2009. december 6.
2009.12.04. (péntek)
Az IfiHáz emeleti kistermében egyébként jó hangulatú bulikat lehet csinálni, aminek persze előfeltétele lenne, hogy tisztességes létszámban képviseltesse magát az érdeklődök tábora. Az előzenekarok közül csupán az egyik, a Magor tudott csak eljönni, akik meg is kezdték a bulit fél 10 magasságában.
Róluk nem sokat tudok írni, mivel koncertjük alatt a Blind ex-Békés megyei gitárosával, Horival beszélgettem, aki régi cimborám egyébként. Valamint a banda frontemberét, Tóth Gergőt is szóra bírtam egy interjú erejéig, amit itt olvashattok. Nyilván nem egyszerű ilyen esetben felpörögni egy bulira, de a Blind Myself becsületére legyen mondva, ugyanolyan elszántsággal léptek fel a színpadra, mintha egy teltházas bulit tolnának. Ja, mert hát kérem sikerült hozni a már-már szokásos szintet, már ami a nem túl acélos létszámot illeti. Egész pontosan 28 fő jelent meg a nézőtéren, akiknek legalább fele kényelmesen ücsörögve szemlélte végig az egyébként remekbeszabott performanszt.
A srácok egy régi nagy kedvencemmel, a Circle of Pain-nel nyitottak, aminél jobb kezdést nem is kívánhattam volna.
Legutóbb egy évvel ezelőtt láttam (a Deftones-os estet nem számítva) a bandát még Gyomán egy hasonlóan családias hangulatú karácsonyi bulin, most pedig végérvényesen megbizonyosodhattam arról, hogy mennyire egyben van a tagság és milyen félelmetesen jók élőben. A koncert egyfajta best of volt, régiek, újak vegyesen, de persze a márciusban megjelent hanganyag volt a főszereplő. A teljesség igénye nélkül: Megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért, Worst-Case Scenario, Go Get a Life, Budapest, 7 fok, eső, Pomogácsok, Nem megy a hegyhez, valamint az elmaradhatatlan Kain. A vizualitást tekintve a karácsonyi díszkivilágítás mellett Gergő világító övcsatja biztosított egzotikus villódzást a műsor alatt. A koncert vége felé a szokásos köszönetnyilvánítás egy nem éppen hétköznapi fordulatot vett, amikor néhány megható gondolatot intézett a kezében helyet foglaló mikrofonhoz, megköszönve, hogy az milyen jól működik. :)
A show végül a Lost in Time című megaslágerrel zárult.
A Blind koncertje 10-es volt, amit aztán egy zseniális afterparty követett. Én szeretem a családias hangulatú bulikat, ami azért a banda számára persze már nyilván nem annyira kifizetődő dolog, de én örülök, hogy jelen esetben ez nem ment a produkció rovására.
Szomorú, hogy ilyen kevesen jöttek el a koncertre, de ettől függetlenül én remekül éreztem magam, és a zenészek is kiválóan teljesítettek a színpadon egytől egyig.
Zárszóként még annyit mondanék, hogy járjatok koncertekre és támogassátok a zenekarokat, hiszen így tudjátok a legjobban segíteni kedvenceiteket.
