Fish! – Konzervzene

Először is, ott a sok minőségi koncert és a példaértékű színpadi teljesítmény. Kovács Krisztián frontemberi tevékenysége a legjobbak között van, a konferálás tanítani való, és nem csak a szövegek, de a dalok közötti poénok is viccesek, ráadásul tök spontánnak tűnnek, mindennek tetejébe pedig a faszi annyira menő már legalább hat-hét éve, hogy még ByeAlex is őt majmolja. Aztán ott van a kreatív körítés, hogy csak a kamu Slayer pólómintát illetve a konzervdobozba csomagolt új albumot említsük. Továbbá arra is nagy a sansz, hogy itthon a Fish! szereti a legjobban a rajongóit, sőt, az egész színteret, lásd az ingyenesen letölthető albumokat illetve az ígéretüket egy tehetségkutató létrehozatalára, vagy azt, hogy ha épp ráérnek, lenyomnak egy akusztikus szettet a szülinapi bulidon. Mindez persze nem teszi az év lemezévé vagy az életmű csúcsává a Konzervzenét. Szó se róla, az új anyag se lett rossz hallgatnivaló, és eddig talán még sose volt ennyi punk Fish! lemezen (pl. Ki van kivel, Minden jó lesz), nehéz is eldönteni, hogy ezek, vagy a már megszokott sémára épülő pop rock slágerek (pl. a címadó, a Gyere ki a rétre, vagy a menetrendszerű beteges dal, a Hülyegyerek) a jobbak, az viszont biztos, hogy ahol a slágeresség és a punk találkozik (a mindössze negyvenhat másodperces Kelj fel és a Nyomot hagy), ott mindent visznek, a jelenlegi zenei trendeknek mutatott hatalmas középső ujj (lásd a dubstep betétet a Konzervzenében!) miatt pedig egyszerűen muszáj szeretni az albumot. Persze mivel most sem játszottak biztonsági játékot, így becsúsztak gyengébb nóták (például a DENIZ közreműködésével készült dalnál rég hallhattunk rosszabb hip-hop betéteket magyar rockdalban), ezért nem lehetett csúcsra járatni a pontozógépet, de mindenképp megérdemel jó pár hallgatást, úgyse eszik elég halat a magyar. 8/10