2014. március 21.
KLIPÖZÖN. A NuSkull Magazin külön bejáratú videórovata, ami hétről-hétre, vasárnapról-vasárnapra szedi össze az érdeklődők számára az oldal lefedettsége alá tartozó előadók legfrissebb klipmegjelenéseit. Legyen az hazai vagy külföldi, hardcore vagy post-rock nálunk minden hét utolsó napján megtalálod az azt megelőző hetet összefoglaló mozgókép összegzésünket. Ezzel kívánjuk olvasóink számára lehetővé tenni azt, hogy tartani tudják azt a feszített tempót, amit a zenevilág diktál számukra. Az év tizedik hetében a következő zenekarok kerültek fel a listára: Emmure, Arctic Monkeys, blessthefall, Red Seas Fire, The Hostages Went Home, Heart Of A Coward, The Holy Guile, Chuck Ragan, Chiodos, White Lung, Haelo, Taking Back Sunday, The Bunny The Bear, Modern Baseball, Fall Out Boy, Gus G., Nightmares, Evergreen Terrace, Early Seasons, Dance Gavin Dance, Cadaveres, Sleepless. Kik a kedvenceid a héten?
Az Emmure legújabb három perces breakdownjába még annyi energiát se fektetettek, hogy egy normális videóval próbálják megetetni a néppel, helyette felvették, ahogy egy üres teremben zenélgetnek, ráhúztak egy fekete-fehér layert és eladták, mint videoklipet. Igazából az is lehet, hogy egy szintre akarták hozni a klip és a zene minőségét, akkor pedig semmi gond nincs vele. (JB)
Kurvás klipet készíteni márpedig lehet ízlésesen is. Ez az Arctic Monkeys videó most igazából ezt kívánja bizonyítani, az explicit besorolás ugyan némileg túlzás, sőt az ő felhozatalukból ez még egy viszonylag feledhető klip is, viszont így is az eheti (igen kövérre sikeredett) Klipözön egyik kötelező darabja. A világ jelenleg legkirályabb brit zenekara egyébként idén fellép a Volton, és ez eddig az idei fesztiválszezon legjobb híre. (TM)
A blessthefall legutóbbi lemezével sem érkezett meg a metalcore csúcsára, de még mindig tudnak annyi embert összeszedni, hogy bizony piszkosul el tudják adni magukat. Újfent a Hollow Bodies képében egy újabb imidzsvideót készítettek sok effekttel, „mátrixos” 270 fokos körbe kamerázásokkal, valamint némi textúra rávetítéssel. Egyszernézős. (BB)
A remek logóval rendelkező Red Seas Fire nevével ugyan az oldalon eddig még nem igazán találkozhattatok, de hamarosan pótoljuk e hiányosságunkat is, és megkapja a tavalyi kislemez a neki járó sorokat. Azóta a zenekar rendíthetetlenül a folytatáson ügyködött, ezt hallgathatjátok meg egy szokásos koncertfelvételekből és turnéanyagokból összeollózott sablon-klip aláfestéseként. A modern hangzású zenekart talán a The Safety Fire-féle technikás, változatos tengelyre lehet felhelyezni – az új tételben pedig a vokál terén végbement változásokra érdemes felfigyelni. (FB)
Hogy kell jó post-rock klipet csinálni? Valahogy így. Pár apróságtól eltekintve meglehetősen erős lett a The Hostages Went Home készülő második nagylemezének első közzétett dalára forgatott mozgóképe. Nagyszabású és profi, továbbá külön örömteli, hogy van egy új magyar műfajbéli csapat, akikre lehet számítani. Meglátjuk mi sül ki ebből! (BK)
A brit Heart of a Coward tavaly küldte a boltok polcaira második nagylemezét, mellyel ott folytatták, ahol a korábbi anyagokkal abbahagyták: szokványos elemekből felépített, modern hangzású metalcore, sok-sok breakdown és mindenféle váltás; na meg van itt még egy adagnyi djent is, a biztonság, illetve a fogyaszthatóság kedvéért. Igen, ezt az interneten biztosan sokan progresszív metalcore-ként fogják felcímkézni, de n+1-edik zenekarnak tökéletes. (FB)
