2014. június 13.
KLIPÖZÖN. A NuSkull Magazin külön bejáratú videórovata, ami hétről-hétre szedi össze az érdeklődők számára az oldal lefedettsége alá tartozó előadók legfrissebb klipmegjelenéseit. Legyen az hazai vagy külföldi, hardcore vagy post-rock nálunk minden hét utolsó napján megtalálod az azt megelőző hetet összefoglaló mozgókép összegzésünket. Ezzel kívánjuk olvasóink számára lehetővé tenni azt, hogy tartani tudják azt a feszített tempót, amit a zenevilág diktál számukra. Az év huszonegyedik hetében a következő zenekarok kerültek fel a listára: Counting Days, Arch Enemy, Trash Talk, The Great Divide, Lorna Shore, Idom (közreműködik Benji Webbe a Skindred, illetve Sean Smith a Blackout énekese), In Hearts Wake (közreműködik Joel Birch a The Amity Affliction frontembere), Bob Mould, Wretched, Climates és a Lower Than Atlantis! Kik a kedvenceid a héten?
A klipben szereplő úriember valószínűleg azért zaklatott, mert a mellette zenélő banda 4 perces dalából csak öt másodpercnyi értékelhető részt hallott ki, pedig a szíve mélyén remélte, hogy nem csak egy beragadt duplázót, a random 0-1 gitárzajgenerátort és a rekedt hangú frontembert kell hallgatnia ez idő alatt. Sajnos tévedett. (JB)
Az új Arch Enemy klipben nem történik semmi, de legalább megcsodálhatjuk, hogy Alissa White-Gluz milyen szexi. Más rendezői célt el sem tudunk képzelni az „új” Arch Enemy nyilvánvaló PR és promocionális eszköztárához. Az egész összességében viszont rettentő unalmas. (BB)
Az Odd Future rapkollektíva szárnya alatt tevékenykedő fekete bárány, a Trash Talk új klipje pont olyan amilyennek lennie kell. Agresszív, kellemesen régimódi, alig hosszabb két percnél, de azalatt képes annyira leamortizálni érzelmileg (jó értelemben) a nézőt, hogy annak rögtön a betondzsungelben gördeszkázva, semmirekellő embereket megrugdosni támad kedve…én indulok is. (TM)
Ha valaki hardcore bandát alapít, már nem csinálhat koncertklipet száz meg száz ember előtt, mert különben odaveszik az „íz”, hanem a haverok(nak tűnő társaság) előtt kell nyomatni a muzsikát, mert hát „frendz end femili” van. Hát jó. (JB)
A Lorna Shore gárdája tavaly már volt a rovat vendége, akkor igazi brutális csemegét szállítottak a taposásra és trolljárásra éhes olvasóink számára – ezen az alapelven pedig most sem változtattak. Nézzünk, mink van:„enáhhkháhkh” kezdés, majd blast és zúzás, közben ördögi pozícióban térdelő lány, gyertyák, még több blast, breakdown, egy csipetnyi technikás gitárjáték, füst, breakdown, még lassabb breakdown, füst, kölcsönkért The Faceless téma a The Ancient Covenantból, végül kísérteties hangok. A lényeg a döngölés és a brutalitás, ebben pedig nem szenvedünk hiányt. (FB)
Amikor egy dalban két jó partyzenekar (jelen esetben a Skindred és a Blackout) frontembere is közreműködik, akkor az ember jogosan hiszi azt előre, hogy valami szórakoztató születik. Az Idiom dala a tökéletes ellenpélda. A klip és a dal egyaránt zagyvaság, melyen a két asszisztáló úriember sem tud segíteni, sőt. Persze a három (az Idomnak vajon van rajongótábora?) két zenekar kedvelői úgyis megnézik, de nem igen találják majd meg benne azt a pluszt, amiért szeretik őket. (TM)
A teljesen felesleges dallamos éneken kívül nincs baj ezzel a számmal/klippel, sikerült kihozni ebből a teljesen semmitmondó videóból a legtöbbet, látványügyileg legalábbis biztosan. A hangzás meg még mindig aprít. (JB)
Akárhányszor szóba kerül mi nem győzzük hangsúlyozni, hogy Bob Mould mekkora egy ikon. Két évvel ezelőtti pazar, energikus szólólemeze idén folytatást kap, Bob pedig már most le is forgatott hozzá egy rá jellemző, összetéveszthetetlen önironikus humorú klipet (amilyeneket a Foo Fighters is gyakran alkot). Ha csak egy videót szeretnél elejétől a végéig megnézni az eheti felhozatalból, mi azt ajánljuk ez legyen az! (TM)
A Wretched új klipjében megmutatja, mennyire meg tudja keseríteni az ember mindennapjait egy hosszan tartó migrén. A csapat énekese már kora reggel rosszul érzi magát, ezért a biztonság kedvéért beveszi az egész hónapra felírt fejfájáscsillapító-adagját, ám ez sem segít rajta, hiszen a munkahelyén is borzalmas kínokat kell átélnie. Később rájövünk, hogy szó sincs egyszerű migrénről, csupán egy csápos lény költözött a fejébe, aki valószínűleg a Nagy Házátalakítás stábjának a tagja, mivel látva a szegényes állapotú lakhelyét, nyomban belekezd a bontásba és a rendezkedésbe. A gyerekek biztosan örülnek majd. Egyénként a zene is jó. (FB)
A Climates neve összefonódott a dallamos hardcore undergroundjának egyik friss vezérstátuszával, a kortárs bandák rákeresése során az egyik név, amelybe nyilvánvalóan bele fogunk botlani ezek a srácok lesznek. A Heaven (Is Only In My Head) című dalukra forgatott klip a „forgassunk templomban, mert az király és egyedi” klipek sorát gazdagítja, de összességében be kell vallanunk, hogy remek a vágás és a vizuális megjelenítés is egész jól muzsikál. A dal egyébként elképesztően jó. (BB)
A britek rockfronton is erősítenek, szeptember 29-én jelenik meg az új Lower Than Atlantis self-titled nagylemez, amelyről a Here We Go kapott egy körben álldogálós, fényeket villogtatós klipet. A dal elég unalmasra sikerült, valószínűleg ők is a We Are The Ocean szintjére süllyednek hamarosan és már csak az fogja őket hallgatni, aki részegen odatéved egy fesztiválon a koncertjükre. (JB)
