Igen, ezek mind idén jönnek, és ez a videó, melyet az Oscar-gálán vetítettek, még hiányosnak is mondható, elvégre az évnek még vannak olyan filmjei, melyekből mozgóképek nem kerültek ki. Lesznek itt kötelezően moziban nézendő látványfilmek, rekeszizmokat letesztelő vígjátékok, régi történetek új perspektívából, adaptációk, folytatások, nagy visszatérések, sztárparádék, tehát a kommersz vonalon mindenképp az utóbbi pár év legjobb felhozatalával találkozhatunk. Íme az előrejelzés júliusig:
Az idei év filmes tekintetben mindenképp a Watchmennel kezdődik, amelyre már vagy háromnegyed éve vár lassan a masszív rajongótábor: mégiscsak mindenidők legkultabb, és legjelentősebb képregényéből rendez filmet a 300-al vastagon taroló Zack Snyder. A produkciónak már a megléte amúgy alapvetően egy hatalmas nagy bravúr, főleg ilyen stábbal. Hogy miért? Mert nagyobb nevek nélkül kapott 120 milliót Snyder a filmre, mert a Fox és a Warner hónapokig/évekig tartó pereskedés nélkül megegyezett a film sorsáról, és mert a tizenkét kötetből álló képregényt filmre adaptálhatatlannak tartották, főleg folytatások nélküli, önálló mozifilmként nem lehetett elképzelni. Most már el lehet, és valahogy így néz ki:
A Watchmen itthoni premierje után két héttel máris a bőség zavarával küzdhet az egyszeri néző, elvégre egyszerre debütál kis hazánkban a tavaly már általam piedesztálra emelt Taken, a vallási témával operáló, és a fél színészi stábját kisebb-nagyobb díjakhoz segítő Doubt, a Frank Miller önimádatát, és Samuel L. Jackson „pénzért bármit” igényességét prezentáló The Spirit, valamint az Inkheart, melyet annak már nem kell megnéznie, aki látta év elején a Bedtime Stories c. Sandler-fantasy-t. Aki kőkemény akciót akar, annak Taken; aki jó nőket akar bármi áron, annak a The Spirit, aki gondolkodni akar, és színészi alakításokat, annak Doubt; aki pedig a Mummy 3 után rá tud még nézni Brendan Fraserre, annak Inkheart.
Április sem az uborkaszezonjáról lesz nevezetes idén, ugyanis közönségkedvenc filmeket ígérnek a forgalmazók jövő hónapra: kezdődik az egész a Dreamworks idei nagyágyújával, a kiváló szinkronszínészi gárdával (Rogen, Laurie, K. Sutherland) bíró Monsters vs. Aliens-szel, melynek muszáj lesz pazarul szórakoztatónak lennie, ugyanis a DW egyetlen idei filmje (2005 óta nem volt erre példa). Konkurenciát számára egy hétig semmi nem jelent (bár itthon ezen a héten debütál Kevin Smith tavalyi állatsága, a Zack and Miri Make a Porno, de már mindenki látta „máshogy”), azonban a Dragonball Evolution és a Fast & Furious duplán megcsapolhatja a szörnyek tárcáját. Kritikailag ellenben maximum utóbbinak van esélye bármit is leraknia az asztalra: az első (és legjobb) F&F film stábja áll össze újra, hogy minden fizikatanárban migrént keltő üldözésekkel küzdjék fel magukat az "év cool filmjei" dobogó élére. A Dragonballhoz nem fűzök kommentárt, ellenben beteszem az ő előzetesét is:
A hónapot az év talán legnagyobb aduásza zárja, méghozzá a filmes világ egyik legtöbb pénzt érő karakterének, Wolverine-nek az önálló filmje, tele olyan mutánsokkal, akik a három eddigi filmből kimaradtak (ellenben akikkel további fanokat tudnak megnyerni). Hatalmas akcióorgiát, és borzasztóan menő dumákat várhatunk a Rendition rendezőjének új filmjétől. Ja, és legalább kétszer fog térdelve az égre üvölteni, mert az jó.
