A kissé fura nevű belga zenekar melodikus death metálban utazik, 2003-ban alakultak, két évvel rá, áprilisában kijött az Only Blackness Radiates című kislemezük, melyet most júliusban követett az első igazi debüt anyaguk, a melyről olvasol…
Hogy őszinte legyek a borítóról nekem minden eszembe jutott, a fantasy metáltól a folkon át az epikus black metálig, csak az nem, hogy melodikus death metált rejt ez az amúgy egész igényesre sikeredet booklet. Mondjuk a Shiver Records alapvetően death, black és grindcore anyagok kiadásával foglalkozik, hogy mennyire fért be a koncepcióba a
The Seventh, azt megítélni így utólag csak azzal lehet, ami a valóság… a kezembe fogom, haha. A hangzással sincs semmi gond,
Jörg Uken vezetése alatt vették fel német Soundlodge stúdióban, ahol több neves zenekar is dolgozott az utóbbi időben;
God Dethroned,
Dew-Scented,
Nightfall etc… Tehát mint külsőség, mind kiadó, mind hangzás minden rendben van, akkor miről is szól ez a 41 perc?
Az intro egy hangulatos akusztikus felvezetés, melynek fagyos hangulata miatt egyértelműen a svéd vonal jutott eszembe, aztán ránk ront a
Structure, mely dallamossága ellenére egy megkeseredett death metál, néhol lassú, máskor gyors, riffekben és szaggatásban gazdag, olyan zenekarokhoz tudnám hasonlítani némely részeit, mint pl. a
My Dying Bride,
Christ Agony,
Ajattara. Ugyanezeket a váltakozó alapokat mondhatom el az összes dalról, a címadó pl. nagyon szomorú és megcsavart témákat tartogat, ahogy a
Mankind-Humane egy viszonylag kemény nóta (néhol az
In Flames régebbi maradékai is felcsillannak korhadó fogsorukon), a
Born In Winter pedig keménysége ellenére állandó ismétlésekbe zuhan, mély hörgéssel kíséri szomorkás dallamait. A modern hangzás és műfaji struktúrák miatt, a leállós, lépegető, szaggató részek könnyen megtetszhetnek a gothenburgi vonalon felnőtt metalcore és esetleges deathcore tábornak (erre a legjobb példa az utolsó dal —
Vigier — vége), a basszus vastag, a dob kissé talán túlságosan is steril és belesimul a gitárok erős riffhalmazába. A vokál a mélyhörgés és a károgó középszint között mozog, ugyanezek a megoldások jellemzőek a jelenleg divatos és már fentebb említett két core műfajra is, így most nem csak a dallamos death metál fanoknak ajánlatos anyag. Ha olyan neveket említek, mint
Fear My Thoughts vagy
Heaven Shall Burn akkor gondolom egyesek szeme felcsillan, bizony-bizony; lehet próbálkozni!
A lehangoló és elutasító album cím ellenére, rengeteg termékeny értéket hordoz magában, tele finomságokkal, ez egy érett és kellemes anyag, mely néhol leül és energiáját veszti, ám ettől függetlenül a jelenben nagyon is életképes produkció, ami a nációk változatosságát sorakoztatja fel; német stúdió, francia borító munka (
Djahal), és Belga banda és kiadó…
89%
The SeVenTh MySpace
