti egy Go Get A Life! A csőlátású, egydimenziós arcokat meg amúgy sem tartjuk nagyra, nem hiányoznak ezen a turnén sem.
Ilyenkor mennyire szoktátok elengedni magatokat koncert előtt és után?
– Előtte nem nagyon vedelünk, ha erre gondolsz. Nézd, mindannyian harmincas arcok vagyunk, ittunk már eleget és az is kiderült, kinek mi és mennyi tesz jót, adott esetben rosszat. A koncert utáni bulik ellen nem szoktunk tiltakozni, olyankor előfordul némi rútság, de alapvetően szolídan adjuk a botrányt…beszélgetés, csocsó a helyi formákkal, ismerkedési est és pultosnők zaklatása, semmi komoly, normál üzem.
Melyik az a buli amit ki tudnál emelni mint eddigi legjobb Fish! koncertet? Legyen szó akár a Ti teljesítményetekről, vagy a közönség létszámáról/aktivitásáról, stb.
– Szerencsére sok ilyen volt, de talán a tavalyi VOLT fesztiválos buliból lett valamiért egy kiemelkedően emlékezetes bál, ott nagyon seriff volt a közönség, az időpont, teltház, minden összejött és hadd mondjam, hogy mi sem voltunk szarok, sőt. De szeptemberben Békéscsabán játszottunk egy sulibulin nyolcszáz gyereknek, ott is patent vadulás történt, vagy most legutóbb a Morrison’s 2-es akció sem volt éppen lószar, kint is rekedtek jópáran, bent meg pazar hangulat.
A nyári fesztiválokkal kapcsolatban tudtok már valami konkrétumot? Előreláthatólag hol lehet majd találkozni Veletek?
– Korán van még ehhez, de a nagyobb hacacárékon biztosan ott leszünk, ahogy tavaly is, emellett szeretnénk eljutni kisebb fesztiválokra, ahol eddig még nem jártunk. Egy szlovák fesztivál biztos már, ami azért érdekes, mert kábé három éve nem voltunk külföldön. Nagyban függenek a bulik az időpontoktól is és az sem biztos, hogy mindig mindenhol ott kell lenni, szép példák voltak/vannak erre, ahogy zenekarok 3-4 év alatt kinyírják magukat a nagy nyomulásban…
Lassan egy éves lesz a Csinálj egy lemezt, amihez ugye a magyar nyelvre váltás is köthető. Milyenek a visszajelzések, illetve milyen számadatokat tudsz az eladásokról?
– Nyugodt szívvel állítom, hogy megsokszorozódott a hallgatóságunk, ugyanakkor ennél fontosabb számunkra, hogy a zene és a magyar szöveg remekül működik és továbbra sem tartozunk semmilyen vonalhoz itthon, amire büszkék vagyunk. Ugyanakkor ami előny, hátrány is, mi nem vagyunk és nem leszünk kultzenekar vagy felkapott művészbrigád, akinek minden egyes koncertjére minden egyes fan elmegy vagy mindenki megveszi eredetiben, mint a műfajhoz hű metalos vagy hardcore vagy éppen hiphop közönség, de ez jól is van így. Lemezeladásokról 2010-ben, ebben az országban kábé indokolatlan beszélni és tényleg fogalmam sincs, hogy áll ez, a koncerteken eddig elment 400-450 darab, hogy a boltokban meg a netes vásárlásokkal, legális letöltésekkel mi van, ezt a kiadó tudja majd megmondani nekünk, de kurvára nem számít, százszor annyi ember lehúzza valahonnan. Nálunk a koncertek a legfontosabbak és azt hiszem, a legszínesebb közönség verődik össze ránk, mert bárkinek bejöhet az előadás. Persze nem árt hozzánk némi humorérzék és nyitottság.
Terveztek még klipet forgatni valamelyik nótához?
– Ez heteken belül eldől, ki kell találnunk egy ütemtervet ahhoz, hogy a klipek is jó időben kövessék egymást, ne túl sűrűn, ugyanakkor maradunk a minőségi cuccoknál, a You vs Me, Majdnem Kalifornia vagy a Magasan száll nívójánál nem adjuk alább, ez fontos. Éjszakánként mennek az MTV-n magyar klipek, érdemes néha belenézni, mik vannak, gyász, de tényleg. Egyre inkább a tyúbra dolgozik mindenki, ami olcsó, fos klipeket jelent, de vannak jó példák, hogy lehet egy kis kreativitással klassz holmikat csinálni.
