2015. április 7.
A zenekar facebook elérhetősége || A zenekar bandcamp elérhetősége
A BEMUTATJUK rovatunk tovább folytatja a hazai underground színtér támogatását, a mai részben a fővárosból néztünk ki számotokra egy zenekart: a metalcore/deathcore csapásirányán evező Scars Left Behind idén egy egészen pofás EP-t jelentetett meg, amely nem maradhatott ki a színteret relevánsan lefedő Nuskull Magain látóköréből sem, így amellett, hogy a későbbiekben egy hazai zanza keretében boncolgatni fogjuk a kislemezt, most bemutatjuk nektek a zenekart, valamint promocionális felületet adva meghallgathatjátok a fiúk új kislemezét is. Íme a Scars Left Behind!
A zenekar hőskora valamikor 2007-ben kezdődött, ekkor kezdett el a két alapítótag Mede György (gitár) és Székely Péter (gitár/ének) közösen zenélni, a hivatalos megalakulásra Scars Left Behind név alatt egészen 2010-ig kellett várni: ekkor még Baráth Ádám basszusgitározott, Károlyi Zoltán ütötte a dobokat és Somfalvai “Pici” Dávid szolgáltatta a tiszta éneket, akivel a zenekar útjai a 2013-as EP megjelenése után elváltak. 2014-ben további tagcserék következtek: basszusgitár és dob fronton is frissített a csapat, jött Baumann Bence (basszus) és Király Zoltán (dob), akik jelenleg is a zenekar tagjai, így a következő felállásban működik jelenleg a budapesti Scars Left Behind: Mede György: (gitár), Székely Péter (gitár/ének), Király Zoltán (dobok), Baumann Bence (basszusgitár) és Oláh Zsolt (vokál). Két tagnak még további projektjei ismertek, Mede Györgynek van egy saját Silent Homes nevű instrumentális projektje, míg Baumann Bencének egy ugyancsak saját projektje van Purity Reign néven.
A Scars Left Behind műfaji közege: metalcore/deathcore.
A srácokra a következő zenekarok voltak hatással:
Peti: Parkway Drive, As Blood Runs Black, Oh Sleeper, My Autumn, The Sharon Tate,
Gyuri: Parkway Drive, The Ghost Inside, Architects
Bence: Thy Art Is Murder, My Autumn, The Black Dahlia Murder, Aborted, As I Lay Dying, I Killed The Prom Queen
Zoli: Here comes the Kraken, Suicide Silence, Breakdown of Sanity
Zsolti: I Declare War, Whitechapel, Visionaries, Suicide Silence, Chelsea Grin, Pathology, Kill With Hate, The Sharon Tate
A srácoknak eddig több anyaga is megjelent már, az első a sorban a 2011-ben megjelent debüt Ep volt Fény az alagút végén címmel, amelyet 2013-ban követett a csapat második kislemeze, a The Nightmare Continues. A zenekar egyébiránt ennek a kiadványnak a megjelenése után kezdett koncertezni, de 2014-ben a debreceni Dharma klubba is eljutottak. Ehhez tartozik, hogy tavaly érkezett egy új daluk Self-Addiction címmel, és ezt követően idén márciusban megjelent a zenekar eddigi legerősebb kiadványa, a No One Is Taller Than The Last Man Standing. A fiúk minden eddigi kiadványa házilag lett felvéve Mede Györgynél, a csapat gitárosánál, egy „házistúdióban” csináldmagad körülmények között. A fiúknak eddig még nem jelent meg videóklipje, de mindenképpen tervezik, hogy az EP egy ilyen irányú támogatást is meg fog kapni, viszont egy dalszöveges videóval már megörvendeztettek bennünket a tavalyi single-re, íme:
Koncertek terén egyelőre bizonytalan a közeljövő, mert Zoli kéz törése nagyon visszavetette ebben a tekintetben a bandát, 15-én játszottak volna a KVLT-ban az idén nagylemezzel érkező Orient Fall, a Psychotic Violence (PL) és a Drown My Day (PL) társaságában, viszont ezt Zoli sajnálatos sérülése miatt le kellett mondaniuk (Innen is jobbulást kívánunk neki! – A szerk.). További dátumok ugyanakkor szerveződnek és sok koncertet szeretnének a fiúk lenyomni a nyári koncertszezon folyamán.
Mint már említettük, a No One Is Taller Than The Last Man Standinget a fiúk szokásukhoz híven a csapat gitárosánál, Gyurinál vették fel otthoni körülmények között. A felvételek decemberben kezdődtek el, és márciusig tartódtak az utómunkálatokkal együtt. Kisebb problémák akadtak útközben, egy hetet csúsztak is a srácok az eredetileg kitűzött megjelenéshez képest, de úgy érzik, hogy a végeredményben sikerült a maximumot kihozni. A kislemez grafikáit Kóródi Tamás, vagyis a Deadlife Art készítette el. A dalszövegeket a Scars Left Behind énekese, Oláh Zsolt írta, és hogy miről szól az EP? Idézzük az énekest: “Az EP fő témája a társadalomkritikák különböző területei. Az 5 számból, a címadó No One Is Taller Than The Last Man Standing és a Public Enemies javarészt a rendszerszintű elnyomásról szól, az Aftermath, nagyjából arról az orbitális méretű önpusztításról, amit véghezvisz az emberiség, de ebben is megjelenik egyfajta rendszerkritika. A #bitch című számunkra leginkább azt tudom mondani, hogy mindenkinek mást jelent. Nekem ez is egy társadalomkritika, nem véletlenül került a cím elejére az a hashtag (nem, nem “reklámcélból” :D), javarészt az emberiség elanyagiasodásáról, “elkurvulásáról” szól, de emellett megjelennek benne egy füst alatt “személyeskedések” is. A magyar számunk, az Önbírálatom Ambivalenciája, pedig egy teljes mértékben személyes témát dolgoz fel. A szöveg 2 részre bontható, az elején annak a valakinek a szemszögéből láthatjuk az eseményeket, aki régen voltam, de mégis száműztem/száműzni akarom magamból, mert nem érzem túl nagy “hasznát” és az ő haláltusájának lehetünk tanúi, majd a szöveg második részében a másik “énképem” próbálja buzdítani a túlélésért való harcra, mert ráébred, hogy nélküle nem lehet teljes. Az, hogy sikerül-e túlélnie, a mai napig nem tisztázódott bennem.” A zenekarban a fődalszerző a csapat gitárosa Mede György, nála zajlanak a felvételek is; ő elsőként feldemózza a dalokat, erre Zsolt megírja a dalszövegeket, illetve a többiek is hozzáteszik a saját részüket. Az idén márciusban megjelent EP-n sem volt ez másként, és a jelenleg íródó dalok is ugyanezzel a munkamenettel készülnek. De hogy milyen is lett ebben a formában a No One Is Taller Than The Last Man Standing? Hallgassátok meg a Nuskull Magazin hasábjain (és ha tetszett, akkor le is tölthetitek teljesen ingyen).
