Last Chance To Reason – Level 3

A feltett kérdésre nem is olyan egyszerű választ adni, ugyanis ez alkalommal egész egyszerűen nem történt akkora mértékű és jelentőségű fejlődés, mint annak idején a Level 2 esetében. Az akkor kitaposott ösvényt ezúttal nem hagyták el huzamosabb ideig, csupán óvatos mellékcsapásokkal kísérletezgettek. Ez egyfelől egy okos döntés volt, hiszen a Level 2 egy ízig-vérig profi, progresszív beütésű csapatról árulkodott, így nagy hiba lett volna ismét teljesen figyelmen kívül hagyni a saját erőfeszítéseik árán magukra szedett tapasztalatokat. Emiatt azonban lényegesen kevesebb a tényleges meglepetés, a Level 3 tulajdonképpen a második epizód folytatásaként tartható számon, sokkal kiforrottabb, átgondoltabb és letisztultabb – de sajnos a monotonitást most sem sikerült mindenhol elkerülni. Elmozdultak egy valamivel melankolikusabb, elszállós témákkal telitűzdelt irányba. Ez helyenként emlékezetes pillanatokhoz vezetett, érdekes váltásoknak lehetünk fültanúi, érzelmekkel átitatott szólókat kapunk, olykor még dúdolható énekdallamok is akadnak; ráadásul a korábban megszokott elemeket sem dobták gondolkodás nélkül a kukába –a szintetizátortémák azért kaptak némi megszorítást, de ezt a pozíciót Brian Palmer kilépése óta nem töltötte be állandó személy. Így ez alkalommal valamivel könnyebben adja magát a lemez, de az első hallgatás során ugyanúgy képes tehervonatként elszáguldani az ember mellett – ahogy történt ez velem is. Ám a bevezetőre emlékezve rájöhetünk, ez csupán a felszín: az alatt rengeteg felfedeznivalót rejt magában, ráadásul roppant minőségi formában.

A fentebb említett pozitívumok elengedő erővel bírnak ahhoz, hogy tudatunkat ráirányítva, végighaladjunk a lemez tíz szerzeményén, tényleges tölteléktételek nem is igazán akadnak, inkább az egyes szerzeményeken belül ül le ahangulat, így azok minősége nem áll mindig stabil cölöpökön, de például a leggyengébb pillanatok sem vezetnek ahhoz, hogy inkább a tavalyi Contortionist albumot helyezzük a lejátszóinkba. Aztán felbukkannak azok a jól megírt témák, amiket hallva kénytelenek vagyunk elismerő bólintások közepette nyugtázni, ez bizony igen is jó, annak ellenére, hogy nincs akkora erő a lemezben, mint mondjuk bármelyik Between The Buried And Me korong esetében. Kellő időráfordításért cserébe természetesen egészen belehabarodhatunk a Last Chance To Reason munkájába, ebben a pofás atmoszférának is jelentős szerepe van – a nyitány, vagy a ’Glimpse of Omniscience’ teli van emlékezetes momentumokkal. Az egész lemezt körbelengi egy könnyed, emelkedett hangulat, sok-sok vocoderrel és tiszta énektémával, bár azért utóbbiba elfért volna valamivel több változatosság, végső soron ez is hozzájárult a már emlegetett monotonitás érzetéhez.  A hangszeres részek egy ilyen alkotástól elvárhatóan kellőképpen összetettek és technikásak, a keverés sem sikerült rosszul, egyedül a helyenként halk éneksáv miatt húzhatjuk a szánkat. Az általuk teremtett világ, az ahhoz kapcsolódó szövegek ez alkalommal is kellően egyediek – végre egy progresszív lemez, ahol nem az űrhöz kötődik minden második mondat. A Level 3 ugyan nem fektet le forradalmi alapokat az elkövetkezendő időkre nézve, ám egy ilyen becsülettel és korrekt ötletekkel telipakolt korongot követően tényleg csak nehéz szívvel hivatkozhatunk rájuk mint a szegény ember Between The Buried And Me-je. Akik jól érezték magukat a második szinten egészen biztosan itt is megtalálják a számításaikat, de még az új fülekhez is utat találhatnak ezzel az albummal – ugyanis minden hiányosság ellenére, sikerült néhány fokkal feljebb kapaszkodniuk azon a bizonyos ranglétrán. 7.5/10

Már csak a főoldalon olvasható baljóslatú „méltó búcsú” témakörét kell körbejárnunk, de ez tulajdonképpen független magától a lemeztől, és az is lehet, mégsem végső búcsúról van szó. A Level 3 utolsó munkálatait követően a banda két gitárosa, a még újoncnak számító Mike Abdow, valamint a kezdetektől jelenlévő, AJ Harvey is elhagyta a csapat sorait. A basszustémákért felelős Chris Corey szintén inaktív státuszba került, bár őt valószínűleg senki sem hibáztatja ezért, ugyanis újdonsült apuka lévén főként a családjára kívánja fordítani szabad perceit. A dobok mögül Evan Sammons nevét is kénytelenek vagyunk kihúzni, egyelőre tisztázatlan okokból. Michael Lessard pedig idén március óta a The Contortionist sorait erősíti, s utóbbi mellett tette le a voksát, főállását illetően. Ezek alapján egyáltalán nem meglepő a tény: közös megállapodás alapján a Last Chance To Reason egyelőre meghatározatlan ideig visszavonul – ha vissza is térnek egyszer, csupán egy stúdiót fognak felkeresni, koncertekre ezután már sajnos nem számíthatunk. Szomorú hírek ezek a csapat rajongói számára, de talán éppen ez a pihenő szükséges ahhoz, hogy a negyedik szint egy sokkal grandiózusabb és maradandóbb alkotás lehessen. Reméljük, egy nap sor kerül rá!