Miért a Fall Out Boy jelenleg a világ talán legrosszabb zenekara…

Tracklist:

01. Irresistible
02. American Beauty/American Psycho
03. Centuries
04. The Kids Aren't Alright
05. Uma Thurman
06. Jet Pack Blues
07. Novocaine
08. Fourth of July
09. Favorite Record
10. Immortals
11. Twin Skeleton's (Hotel in NYC)

Támpont: Panic! At the Disco, Cobra Starship, twenty one pilots

Hossz: 39:00

Megjelenés: 2015. január 16.

Kiadó: Island

Webcím: Ugrás a weboldalra

A Fall Out Boy a Kerrang! nevű magazinnak az alábbi, címlapon rendkívül jól mutató, de az ő képükkel párosítva meglehetősen hiteltelen, sőt mi több nevetséges kijelentést tette, hogy „a rocknak változnia kell…vagy ki fog halni”. Ha ezt bármelyik más rockzenekar hangoztatta volna, csak simán legyintenénk egyet, és felköhögnénk, hogy „klisé”. Ha ezt bármelyik más rockzenekar hangoztatta volna, még címlapra sem kerültek volna, új album ide vagy oda. Aki esetleg nem tudná, a Fall Out Boy két évvel ezelőtti lemezének a címe Save Rock and Roll volt, amivel több év után tértek vissza a bizniszbe. Rock and rollhoz ugyan semmi köze nem volt a cuccnak, olcsó lakossági szórakoztató kiadványként viszont megállta a helyét Elton Johnnal, Courtney Love-val, meg az óta felszívódott rapperekkel meg énekesnőkkel megspékelve.  Ha ennek a lemeznek a promózása érdekében sütötték volna el a rongyosra járatott „a rocknak változnia kell…vagy ki fog halni” kijelentést, még az is kevésbé lenne nevetséges, mint most. Ez ugyanis arra enged következtetni, hogy:

 a, a Fall Out Boy nem tudja a most megjelent albumának a címét (American Beauty/American Psycho!!), és/vagy keverik a két évvel ezelőttiével

b, a Fall Out Boy annyira nem bízik a most megjelent albumának (American Beauty/American Psycho!!!!),  sikerében, hogy inkább a két évvel ezelőttit promózzák újra, hátha majd azt jobban töltögetik a címlap alapján megtévesztett prolik.

 „A rocknak változnia kell…vagy ki fog halni” Ízlelgessük ezt a riadt, mély mondanivalóval átitatott, aggódó, forradalmi mondatot, aztán most képzeljük mellé azt a Fall Out Boy-t, melynek új lemeze (még mindig American Beauty/American Psycho) olyan forradalmi, rockzenei mentőövként is felfogható dalok sorakoznak, melyekben:

-a legfülbemászóbb dallam egy ’87-es Suzanne Vega-dal utolsó másodpercei, unásig ismételve (Centuries)

-a Munsters című ’64-es szitkom főcímdalára epekednek Uma Thurman után (aki egyébként lehetne bármilyen nő, csak épp az ő neve nagyon jól affektálható)

vagy,

-egyáltalán nincs beemelve semmilyen átcsórt dalrészlet, viszont ezek egyébként a legrosszabbak, ugyanis teljesen összetéveszthetőek, háttérzajnak meg pont annyira ripacs mind, hogy alkalmatlan legyen.

Jogosan vetülhet egyébként fel mindenkiben, hogy miért vagyok ilyen szőrösszívű, biztos csak unszimpátia beszél belőlem, hiszen a sample használat más műfajokban teljesen bevett szokás, sőt külön értékelendő is, miért ne működhetne ez a rockzenében ésatöbbi, ami teljesen jogos ellenérv is lenne részetekről. DE, vitán felül teljesen negatív eszmefuttatásom nem dühkitörés, vagy céltalan gyűlölködés céljából tettem most közzé, egyetlen célom mindössze az volt ezzel az anti-ajánlóval, hogy véletlenül se hallgassatok bele a Fall Out Boy új lemezébe (többször már le sem írom a címét), nem csak a saját, de az ő érdekükben sem! Itt az idő helyesbíteni:

„A Fall Out Boynak változnia kell…vagy ki fog halni!”