Kidcrash – Snacks

Ha csak körülbelül fele annyira lennék lusta, mint amennyire valójában vagyok, akkor valószínüleg már hetekkel ezelőtt írtam volna a Kidcrash zenekar legújabb nagylemezéről, a Snacks-ről, de sajnos az vagyok, így ez az idő csak most érkezett el. Szóval most két szomorkodás között, amit az Európa turné állomásainak látványa és főleg Budapest hiánya okoz(ott), összeszedem a bátorságom, hogy írjak pár szót ennek az oregoni csapatnak a legújabb, hét darabra szaggatott alkotásáról.

Két év telt el a korábban már megemlített Jokes megjelenése óta, és azt kell hogy mondjam, ez a lemez egy igazán remek folytatása annak, amit ott elkezdtek. A matek-rockot post hácés screamoval vegyítő társaság hét dalban vágja elénk a ropogtatni valót, és bár az ének kicsit jobban háttérbe lett szorítva, véleményem szerint az eddigi legjobb vokált produkálták ezen a lemezen. Nem is beszélve a gitárhangzásról, ami még mindig tökéletesen illik a kellemesen dübörgő dobtémákhoz, azzal együtt megadva azt a különleges, Kidcrash-es ízt az egésznek.

A nyitó Space Between Mountains és a záró Sleeper Wave pedig szépen kikerekítik a lemez egységét, miközben az embernek olyan érzése van, mintha nem is különálló dalokat hallana, annyira egybefolyik az egész korong hangulata, egy masszív és ruganyos tömböt alkotva. Ez akár rossz is lehetne, de jelen esetben éppen ez az, ami nem engedi, hogy leállitsuk a lejátszót a harmadik számnál, szinte követeli, hogy egy falatban menyjen le.

Durván 33 percnyi hömpölygő zene-folyamot hallhatunk itt, álomszerű hangulattal és szakállas bácsikkal, akik fura ruhában, furán táncolnak a szinpadon. Ha nem lennék ennyire szerelmes az I Haven't Had A Date In 4 Years Goldie Hawn Goldie Hawn Goldie Hawn…EP-be, akkor simán rávágnám, hogy a zenekar legjobb anyaga, de egyenlőre nem sikerült megtörni nálam annak a három dalnak a különleges varázsát. Habár azóta is szidom magamat (és az egész világot), hogy Zágráb lett volna a legközelebbi helyszín a turnén, ahova esélyem se volt eljutni, még mindig hatalmas az elfogultságom a zenekarral kapcsolatban. Ha nem lenne a Daitro Y-ja, simán rávágnám, hogy az év screamo albuma a Snacks, de igy csak az előkelő második helyet kapja meg a képzeletbeli listámon. Aki eddig szerette a zenekart, az nem hiszem, hogy most csalódna, viszont az új érdeklődőknek nem biztos, hogy az új lemezt ajánlanám kezdésnek.

Nem tudok többet mondani, a Kidcrash újra elvárásnak megfelelően teljesített, csak reménykedni tudunk, hogy egyszer Budapest is felkerül arra a bizonyos listára.

8/10