Church of Misery – Thy Kingdom Scum

A hihetetlenül produktív japán doom zenekar az elmúlt pár évben nem sokat hallatott magáról: bár karrierútjukat számtalan split, EP és válogatásalbum megjelenése kíséri, négy év telt el legutóbbi albumuk, a Houses of the Unholy óta.  Ki hitte volna, hogy ugyan a frissen piacra dobott Thy Kingdom Scum sem hangzásában, sem dalszövegeiben nem tartogat majd meglepetéseket és semmiben nem tér el a COM-től megszokott , súlyos, nyers, mégis rendkívül dallamos brutalitástól, mégis a legösszeszedettebb és legerősebb lesz a négyes minden eddigi albuma közül? Valószínűleg több oka is van annak, hogy miért tud szórakoztató maradni a COM önmaga sorozatos ismétlése ellenére: az első és legfontosabb ezek közül az, hogy nagyon egyszerű, egyáltalán nem túlgondolt, a többség által jól ismert metált játszanak, ezúttal ráadásul különösen kompakt módon.

Bár zenéjük alapját, ahogy mindig is, a Sabbath-féle 70-es évek-beli pszichedelikus elemekkel átszőtt klasszikus doom metál adja, a Thy Kingdom Scummal a zenekar jól hallhatóan déliesebb területekre tévedt és bátrabban kísérletezik a southern rock elemeivel. Bár sokan emlegetik a stoner jelzőt is a lemez kapcsán, a Tatsu Mikami basszgitáros és Junji Narita dobos által alkotott keménymag mindent elnyelő ritmusai Hideki Fukasawa hangjával párosítva tökéletes ellenpontot szolgáltatnak a groove-osabb riffeknek.  A B.T. K. (Blind, Torture, Kill) gyilkosnak emléket állító instrumentális első szám tökéletes felvezetés az ítéletnapi odüsszeiához: innen már csak durvább dolgok jönnek, legyen szó akár a mindent elkárhoztató Brother Bishopról, vagy a ’70-es évek prog rock zenekarának, a Quatermassnak felismerhetetlenségig átalakított One Blind Mice című számáról. Vékony jégen táncolnak a Church of Misery tagjai, de szerencséjükre nagyon tudnak összpontosítani . Úgy összerakni egy ilyen albumot, hogy megússzák a „Sabbath tribute-zenekar” jelzőt és annak ellenére egy szórakoztató, könnyen (újra-)hallgatható anyagot felvenni, hogy a számok többségében nem kevesebbről van szó tematikailag és zeneileg, mint pokolra tartó menetelésről, valószínűleg csak annak köszönhető, hogy a tagok kompromisszumok nélkül tudják azt csinálni, amit akarnak. 8.5/10