2013. december 22.
A zenekari merch nem olyasmi, ami nélkül nem lehet élni (meg persze zene nélkül is lehet, csak épp nem olyan jó), az viszont már-már közhelyszámba megy, hogy a bandák hosszú évek óta a koncertek mellett az eladott ruhákból és egyéb kegytárgyakból élnek, nem pedig a lemezforgalomból. Így nem meglepő, hogy minden évben van egy rakat banda, akik megbolondulnak, és elárasztják a piacot hülyébbnél hülyébb cuccokkal. Ezek közül egy néhánnyal (pl. Slayer és Mastodon fürdőruhák, a Mastodon hálaadás napi pólómintája, a Glassjaw junkie kollekciója) már foglalkoztunk, most pedig a közelmúlt azon termékei közül szemezgetünk, amikről nem esett szó. Persze a lista nem teljes, ezért titeket is megkérdezünk, szerintetek mi volt idén a leghülyébb merch? Kezdjük is a sort rögtön a legtradicionálisabb árucikkel, a pólóval:
Oli Sykes esetében a gyökér mintákat nem kell nagyítóval keresni, nyilván sok ilyen előfordul a kollekciójában, hiszen egy komplett ruhamárka uráról beszélünk, esetében inkább az jelenti az érdekességet, hogy a pólón szereplő, „kill people burn shit skip school” felirat majdnem megegyezik egy Tyler The Creator dalszöveggel, a rapper pedig olyannyira kiakadt ezen, hogy „tumblr-ös buzi”-nak nevezte Olit a twitteren, és felszólította, hogy ne használja a szövegeit. Persze Oli egyébként is szeret a szomszédba menni mintákért, lásd az ikertornyot Fronz merch-eivel (egyik jobb, mint a másik), illetve Lamb Of God szövegrészletet tartalmazó pólója is van. Mindez persze megbocsátható Sykes-nak, de az is biztos, hogy félrenyelné a kaját, ha vetne egy pillantást ebéd közben mondjuk a The Melvins új pólódizájnjára, amin a banda tagjai az 1979-es The Warriors című filmből ismert Baseball Furies utcai bűnszervezet tagjaiként jelennek meg.
Hideg, sötét téli reggeleken nincs is jobb, mint egy meleg kötött pulcsiba bújni, feltéve, ha nem olyan ronda, mint a Between the Buried and Me által piacra dobott baglyos darab. De tényleg, ez a cucc olyan csúnya, hogy simán lepipálja az elcsépelt „a nagymamám kötötte” filmes kliséruhákat is. Ennek ellenére villámgyorsan elkapkodták az összeset, és akkora volt iránta az érdeklődés, hogy a zenekar két napig ismét megrendelhetővé tette a pulóvert december elején. Az egésszel igazából csak annyi a probléma, hogy ennél sokkal nagyobb dobásokhoz vagyunk szokva Tommy Rogers-éktől, lásd a tavalyi nagylemez pakkjában található űrruhát. Amúgy ha azt hiszitek, ők az egyetlenek, akik ilyesmivel álltak elő, tévedtek.
A tavalyi év egyik legfelkapottabb zenekara volt a The Gaslight Anthem, illetve előtte is volt szó pl. Brian Fallonről a 2011-es Chuck Ragan szólóanyagon történő szereplés kapcsán, idén viszont nem igazán érkeztek hírek a banda háza tájáról. Szinte a legérdekesebb fejlemény mostanság az, hogy Alex Levine basszusgitáros e hónapban alapította meg saját ruhamárkáját Tiger Cuts néven. Sajnos a tigrises minta van annyira csúnya, hogy esélye se legyen Levine-nek a Drop Dead, vagy akár az Atticus földhözbaszására, mi mindenesetre drukkolunk azért.
A Behemoth-osok ezzel szemben nem lopnak, nem baseball-oznak, nem terveznek csúnya pulóvereket és nem is törekszenek az amcsi és brit ifjúság ruházkodásának biztosítására, e helyett kihívják az év legdurvább merch-eit forgalmazó Ghostot (erről is volt már szó a maga helyén) egy házibajnokságra. A The Satanist pakkját elnézve mondjuk legfeljebb zeneileg fogják agyonverni a rejtélyeskedő svédeket. Ami mondjuk igazán durva ebben a csomagban, az nem más, mint az ún „black communion wafer”, ami konkrétan fekete áldozati ostyákat takar, azonban ez még mindig legfeljebb holtverseny a Ghost dildójával illetve a Carcass elsősegélydobozával.
Az igazán égbekiáltóan extrém baromság igazából a Behemoth misecsomagja volt, most már csak kisebb érdekességek maradtak, kezdjük az In Flames-szel, akik nagyon szimpatikus okból bocsátottak árverésre két, a banda lemezborítóit díszítő figuráról készült szobrot (konkrétan a Sounds of a Playground Fading zombivarjújáról és az A Sense of Purpose bagolyemberéről van szó). A fura kegytárgyak eladása ugyanis a Musikhjälpen nevű, évente megrendezésre kerülő jótékonysági akció részét képezi, erről sajnos több információt svéd nyelvtudás híján képtelenek voltunk kibogarászni.
A The Black Dahlia Murder karrierje brutalitásból és poénokból épült, ezt pedig nagyszerűen alátámasztja a banda új árucikke. Az történt, hogy Madballs játékot csináltak a „Statutory Ape”-ből, a csapat kabalájából. Már magának a majomfigurának az elnevezése is egy poén, a megrontás (statutory rape, vagyis a kiskorúval történő közösülés) bűncselekményéből csináltak szóviccet, ezt pedig most tetézték azzal, hogy a 80-as évek Amerikája népszerű gumilabdájának formájába öntötték a „mesehőst”.
A Fleshgod Apocalypse már azzal bizonyította olasz mivoltát, hogy Francesco Paoli külön videóban tanította a rajongókat pastát főzni, de a zenekar nem elégedett meg azzal, ha az ő technológiájukkal illetve receptjükkel készül az étel. Alapanyagot is kívántak szolgáltatni a nagy zabáláshoz, így kerülhetett a zenekari portékák közé a banda nevével ellátott száraztészta, illetve a Slayerhez hasonlóan ők is árulnak bort a vacsora leöblítéséhez.
