2016. február 4.
A tavalyi év egyik legjobb hazai albumát szállította le a Room of the Mad Robots legénysége, nem volt kétséges, hogy bérelt helye van az év végi listánkon is. A helyenként teljesen elszállt, mégis dalközpontú, tört ritmusokkal operáló zenekar harmadik nagylemeze éppúgy betalálhat egy Deftones-rajongónál, mint egy keményvonalas Pantera-fannál, sokfelől lehet érkezni ehhez a zenéhez. Mivel ez az első ROTMR-interjú a Nuskullon, alaposan kifaggattuk őket, a kérdések megválaszolásához pedig a banda gitárosa, Berszán Miklós állt a rendelkezésünkre.
ROOM OF THE MAD ROBOTS • FACEBOOK • BANDCAMP • YOUTUBE
Tavaly novemberben jött ki a harmadik nagylemezetek Rat King Racket címmel, hogy érzitek, milyen volt a fogadtatása? Egyáltalán érdekel még titeket, hogy a sajtó hogy vélekedik a zenétekről, van e rátok bármiféle hatással egy kritika?
A fogadtatás eddig nagyon biztató, mind a sajtó, mind a közönség részéről jó visszajelzéseket kapunk. Természetesen olyan szempontból érdekelnek minket a kritikák, hogy egy külső fülnek mit mond a ‘Mad Robots, mi jön nekik át abból, amit csinálunk és mit gondol a számokról? Ha szerintünk nem volna jó, akkor nem vettük volna fel, de attól még lehet, hogy csak mi értékeljük túl a dolgot. Az eddigi kritikákat alapul véve viszont megnyugtató, hogy másnak is tetszik, amit csinálunk. Ilyen szempontból van ránk hatással a dolog, hiszen energiával tölt fel minket egy pozitív kritika, viszont zeneileg nem hiszem, hogy bármikor is lesz ránk hatással. Úgyis azt fogjuk játszani, amitől mi jól érezzük magunkat.
A hangmérnöki szerepet ezúttal Mári Péter, a csapat énekese vállalta magára, szándékosan nem akartatok külsősöket bevonni a munkafolyamatba, vagy egyéb okai voltak e döntésnek? Volt-e előzőleg bármilyen elképzelésetek, hogy milyen hangzást szeretnétek, vagy menet közben alakult ki a koncepció?
Több oka is volt a döntésünknek. Van ugye a zenekarnak egy kialakult hangképe élőben, amit szeretünk, ezt próbáltuk megfogni a felvételkor. Karcos, zsigeri, de jól érthető hangzás, ami lélegzik. Nem elhanyagolható tényként pedig ott van egy felvételnek az anyagi vonzata is. Ehhez először a saját próbatermünket kellett kialakítani felvételre alkalmasnak, ez elég sok időt és energiát felemésztett, de innentől adott a dolog. Másodszor pedig kellett hozzá PT (Mári Péter énekes – a szerk.) kitartása, mert elég nehéz eset mindenki a zenekarban. A munkafolyamat előre kitalált koncepció alapján készült, a zenei alapot (gitár, basszus, dob) egyben vettük fel tak’jel nélkül, hogy még inkább hozza azt a feelinget, amit hallani szeretnénk. Minden más utána lett feljátszva, felénekelve.
Hogyan folyt a dalszerzés, a lemez készítésének a folyamata, mennyi idő alatt sikerült befejezni?
A dalszerzés nálunk úgy zajlik, hogy általában bedobok egy vagy több témát és ezekből kezdünk el improvizálgatni. Ha jó passzban vagyunk, akkor mindenki szépen elkezdi hozzátenni a maga részét, amitől teljesen más irányba mozdulunk, mint ahonnan indultunk. Ezekből próba végére általában már megvan egy számnak az alapja. Utána lejön PT és kidobatja velünk az egészet, haha! Kezdjük elölről a dolgot. Ennél a lemeznél alapkoncepció volt, hogy csak olyan szám marad, amiben minden téma mindenkinek átjön. 
Ha ennek a kritériumnak valamelyik tétel nem felelt meg, kíméletlenül kukában végezte. A számok nagyjából egy év alatt íródtak, a zenei alapokat egy héten át vettük minden nap 3-4 órában. Mindegyik szám sokszor fel lett játszva és ezekből választottuk ki azt, ami a legjobban adta magát, utána Attila vette fel a kütyüket, majd a végén PT az énektémákat.
A banda soraiban változás is történt az I Stray album óta, Ónodi Gergely perkás helyére Novaszel Attila sampleres érkezett, ő mennyire tudott belefolyni a dalszerzésbe? Eleve nem is próbáltatok egy másik perkást keresni, vagy csak szimplán frissíteni szerettetek volna a hangzásotokon, mennyire volt ez tudatos lépés részetekről?