Néhány szó Saud Ahmed (aki ugye a The Crimson Armada egykori énekese) zenekara, a The Holy Guile új videójáról: imidzsklip, szivarozás, rúdtáncos jócsaj, gonoszmanóhang, hatásvadász szintidallamok. Feltűnhet, hogy a „fény a deathcore éjszakájában” kifejezés nem szerepel a felsorolásban, ami nem véletlen, hiszen abszolút nem törekedtek arra a tavaly januárban megjelent FSU című korongon helyet kapott The Celebrationnel, hogy megváltsák a műfajt, de ezt persze senki nem is várta tőlük. (BG)
Az alternatív country Jesse Lacey-je idén új stúdióalbummal jelentkezik, erről pedig a legjobb dalhoz, a Something May Catch Fire-höz forgatott is egy félig imidzs, félig szerelmes jeleneteket tartalmazó videót. A zseniálisan ragadó dal egyébként Chuck Ragan szólókarrierjének egyik csúcsa, a videó is kellőképpen hangulatos lett, remek operatőri munka és fényképezés jellemzi. Az élénk színvilág különösen folkosra veszi a figurát. (BB)
Az új Chiodos már itt a kanyarban (április 1-én dobja piacra a Razor & Tie), így a srácok amellett, hogy fossák ki magukból hétről-hétre ki a dalokat róla, most egy nagyon vintage felvételekből összeollózott videót is kidobtak a Duct Tape-hez. Láttunk már ilyet, és azt kell, hogy mondjuk, hogy ízlés kérdése, ugyanakkor külön felvett jelenet is feltűnik a videóban, amelyhez túl sokat nem fűznénk hozza, a képek maguk „mesélnek”. (BB)
Szokatlanul erőteljesen szól a White Lung új dala, és rá is érünk ezzel foglalkozni, mivel az új dalhoz a mélyunderground kedvenc punkbandája „csupán” egy koncertklipet adott ki, de egy ennyire dinamikus dalhoz nem is kell más, ráadásul ennél jobban öltözött zenekart is ritkán látni. (JÁ)
A Haelo minden egyes új megmozdulásával képes bebizonyítani, hogy az egyik legjobb hazai zenekar, efelől nincs kétség. Ami viszont aggodalomra ad okot, hogy ez a tény még kevés ember számára ismeretes, de szerencsére ezen nagy eséllyel tud majd segíteni legújabb Our Satellite című daluk. Egy hangulatos és minőségi klip, egy méregerős, modern, de értékálló dallal a Karnivool nyomdokain. A legjobb az egészben pedig az újra feléledt karcosság és az extrémebb vokálok. Csak így tovább, ez kiváló! (BK)
A Taking Back Sunday most elkészítette a saját Reptiliáját, vagyis igazából a fene sem tudja hány ilyen színes háttér előtt zenélős (nem CGI) videoklipet csináltak már különböző zenekarok, mint a Stood A Chance. A bejáratott klisé pedig mit ad Isten működik. Lazarráék új lemezét egyébként mi már hallottuk. Hogy hogy tetszett? Napokon belül az is kiderül. (TM)
Az állatmaszkokat a The Sound of Animals Fightingnál még elnézte az ember, mert jó zenét csináltak a srácok, ám minden idők egyik legkínosabb zenekara, a The Bunny The Bear még mindig képes új mélységeket elérni zenéjével. A klipjük beteg és szar is, reméhetőleg a 11 éves scene lányok is hamarosan kiszeretnek ebből a zenéből és átpártolnak Justin Bieberhez. (JB)
A Modern Baseball a jelenleg futó egyik legnagyobb emo szenzáció, legalábbis, ami a sikerességet illeti, akiket még a Pitchfork is imád. A Your Graduation videója egyébként rendkívül ötletes, tele van olyan rövid jelenetekkel, amik képesek nagyon intenzív melankóliát okozni. A rendezőt dicséri, hogy ennyire be tud szippantani ez a három perc. Pazar operatőri munka, remek fényképezés, változatos helyszínek és ezernyi hangulati elem a végén egy csattanóval. Szeretjük. (BB)
Már azt hittétek megunták? Azt hittétek sosem folytatódik? Azt hittétek sosem tudhatjátok majd meg az egyedülálló Fall Out Boy klipsorozat csattanóját? Ne féljetek, hosszabb pihenő volt ugyan a videók publikálásában, viszont itt az utolsó előtti előtti epizód Courtney Love-val! Patrick Stumpot ismét még az ág is húzza, most épp a Mechanikus narancs kísérletét végzik el rajta dominák, hogy aztán együtt döntsék meg a rivális Paramore „legkevesebb idő alatt legtöbb bakelitet széttörő” Guinness-rekordját. A Pete Wentz és Andy Hurley alkotta iszonyat béna felmentősereg majdnem szabotálja a nagy volumenű tervet, viszont még idő előtt elvágják utóbbi torkát, így mindössze Wentz és a mesterségesen skizofrén Stump maradt már csak életben. (TM)
