Walls Of Jericho – With Devils Amongst Us All

A Walls of Jericho olyan, mint egy átkozott tűtenger, a bombasztikus s mégis egyben jellegzetes intenzív ütéseivel és koncertjeivel. A harmadik albumuk, With Devils Among Us All (Ördögökkel mindannyiunk között), szolgáltatja mindazt a meg nem alkuvást, amelyre a rajongók vártak és melytől Jerikó ledönthetetlenek hitt falai repedezni kezdenek. Kétségtelenül érződik ezen az albumon hogy érett; a banda formában és stílusban egyaránt egy magasabb lépcsőfokra jutván uralja a közel 35 percet.

A számokat az énekes, Candace Kucsulain erőszakos és egyben ritmikusan csapódó üvöltései teszik könnyen befogadhatóvá a HC és metalcore egyre szélesebb (s sajnos trendi) közönsége előtt. A gitár széttépő hangja, pumpáló basszus és himnuszszerű, melodikus refrének jellemzik a hangzást. Ez az ezt megelőző lemezeikre egyáltalában nem volt jellemző, ám a keménység nem vész el, csak kellemes dallamokkal egészült ki. Az album egy teljes és tökéletes mű, hanem is alap, de 10 év múlva is emlékezetes. Intenzív és rengeteg jó és fura váltást tartalmazva, mely modernsége nem csak most fog annak tűnni, mely egységessége és komplexitása végett nehéz próbára teszi a hallgatót a legjobb track kiválasztásának megnevezésével kapcsolatban. Bár akadnak még így is olyan mozzanatok, amelyek feltűnően kiemelkednek ebből az erős faltörő kosból.

Természetesen a lemez elején, már az első szám, „Trigger Full Of Promises” (Ravasz [lőfegyveré] tele ígéretekkel) megteremti azt a hangulatot, mely társunk lesz az ördögök mentén, melyek a hit meggyengítésére esküdtek fel. Ez a szám, olyannyira erős, hogy könnyen juttatja a Jerico-ékat olyan magaslatokba is, amelyekről eddig nem is álmodtak. De nem csak egy track a lemez… . „I Know Hollywood And You Ain’t it” (Ismerem Hollywood-ot, és TE nem az vagy) hozza azt a zenei förmedvényt, melyet 99 óta megszokhattunk a szétvart agresszív kislány bandájától. A „Hope To Die” (Reményből meghalni) a falak és falaink ledöntéseinek veszélyeire hívja fel a figyelmet, erős és kellően lüktető, tele baszva nagyon vágos HC kórusokkal, és egy kis Terrorízzel. A „Plastic” (Műanyag) elnevezésű számra egy egyedi stílus jellemző, különösen a refrénre, melynek szövegét, I write these words for my own survival (A saját túlélésemnek írom ezeket a szavakat), egyfajta mély s feltörő hardcore (minimál punk zakatolós) stílusban ordítják. A „Try Fail Repeat” (Próbáld, hibázz, ismételd) újból a hit erősítésében nyilvánul meg, a maga erőszakos térítő habitusaiban, ahogy teszi ezt férfi kiadásban a Zao vagy a Norma Jean, ám ez a szám piszkos módon Terror lopás, főleg a refrén részeknél válik ez nyilvánvalóvá. A „The Haunted” (A kísértett) című szám démoni minőséggel rendelkezik, melynek már-már power és heavy metal refrén kórusa a 85-ös Helloween – „Walls of Jericho” lemezét önkéntelenül is eszembe juttatja. Így azt hiszem az is evidens hogy a hallgatót könnyen emlékeztetheti az egykori trash és heavy témákra, s hogy a metalcore éppen oly inspiráló és kifejezhető lehet, mély és komoly gondolatokkal, komplex felépítéssel mint a korai death és trash metált anyagok (gondolok itt elsősorban 89-től kijött stuffokra egészen 92-94-ig). Az „And The Dead Walk Again” (És a halott újból jár) egy újabb erős tétele a hitnek és a reménynek. Az „Another Day, Another Idiot” (Másik nap, másik idióta) szövegvilágát tekintve elsősorban a Crisis-t jutattja eszembe (nem tudom; ki ismeri és ki nem, de a 96-os Deathshead Extermination lemezük alapmű a maga stílusában). Mondjuk Candace Kucsulain hangját hallgatva önkéntelenül is hasonlítgatásokba esek, olyanokba, mint; Karyn Crisis (Crisis) vagy Otep Shamaya, (Otep). Ám mindegyik hörgő-üvöltő, olykor dallamosan búgó énekesnőnek megvan a maga hangja és stílusa. Éppen ezt támasztja alá a „No Saving Me” (Nem az én megmentésem) című szám is, mely mélyen átérzett éneklés és ordítás váltakozásával ér véget (ebből a szempontból full régi Crisis). Ezzel egy érzelmes lezárást eredményezve, ám a kímélet és a kompromisszum nem a Jerikó-ékra jellemző tulajdonságok, így hirtelen és erős morajlással-bömbölve indít a barátságos című: „Welcome Home”(Isten hozott itthon), mely véleményem szerint az éppen iménti dallamokkal és érzelmekkel átitatott HC lírát próbálja agresszivitásával kompenzálni. Ugyanezt a magatartást követi a címadó szám is: „With Devils Amongst Us All” (Ördögökkel mindannyiunk között), mely erősnek erős, masszívnak masszív és gyűlölettel csordulásig tele.

Még nincs itt december, de egy kis jóindulattal ez a 2006-os év metalcore lemeze (a bizonytalanság oka számomra a még készülő és hamarosan megjelenő Converge és Norma Jean), mindenesetre egy olyan lemezt alkottak meg mely időtállóan maradandó és modern fog maradni, illetve; A Trigger Full Of Promises minden metalcore fan-nak kötelező tétel.