Májusban aztán tényleg elindul a blockbuster-dömping, elsőként a hatalmas trekkie bázist biztosan megmozgató Star Trek-film, a Cloverfield és a Lost mögött álló J.J. Abrams új rendezése jön, és tarol minden bizonnyal. Valószínűleg ez lesz az a film, amit itthon teljes érdektelenség fogad majd, és külföldön is csak egy hétig vezethet majd, elvégre nem telt még el elég idő ahhoz, hogy a világ kiheverje Dan Brownt, és a Da Vinci-kód emléke elég éles még ahhoz, hogy elrángassa az embereket az Angels & Demons-ra. Mi pedig, akik esetleg nem találtuk meg a Brown-könyvekben elrejtett értékeket, reménykedjünk, hogy legalább filmként megállja a helyét a történet, ha már elődje (avagy utódja) elbukott ilyen téren. A hónapot a Night at the Museummásodik részével folytatjuk, aki erre kíváncsi, az nézze meg az előzetest, aki ezután is kíváncsi, azt Tarr Béla filmográfiával kell megbüntetni.
A hónap legfontosabb eseménye lenne a The Wrestler itthoni premierje, ha addigra nem nézte volna meg már mindenki, akit érdekelhet, így a Wrestler-jegyen megspórolt pénzünket elkölthetjük a State of Play című politikai thrilerre (ám egy doboz Dormicum olcsóbb valamivel), vagy megnézhetjük, hogy a Bőrpofából pár éve egész sokat kihozó Marcus Nispel megtudja-e ismételni ezt a bravúrt mindenki hokimaszkos Jasonjével is. Reméljük lesz annyira ijesztő, hogy áldozatainak sikolya elnyomja a szomszédos Jonas Brothers koncertfilm vetítéséről átszűrődő hangokat.
Az év filmügyileg júniusban éri el csúcspontját, és igen, eme kijelentésemhez hozzájárult, hogy a rendező nevének bejelentése óta gyakorlatilag csak javuló marketingű T4, és az egy filmen belüli legtöbb robbanás rekordjára pályázó Transformers 2 is ebben a hónapban debütál, de egy harmadik film az igazi indok: hónapokkal angliai premierjét követően ekkor ér el hozzánk a The Boat that Rocked, a Love Actually rendező-írójának új filmje, melyhez ezúttal sokkal kevesebb giccset, és sokkal több zenét használ fel. A stáb pedig magáért beszél, ahogy a trailere is megállja a helyét a két akciódömping közt:
Elérkeztünk hát a cikk elején megszabott időponthoz, folytatás következik júniusban, de addig is íme még pár cím (trailer nélkül az első félévből, melyek ugyan nem olyan jelentősek, de hátha kedvet kaptok hozzájuk is: Clive Owen két vállalatos-pénzügyes-kormányzatos thrillere egy hónapos szünettel érkezik hozzánk, a The Internationalben Naomi Watts, a Duplicity-ben pedig Julia Roberts lesz a partnere, és Julia Roberts idegesítő feje mellett a The Internationalt rendező Tom Tykwer neve is indok arra, hogy előbbit várjuk inkább; iraki tűzszerészekről szól a remek The Hurt Locker, olyan nevekkel, mint Ralph Fiennes (őt a The Readerben is láthatjuk majd, csak ott nehezebb, mert közben valószínűleg elalszunk), és Guy Pearce.
Meg sem született gyerek gyilkol a The Unbornban (így lehet korban az Omen alá licitálni), és a trailert nálam sem a poszter célratörősége, sem Gary Oldman neve nem ellensúlyozta; ha viszont inkább a röhögést tűznünk ki célul, nem kell őszig várni a Funny People-ig, hisz áprilisban I Love You, Man, júniusban pedig Adventureland, és ki tudja, lehet, hogy Nicolas CageKnowingja is hozza majd az utóbbi pár filmjének humorfaktorát.