Készülnek már az új számok?
– Három már szöveggel is készen van, zeneileg olyan 7-8 állt össze, valahogy a Stand Up kislemez garázsrockosabb hangulata találkozott a magyar lemezzel, keményedtünk, azt érzem. A cinizmus és a kétértelműség úgy tűnik, marad, sajnálom. Hogy ezekkel az új cuccokkal mi lesz, az is hamarosan kiderül, nem akarunk várni sokat a megjelenéssel, mert folyamatosan lendületben vagyunk és ez elég jó érzés.
Milyen zenéket hallgatsz mostanában Krisztián? Illetve metalban mi nálad az etalon?
– A djzésből kifolyólag rengeteg fajta zenét hallgatok, breaket, drum’n’basseket, sok funkot és hiphopot is, de otthon vagy bringázás, utazás közben jelenleg punkrock diéta van, H2O, Bad Religion, A Wilhelm Scream, Pennywise vagy Danko Jones, Clutch a szőrösebb vonalról. Metalban a koromból fakadóan a 90-es évek eleje, közepe az alap a Pantera/Machine Head/Stuck Mojo ügyosztállyal, de jöhet Deftones, Filter, Skunk Anansie, korai Incubus meg persze Faith No More és Helmet. Még korábbról az örök kedvenc Anthrax, a mai metalokat nem annyira élem, mindegyik egyforma és elbaszott unalmas, talán az Evergreen Terrace tetszik a punkos tempók meg az ének miatt és persze bármelyik hajnali sörözéskor jöhet a Hatebreed meg a régi Pro-Pain. És szeretnék egy Rival Schools turnét Európában, de az nem metal.
Már egy ideje foglalkoztat a kérdés, amit nyilván korábban már egy párszor el kellett mesélned, de mégis honnan jött a zenekar neve?
– Sehonnan, de tényleg. Kérdezte a próbaterem tulaj, hogy mit írjon be, valaki mondta, hogy Fish és az lett, később kapott egy felkiáltójelet.
Mesélnél valami őrült sztorit ami a turnék ideje alatt történt veletek és tutira sosem fogod elfelejteni?
– Annyi autóbahányós, ivós sztorit hallottunk már, hogy az ilyenek nem is érdekesek már szerintem. Bing basszusgitáros lefagyasztva egy átlátszó söröshűtőben – ez is jobb élőben, mint elmesélve.
A Fish! mellett énekelsz még egy Faith No more tribute zenekarban is, illetve dj-ként is járod a fővárost. Mi egyébbel foglalkozol még?
– Netes műsorokat készítek idényjelleggel, volt az MTV, volt a Bandland, most új tervek vannak. A nyári fesztiválokon is szpíkerkedek, közönségtalálkozókat, beszélgetéseket vezetek. A djzés heti két éjszaka általában és olyankor a másnap a pihenéssel telik, túl sok mindenre nem marad időm, de nem panaszkodom, azt csinálom, amit szeretek, persze mindenhol vannak jobb és rosszabb időszakok, jó arcok meg faszfejek is az ember körül.
Mennyire fontos számodra egy zenénél, hogy milyen a dalszöveg? Van kedvenc szövegíród egyébként?
– Magyar zenéket nem nagyon hallgatok, a nem magyar esetében meg elsőre nem figyelek oda a szövegre, nem tartom annyira lényegesnek. Nem szeretem a megfejtéseket meg a művészkedést. Ha a jó zene jó szöveggel párosul, az a kánaán, a magyar zenék esetében viszont ez nagyon necces tud lenni. Itthon jelenleg a hiphopban vannak a legjobb szövegek, de ez csak az én véleményem.
A március 14-ei düreres buliról mit érdemes tudni? Ha jól látom egy Nu-Metal fesztivál keretein belül fogtok a nagyteremben játszani… :)
– Kurva vicces vagy, igen, mi Korn számokat tolunk, az Óriás meg Limp Bizkit bestoffal készül. De nem, a nagyteremben lesz a buli az Óriással, azóta már javították a kiírást. A vendégzenekaraink fiatal csávók, kíváncsi vagyok, mit adnak.