A gitárhősök kora lejárt? Ugyan, a Gus G. nevű görög gyerekből például akkor lett világsztár, mikor Ozzy Osbourne a hű Zakk Wylde-ot megunta és őt vette be haknizenekarába. A srác azóta a görög istenek módjára ambróziát és nektárt szürcsölgethet, illetve minden héten más-más signature gitárt rakathat össze magának. Az meg, hogy most csak a heavy metal sztárok vendégzenélésével új szólólemezt csinál már csak hab a tortán. (TM)
Egy új Rise Records zenekar egy nem éppen fantáziadús névvel. Ez a Nightmares, a Rise-os bemutatkozó dalukhoz pedig Tyler Cartert is fel tudták kérni egy vendégszerepléshez. Az In the Mouth of Madness, mint dal egyébként jobb, mint a hozzá forgatott videó, amelyben ugyan vannak mesterkélt jelenetek, de meglepetést nem okoz. (BB)
Az Evergreen Terrace visszatérő lemeze év végén csúnyán elment szerkesztőségünk egy részének füle mellett, ennek fő oka, hogy a floridai metalcore csapat, pályafutásának 2005-2007 környéki csúcspontja óta, bár színvonalából nem, érdekességéből annál inkább vesztett. Ennek oka, hogy a recept még most, a Dead Horse-on se változott semmit, elég meghallgatni a címadó dalt, ami teljesen jó, csak épp pontosan ugyanolyan, mint a korábbi dalaik, leszámítva, hogy pont ennek a nótának sikerült helyenként aránytalan és műanyag hangzást keverni. Az egészen valószerűtlen fényekkel dolgozó imidzsklip pedig még rá is erősít a dalból áradó mesterkéltségre, kár érte. Mondjuk a lemezt a banda szimpatizánsai ennek ellenére biztos nagyon szeretik, és ez nem is meglepő. (BG)
Sajnos ide egy másik kliphez íródott szöveg került, utólag javítottuk, köszönjük, hogy szóltatok! Viszont így már meglehetősen értelmét vesztette a dolog, szóval legyen elég annyi: aki nem tudja hogyan kell fullcaphardcorenagyonkemény arcként élni, az tekintse meg az alábbi dokumentumfilmet: (FB)
Kutyával, gyerekkel és csöcsökkel mindent el lehet adni, és ez igaz a Dance Gavin Dance klipjére is, ami a The Robot With Human Hair dalsorozat záróakkordjához készült. Bár ebben az említett triumvirátusból csak a kutya szerepel (ráadásul ő a főgonosz!) egyéb cuki, rajzolt állatkák mellett, akiket az emberhajú robot szabadít ki a kicsit 1984/Brazil hangulatú totális diktatúrából. Persze ezen kívül is van még kulturális utalás (ami azt illeti, kicsit túl direkt is ez a része a klipnek), összességében pedig az animációs videó egészen bájos és magával ragadó lett, akit esetleg nem rántott be a Tilian Pearsonnal elkészült, friss DGD lemez, az tegyen bátran próbát a videóval! (BG)
A tavalyi nagylemez egyik legerősebb tételéhez érkezett most egy jól beharangozott videoklip: ez a The Butterfly. Azonban bármennyire is a jó szándék vezérel sajnos a klippel egyáltalán nem vagyok elégedett. Avítt effektek, olcsó megoldások tömkelege, a srácoknak meg igazán megmondhatta volna valaki, hogy ne a krumplicsirázó trenyát rántsák magukra. A dal (főleg az ének!) továbbra is a lehető legjobb értelemben minőségi módon Cadaveres, de szerintem egy kicsit több odafigyeléssel ebből sokkal jobb mozgókép is születhetett volna. Ettől függetlenül hajrá! (BK)
Vágóképekkel díszített, középkategóriás imidzsklippel villantott a héten a Sleepless, ami az új, ötdalos EP-t hivatott népszerűsíteni. Ennél többet tényleg nehéz elmondani a videóról, a kiadványról meg majd értekezünk a következő hazai hétvégén. (JÁ)
