2008. szeptember 22.
Színes feliratos francia dokumentumfilm
85 perc, készült 2007-ben
Korhatárra való tekintet nélkül megtekinthető.
rendező: Laurent Charbonnier
zeneszerző: Philip Glass
producer: Jean-Pierre Bailly
vágó: Axelle Malavieille
szereplő(k):
Cécile De France (narrátor)
Hivatalos honlap.
A szerelem örök mozgatórugója nemcsak tulajdon életünknek, hanem a filmiparnak is – s ahogy két-háromévente mindig landol a hazai mozikban egy-, az átlagosnál izgalmasabb természetfilm (Mikrokozmosz, A pingvinek vándorlása…stb.), úgy 2007-re a témaválasztás összefonódott a tudat alatt felgyülemlő morajlások lecsitításával. Hiszen lássuk be: az ember ilyenkor akarva-akaratlanul megpróbál párhuzamot vonni ember és állat között – rituálék felépítésétől a legapróbb gesztikulációig. Laikusként az első megjegyzés persze az lenne, hogy "látod, nekik megy szavak nélkül is" (Kis Herceg, héhelló!), azonban ennél jóval mélyebb jelentésrétegek húzódnak meg a film képkockáin kívül és belül egyaránt.
Már az első percekben kiböki a szemünket a másik nem iránt táplált tisztelet: hiszen a hímek – tartozzanak bármely fajhoz is – elsősorban nem önmaguk miatt vívnak akár életre-halálra szóló párharcokat. A nősténnyel szemben táplált bizonyítási vágy átalakul motivációvá, és vissza: a győztes hímé az utódvállalás joga. Persze ez fajról-fajra más szabályrendszereket állít fel, ám ez már részletkérdés, hiszen a közel másfél órára rúgó, csilingelő narrációval ellátott film megpróbálja a lehető legobjektívebb szempontból bemutatni bolygónk legkülönlegesebb érzelmi élményének kivitelezését – az állatok górcsövéből pásztázva a szárazföldet, a levegőt, és a vizet egyaránt. A keretes szerkezet mellett gyönyörű képi világgal is büszkélkedő alkotás elsődleges vonzerejét a különleges kameraállások; a bizarr és merész kompozíciók; valamint Philip Glass zenéjének – valaki emlékszik még a Dracula-adaptációra? – összefonódása adja (amellett, hogy a teljes játékidő nem fordul át giccsessé, nyálassá). Tényleg káprázatos látvány tárul elénk minden térben és időben: legyen szó akár a kajánul mosolygó hímoroszlán fokozatos, kitartó udvarlásáról, akár a bálnák könnyed, légies táncáról (vagy az "elsőmászó" kismajomról, aki hatalmas vinnyogás kíséretében zakózik le a fáról) – a gyanútlan néző akarva-akaratlanul belecsöppen a hódítás fázisaiba – a kezdetektől az utódvállalásig -, s ennek izgalmát a profi vágás is alátámasztja. Azonban hiába az évszakokon átívelő, tényleg monstre méretű nyersanyag, valamint a jó körítés: a film egy kicsit leülni látszik a játékidő közepére, és ez elsősorban annak tudható be, hogy aránytalanul nagy szerepnek örvendenek a madarak (az érintettektől ezúton is elnézést kérek). Akárhogy is próbáltam, nem éreztem az igazságos arány felállítását a levegő, a föld és a víz között, bár az átfedések így is tisztességes szeletet ragadnak ki az Állati szerelmek fiktív tortájából.
Mindazonáltal egy tanulságos élménnyel gazdagodhatunk a Les Animaux Amoreux megtekintését követően, elvégre konkrét üzenettel állunk szemben, mely inkább felszólítás, mintsem édesded útjelzés. Egyszerűen napjainkra elveszett belőlünk (tisztelet a kivételnek) az a fennkölt, ám konzervatív idill, amely a mai napig képes irányítani a Föld állatseregletét: legyen szó akár kitartásról, akár küzdelemről – leértékelődött, semmivé vált a párválasztás lángja. A rituálék napjainkra teljesen elveszni látszanak, így nem is véletlen, hogy az entrópia egyre jobban jellemzi saját gondolatiságunkat. Bár be kell hogy valljam, nem ez volt a legelső konzekvencia, amit levontam…
…hanem az, hogy a változás még mindig lehetséges, ami meg kell hagyni, nem egy utolsó dolog. Hiszen 14 évesen még úgy definiáltam a szerelmet – höhö -, hogy "Olyan, mint a fing: elfordítod a fejed, hopp! És mire visszanézel, már érzed is." Így, négy évvel később belátom, hogy "kissé" pontatlan voltam, bár azt is bevallom, hogy tökéletes definíció sincs. Inkább csak vissza kéne somfordálni arra az ösvényre, ami eleve adott volt, és mennyire jó is lenne az még mindig… Elvégre egynéhányan már sikerrel járták végig, akár két-, akár négylábon.
