Satelles – Storyteller

A lemez nyitányaként funkcionáló Humility már korábban kijött, mint ízelítő, és ahogy lenni szokott, az eredeti verziója sokkal jobban tetszett, mint a kislemezre kerülő,  kisebb-nagyobb módosításokon átesett második példány – hogy ne kelljen túl messzire menni, egyből a Bridge to Solace első dala, a These Maps Are Written with Blood jutott eszembe: letöltöttem annak idején, beleszerettem, majd a lemezes verzió már nem tetszett. Nem rossz kezdés ez, ha figyelembe veszem, később mégis mennyire magával rántott a BTS (azt már tényleg csak óvatosan jegyzem meg, mint további párhuzamot, hogy az énekhang, és főleg a stílus tényleg erősen idézi Jakab Zoli jellegzetes orgánumát). A második, és egyben ugye az első új szám, a címadó Storyteller egyébként a korong húzóslágere, mert bár az indító riff a klasszikus, „ezt már tuti hallottam valahol” netovábbja, de a „Now it’s time to tell stories from our past…” résznél bejövő gitártéma tényleg rendesen befészkeli magát az ember agyába, és rengeteg Darkest Hournak kell lepörögnie, hogy átmenetileg ki tudjuk iktatni. A Clockwork című dal még el sem indult, de a korábbi dalokban hallott énekhang-párhuzam, ill. a dal címe újabb előzetes párhuzam-tippet adott: vajon mennyire fog hasonlítani tematikailag a Deathrace with Dimension 4-hoz? Lelövöm a poént: csak az idő múlása, mint olyan támasztja alá a párhuzamot, a Satelles a negatív körülmény (az idő múlása ugye) ellenére is egy pozitív, erőt és kitartást sugárzó tételt varázsolt nekünk. A zárás előtti, Following Seas című nóta talán a legösztönösebb darab az EP-n, Bokis Balázs énekes itt a legmagabiztosabb, egész jó a csorda, klassz a leállás, és az abból okosan felépített darálás is a dal végén, egyszóval egy remek metalcore tétel.

A kislemeze záró akkordja pedig nem más, mint egy örökzöld magyar hardcore nóta, a szombathelyi United Side Judge című klasszikusa. Az egy dolog, hogy teljesen friss a dal hangulata, de mellette még pozitív célt is szolgál, ugyanis a Bandcampen a dalnál befolyt összeget a csapat basszerosának, a komoly betegséggel küzdő Ábri Side-nak (Ábrahám Attila) ajánlják fel a srácok. Abba eddig nem mentem bele, hogy bár a banda magát dallamos hardcore címkével illette (legalább is ez rémlik), de ez zeneileg azért jellemzően metalcore muzsika, hardcore elemekkel vegyítve, ám mégis ez a fajta kiállás, a komoly üzenet, és az attitűd az, ami meghúzza azt a bizonyos vonalat a Satelles és a között, hogy egyszerűen rájuk aggatnánk a metal, vagy metalcore jelzőt.

Összességében egy remek bemutatkozó EP-ről beszélhetünk, hiszen jól ki van dolgozva minden dal, a feldolgozás is tényleg telitalálat. Ami kicsit lerontja az összképet az maga a hangzás, ugyanis ebben, és a hasonló stílusokban azért nem árt, ha a gitár(ok) leviszi(k) az ember fejét, de itt sajnos túlságosan sterilen szólnak. A másik gyenge pont nem egy igazán fontos fokmérő, mégis megemlítem, hogy a csordavokáloknak igenis sokkal erőteljesebbnek, ill. ezáltal emlékezetesebbnek kellene lenniük, hogy kicsit feldobják, színesítsék a dalokat, mert így sajnos nem jön át a plusz energia, Balázs akár egyedül is elvihetné a kérdéses részeket. Ez a két tényező persze önmagában azért kevés ahhoz, hogy elvegye a kedvünk ettől a sok munkát, ötletet, és energiát tartalmazó, kétségkívül átlag feletti bemutatkozó anyagtól. 8/10