Alter Bridge – Fortress

A háromévenkénti lemezmegjelentetés már-már szentírásként beivódott a sikeres zenekarok, így az Alter Bridge naptárába is. Ők azonban a kétezer-tízes harmadik lemez és az idei áprilisi stúdióba vonulás közti idő alatt sem ültek a babérjaikon. A Wembleyben pályafutásuk legnagyobb teltházas buliján kívül Tremonti úr elkészítette rég tervezett szólóalbumát, Myles Kennedy pedig ugyebár Slash méltó munkatársa volt egy teljes lemez és az azt promotáló (hazánkat is érintő) turné erejéig. A meglehetősen rendhagyó „pihenő” ideje alatt a dalszerzéssel sem álltak le zenészeink, melynek gyümölcseként idén megszületett egy teljes új Alter Bridge nagylemez, a rájuk jellemző módon, szolidan beharangozott Fortress. Már az epikusan felépített, hat és fél perces kezdőnóta, a Cry of Achillies hallatán levonható az egész albumra jellemző következtetés, miszerint a zenekar fittyet hányva a bevett trendekre, karrierük eddigi legsúlyosabb hangvételű dalcsokrát prezentálja nekünk. Az ezúttal szerves részt képző, Bleed It Dry-féle riffközpontú monstrumok mellett viszont megkapjuk az aktuális balladát az All Ends Well képében, az egyértelműen Slash-ihlette Lover pedig leginkább a Scott Weiland-féle, szebb időket megélt Velvet Revolver szellemét idézi meg. Egy nóta erejéig Tremonti is a mikrofon mögé merészkedik, hogy meglehetősen monoton dalolásával emlékeztesse a hallgatót arra, neki bizony volt egy (teljesen korrekt) szólólemeze is a tavalyi év során. A szupergruppok esetén mindig fennálló veszély, hogy a zenészek egyéni vagánykodása a szórakoztató dalszerzés rovására megy. Az Alter Bridge eddig, és most a Fortress esetében sem esett át a ló túlsó oldalára. A profizmus és a velejáró maximalizmus persze ezúttal is érződik, de ez a négy zenész olyas szintű szimbiózisban képes együtt dolgozni már lassan tíz éve, hogy a hallgató egyszer sem kezdi megkérdőjelezni a produkció hitelességét. Ez a korong tisztes iparosmunka és örömzene egyszerre, élő bizonyíték a metálzene létjogosultságára és egy hatalmas középső ujj mindazoknak, akik miatt napjainkban a műfaj nívója meglehetősen ingoványos. Soha rosszabbat. 8/10