2008. augusztus 24.
Mielőtt belekezdenék, le kell szögeznem: egyáltalán nem voltam anno kibékülve a Begins-el, és nem is igazán tudtam mire vélni azt a csoportos maszturbálást, amivel a szakma lereagálta: teljesen feleslegesen becastingolt színészek, gyenge akciók, és zéró hangulat jellemezte. Nálam az se jelentett sokat, hogy Nolan rendezi, miután a Mementót korántsem tartom olyan kiemelkedő filmnek, mint egyesek: hiába volt időrendileg megvariálva a szkript, ennyi önmagában a Ponyvaregényhez se lett volna elég. A The Prestige simán a legjobb filmje, de ezt úgyse hiszitek el nekem.
A röhejes 10/10-ezések, és „világ legjobb filmje” kinyilatkoztatások abszolút hidegen hagytak, nálam a hype-ot az új színészek, Ledger és Eckhart jelentették, utóbbi Thank You for Smoking című filmje például igencsak alap, szóval miattuk vártam is — és körülbelül azt is kaptam, amit gondoltam, hogy fogok.
Christian Bale maradt Batman, és maradt az a remek ötlet is, hogy ő ilyen idétlenül eltorzított hangon beszél, ha kívülre veszi a fecskét — ettől eltekintve korrektül játszott, de nem állították túl nagy kihívások elé, a filmekben Batmannek mindig ilyen 1*1 karaktere van, ők tudják, hogy miért kellett ehhez Bale. A történet is elvileg a denevéres fazon körül forog, és bár Nolan gyakran elkalandozik Joker felé, de azért ez mégiscsak egy Batman-film — sajnos. Néha látszott, hogy a direktor se feltétlenül így akarta a dolgokat, gondolom ilyenkor a produceri nyomás dönthetett, bár így a film a saját maga által annyira erőltetett sötét atmoszféráját hugyozta szembe például a hajós jelenet lezárásával.
A másik fontos szál a Batman-Joker ellentét mellett a Batman-Dent vonal volt, a város két őrzője, akik egy csajt akarnak, bár Maggie Gyllenhaal elcseszett sminkje miatt az nem derül ki, hogy miért is. Dent szálát szépen fel is vezetik, mint idealista, de azért vagány főügyész (ő az, aki kicsit nézőközeli karakter a filmben), hogy aztán egy nagyon elkapkodott fordulattal Kétarcot csináljanak belőle, aki innentől kezdve a film egyik negatívuma, például azért, mert vonzza a logikai bakikat, és nincs rendes motivációja.
Még szerencse, hogy jó szokás szerint megint két ellenséggel dolgozunk, így aztán itt van Joker, hogy őszintén szólva valamennyire a vállán vigye a filmet, és három remek jelenettel feledtesse az emberrel az olyan hülyeségeket, mint a Gotham összes emberét lehallgató és megfigyelő ezerképernyős megaszonár. Jajj. Szóval a magic trick, és a why so serious jelenetek, meg a kórházas dolog vége abszolút a film csúcspontjai, és lehetett volna még egy nagy dobás, amolyan igazi Jigsaw-poén, mégpedig a hajós téma, csak elbaszták. Ledger alakítása amúgy tényleg zseniális, és simán felülmúlja Jack Nicholson próbálkozását, mert hiába mondják, hogy nem, de össze lehet hasonlítani a kettőt.
Azontúl Joker szerepe és szövegei hibátlanok, és végre nem volt olyan, hogy a főhős és a buddy az ellen következő lépésén gondolkodnak, majd hirtelen kitisztul a tekintetük, villanykörte jelenik meg fölöttük, és egyszerre mondják meg a tutit. Nem-nem, Joker maga a káosz, egy hús-vér földrengés, elborult, idióta, ellentmondásos, és így aztán kiszámíthatatlan, ott a helye John Doe, és Stansfield nyomozó mellett.
Többszöri konfrontációi Batmannel pedig azokat az igazi, Heat-es momentumokat idézik meg, még akkor is, ha Joker rendszerint nyerőbb pozícióban van — ott ugye annyira 50-50 volt minden, hogy csak na.
A többi színész (és karakter) tényleg csak azért van ott (Eckhartot leszámítva), hogy minél több ismerős arcra bukkanjunk: tök feleslegesen visszatér Madárijesztő egy jelenetre, Gary Oldman szerintem a nagyjelenetén kívül alva játszotta el hibátlanul a becsület szobrát (belőle például remek gonosz lenne, ezt kétszer is bizonyította), Morgan Freeman szerepe a realizmus miatt kellett, a színész meg a kötelező néger arc miatt, és kisebb szerepben feltűnik még William „aki miatt néha nézhető a Szökés” Fichtner, valamint Eric Robertset is ismerősként üdvözölhetik a Film+ nézői. Michael Caine pedig újfent Michael Caine volt, fanyar humorral, és sok okos dologgal — Gothamben úgyis mindenki vagy hobbiköltő, vagy csak úgy szarja a bölcsességeket.
A film amúgy sem zeneileg, sem látványilag nem korszakalkotó, felsőkategóriás epikus akciófilm score megy alatta, az akciók során pedig valaki folyamatosan leugrik valahonnan — emlékezetes pillanat talán a kamion felborulása, az Ethan Hunttól lopott akció, és egy bizonyos robbanás volt, szerencsére itt nem ennyi maradt csak meg a filmből, ld. még: Déja Vu (milyen ironikus).
Megjegyezném azért, hogy a film alaptémájához, illetve a franchise jövőbeni irányvonalához eléggé hiányzott az, hogy Batman ne csak attól legyen Sötét Lovag, hogy estek a részvényei a celebtőzsdén. Mert ettől még csak a helyzete változott, a jelleme nem, így aztán lényegi jellemfejlődést nem tud a film felmutatni (Dentét is elcseszték), pedig lett volna lehetőség arra, hogy Batmant legalább egy kicsit antihőssé tegyék: így aztán a néző max a ruhája miatt tekinti őt sötétnek. A mártírkodás horderejének nyomatékosítására pedig elvártam volna Nolantől, hogy ne egy pátosszal teli last line-t, hanem inkább egy hatásos képsort használjon (mondjuk Batman nézi az ellene tüntető csürhét fentről, vagy ilyesmi).
Akik viszont visszasírták a Burton-filmek hangulatát, azok természetesen csalódni fognak: Gotham továbbra is egy utópisztikus New York, szürrealizmus helyett korrupcióval, és kosszal. Tökéletes hely tehát egy olyan, drámába hajló akciófilmhez, amelyben a megszokott érzelmi hullámvölgy a film felétől gyakorlatilag lejtővé egyenesedik, hogy további terraformálás nélkül robogjon a néző a credits felé, mely lepergése alatt a következőket mondhatja el:
– Nem ez minden idők legjobb filmje.
– Ez a valaha volt legszínvonalasabb képregény-adaptáció, és Batman-film.
– Joker minimum a filmtörténelem 3 legjobb gonosza közt van.
– Heath Ledger hatalmas veszteség.
– Bakker, az ott Gary Oldman volt?!
– Én megnyomtam volna a gombot.
Négy csillag.
