2008. szeptember 29.
Ben Stiller most sem hibázott. No odáig azért nem megyek le, hogy házi oltáron rituálisan nyaldossam a szívkeretes fényképét, de tény, hogy rendezőként eddig nem voltak olyan botlásai, mint színészként. A Zoolanderrel már előrevetítette azt, amit idei filmjével töményen küldött az arcunkba: egy adott szakma (ott divat, itt film) nem erőltetett, nem fröcsögő, hanem folyamatosan vicces kritizálása. Egy szóval ebben a filmben nem kell rettegnünk repkedő fitymáktól, egymásravizeléstől, vagy hasmenéstől: Stiller is tudta, hogy never go full retard!
Bár majd húsz évvel ezelőtt már a Nagy durranás filmek kiosztottak egy-két pofont a háborús alkotásoknak, de maradt még bőven lehetőség, hiszen azért a paródia műfaját nem csak úgy lehet gyakorolni, ahogy tette azt az Abrahams/Proft duó annyi éven át (és még most is sajnos). Ezt mutatja be a Tropic Thunder, mely a kortárs kommersz filmek mellett a régi klasszikus war movie-kat is osztja: kap az Apokalipszis most, a Szakasz, a Ryan közlegény, a Szarvasvadász, a Híd a Kwai-folyón, de nem marad ki Eddie Murphy, vagy épp a Wayans testvérek sem.
A film hibátlanul megy előre: kezdünk ugye az ál-trailerekkel, melyek mind telitalálatok lettek, nekem leginkább pont a legvisszafogottabb Satan’s Alley tetszett: azzal a 10/10-es Wonder Boys áthallással (és odacsapós Túl a barátságon-gúnyolással) már a harmadik percben megvett magának a film minden filmbuzit. Ezután pedig voltaképp a tökéletes vígjáték-szkriptet prezentálják Stillerék: Remek tempóban váltogatják egymást a vizuálisan is röhögtető paródia-jelenetek, és a figyelmesebb nézőkre építő dialógusok, melyekben főleg Robert Downey Jr. és karaktere viszik a pálmát. Jó tempóban dobálják be a levesbe az emlékezetes (megelőlegezem: kult-) karakterek felbukkanásait, epizódszerepel Nick Nolte, Matthew McConaughey, és a stáblistára csak mindenkinek leesik, hogy Tom Cruise is. És még a zenére vágott részeket is jól eltalálták, úgyhogy szinte az összes kritikus pontot sikerrel abszolválták.
Különösen kiemelendő (akkor is, ha már egyszer megtettem) Robert Downey Jr., és nem csak a Kirk Lazarus szerep, hanem az alakítása. Egyrészt zseniálisak a neki írt szövegek, azontúl Downey hihetetlen akcentust fabrikált magának, és mindenhol tökéletesen hozza a pont odaillő fejet. Ez az, amit az olyan félnótások, mint Dane Cook, vagy Jaime Kennedy sosem fognak tudni, és ez az, amiért az ő comebackja mindenképp az év legjobb filmes történése. És amíg egy ilyen kult arc ilyen kult szerepeket kap, addig megfelelően is fogják értékelni.
Mellette tökéletesen helyt áll Stiller is, elvégre azért rutinos komikusról van szó, és bizony Jámbor Jack az év egyik legemlékezetesebb poénja volt, nehéz lesz újra ránézni az Egerek és emberekre (ahogy azokra a retard-témájú filmekre is, amik Downey kurvajó okfejtésében benne voltak). Jack Black szokás szerint ripacskodik, ellenben heroin-addikt Murphy paródiája kifejezetten szórakoztató, fingásos önmarcangolása pedig szódával még érdekes – vajon Eddie bá’ otthon gondolt már arra, hogy bizony az utóbbi időben az altesti humor kezd összeforrni a nevével?
A mellékszerepekben a gizda srác a Felkoppintvából, meg valami néger színész tevékenykednek – utóbbi nevére senki se fog emlékezni, elvégre a filmben forgatandó film stáblistájáról is kiszorította őt az, hogy egy fehér színész inkább átműttette magát feketére, csak hogy övé legyen a fő feka szerep. A „szidod a fajtám?” – „milyen fajtád?!” poént mindenesetre neki köszönhetjük.
Végezetül tehát: Stiller meglehetősen sokat javított renoméján azzal, hogy megrendezte, és főszerepelte az év valószínűleg legjobb vígjátékát (bár még a Pineapple Express hátravan), és kétlem, hogy a közeljövőben bármi is ütné a remek forgatókönyv + három jó komikus + Nolte-Cruise cameo + Kirk Lazarus + paródia kombinációt. Ja, és (ilyet ritkán mondok, de) nyugodtan mehet szinkronnal is, van egy érzésem, hogy hamarosan ezt is az Utolsó cserkész, vagy a Ford Fairlane mellett fogják emlegetni a kult szinkronok közt. Bár az ausztrál-erőlteti-a-négert akcentus sima vidéki dialektus lett, de a szövegek ívelnek.
Öt csillag.
És a dal, amely minden bizonnyal mosolyt csal azok arcára, akik már látták a filmet (+ a film viral marketingjét erre fedezhetitek fel):