Több dolog együttes alakulása hozta ezt az egészet. Szerettünk volna legalább egy kislemezt készíteni perka nélkül, de az élet furfangos és úgy alakult, hogy közben Gergő kiköltözött külföldre. Ez egészen más megvilágításba helyezte a zenekar jövőjét. Attilát régóta ismerjük, eleinte csak azért hívtuk le, hogy legyen a számok írásánál egy külső fül. Néha elővette a kütyüket és velünk improvizált. Na, ezek az improvizációk fajultak odáig, hogy egyértelművé vált, mennyire szükség van a zenekarban egy olyan emberre, aki atmoszférát tud teremteni a zene köré. Végül Attila, látva a zenekarba befolyó rengeteg pénzt, engedett a csábításnak, és eladta a lelkét az ördögnek.
Az új lemez a HammerWorld magazin mellékleteként jelent meg, miért döntöttetek ez a fajta terjesztési módszer mellett?
Egy kiadó mindig nagyobb kapcsolati tőkével rendelkezik, mint mi, nem mellesleg rengeteg emberhez jut el így a lemez, amit aztán tudnak söralátétként használni. Támogatják a zenekart és segítenek amiben tudnak, bármerre indul a zenekar, nagyobb súlya van annak, ha ezt egy kiadón keresztül tesszük. Talán így több emberhez eljut, amit csinálunk.
2014-ben felléphettetek a Wacken fesztiválon, miután megnyertétek a hazai Wacken Metal Battle tehetségkutatót. Ennyi idő elteltével hogy látjátok, hosszútávon lett e bármilyen hozadéka ennek a külföldi fellépésnek?
Oda kijutni önmagában élmény volt, rengeteg tapasztalatot gyűjtöttünk be, láttuk milyen egy igazi nagy fesztivál. Voltunk nagy fesztiválokon idehaza is, de persze azok szervezettsége, kiszolgálása (közönség és zenekarok felé egyaránt) köszönőviszonyban sincs egy kinti nagy fesztiváléval. Persze ha egy hazai szervező ezt esetleg olvassa, akkor rájuk ez nem vonatkozik, mert céljaink között szerepelnek idén hazai fesztiválfellépések is. Szóval ez a másik fesztiválokra vonatkozik. 
Mi úgy indultunk neki a Wacken fesztiválnak, hogy kapcsolatokat kell építeni, és megtettük, ami tőlünk tellett. A zenekarunk eléggé kilógott a sorból, ezen a fesztiválon leginkább hajmetál zenekarok vannak, viszont a fogadtatás nagyon pozitív volt. A közönség nyitott mindenre és már az első koncerteken tele vannak a sátrak közönséggel.
Nagyon egyedi a hangzásotok, hogy írnátok le a zenéteket olyasvalakinek, aki még nem hallott titeket? Kik voltak/vannak rátok hatással?
Poliritmikus rock/metal zene. Szeretünk tört ritmusokkal operálni, de ezt úgy, hogy hallgatva ne tűnjön fel senkinek, hogy ez nem 4/4, csak ha bólogatsz, haha. Mindezt jól megfűszerezzük némi elvontsággal és atmoszférikus hangulattal. Szórunk a tetejére egy picit PT megkapó, de beteg dallamvilágából. Ezután kérget sütünk rá, és ha ez kész, fedő alatt puhára főzzük, majd ízlésesen tálaljuk. Mellé valami száraz francia bort, esetleg növényi származékokat ajánlunk.
A zenekaron belül sokféle zenét hallgatunk kevés ütközési ponttal, ilyenek a Pantera, Tool, Alice in Chains, Deftones.
Régóta toljátok a banda szekerét, mennyire nehéz ezt ezen a szinten összhangba hozni a magánélettel és az egyéb elfoglaltságaitokkal?
Családos emberek vagyunk, szóval nem könnyű, de azért meg lehet oldani. Még zsúfoltabb időszakban is legalább egyszer egy héten lemegyünk zenélni, ennél többet ki sem bírnánk, egy hét elteltével már jelentkeznek az elvonási tünetek. Arcrángás, tenyér izzadása, zsibbadás. Szóval inkább megoldjuk.
Hogyan látjátok a zenekar jövőjét, mik a terveitek a 2016-os évre, klipet esetleg terveztek az új albumhoz?
Szöveges videóból szeretnénk még legalább kettőt. Klipet nem tervezünk, mert amit szeretnénk arra nincs pénzünk, egy lepukkant szobábna, híd alatt, vagy az idő vasfoga által megviselt gyárudvaron ugrabugrálni meg nem szeretnénk. Múltkor láttam egy ilyet, szóval valaki már megcsinálta. Rengeteg koncertet szeretnénk Budapesten és vidéken, néhány fesztivál fellépéssel. A zenekar jövőjét leginkább egy idősek otthonában tudom majd elképzelni valamikor 2041 környékén. Mozogni már valószínű nem lesz kedvünk, de arról majd még biztosan beszélni fogunk, hogy most már csak be fog futni a zenekar.
