2013. augusztus 12.
Jövőhéten lesz a rovat egy éves születésnapja. A nagy nap alkalmából már most most várjuk az ötleteket, hogy szerintetek mit kéne változtatnunk, hogyan kéne megújítani, átalakítani a rovatot. Hogy ezen a héten kik tűntek fel a klipözön listáján? Ők: Thirty Seconds to Mars, God Is An Astronaut, Tear Out the Heart, DevilDriver, Bermuda, Mumford & Sons, Norma Jean, Hundredth, Hacktivist, iwrestledabearonce, Device, Heartless Breakers, Arctic Monkeys, Arsis, I the Mighty. Mit szóltok az eheti felhozatalhoz?
Ezt a videót már láttátok. Nem tudjátok, de láttátok. Három éve, ugyanettől a zenekartól, ugyanezekkel a klisékkel, ugyanilyen monológokkal egy jobb(?) dalra. Hogy mégis miben tér még el a Do Or Die videója a szintén Bartholomew Cubbins álnéven Jared Leto rendezte Closer To The Edge-től? Mindössze abban, hogy az önmagát sikeresen messiás szerepbe helyezett polihisztor már küllemében is maga a tetovált Jézus Krisztus. (TM)
A God Is An Astronaut igen hatásos klippel igyekszik minél nagyobb hírverést csapni Origins című, ősszel megjelenő nagylemezének. A videóval tényleg mindössze annyi a gond, hogy nem igazán lehet összerakni, mit látunk. Mondjuk a főszerep az effekteké és az animációé, a háttérben szinte véletlenszerűen megjelenő alakok és hatvanas évekből itt ragadt autók csak a köret, viszont a képsorok valóban igen mutatósak, és jól illenek a Spiral Code csodadallamaihoz. Azt meg fél perc után eldöntöttük, hogy kíváncsia vagyunk erre az albumra. (BG)
A Tear Out The Heart legújabb nagylemeze, a Violence már megkapta a maga kis ismertetőjét, most pedig egy videoklippel is előrukkoltak a srácok, amiben a koncertfelvételek mellett egy jó adag magamutogatás is szerepet kap. Dan Marsala feltűnése esetleg pluszt jelenthet azoknak, akiket érdekel még a Story Of The Year, egyébként pedig annak sem kell rosszul éreznie, aki inkább mégsem nézi meg a videót, mert sok újat semmilyen szempontból nem fog látni. (JB)
Kellene egy figyelmeztetést tenni az új DevilDriver klip elejére, hogy tájékoztassa a tapasztalatlan tizenéveseket a túlzásba vitt felesezés káros mellékhatásaira, melyek közül a legnyilvánvalóbb és leggyakoribb a rettenetes másnap. Bár nyilván nem árt kortyolni némi nedűt, ha tényleg élvezni szeretnénk az alliterációkért rajongó Dez Fafara zenekarának dalát. Jó, azért nem olyan sokat, nem sikerült annyira rosszul a dal, a klip viszont lehetne szórakoztatóbb. Még annyit nem értünk, mi a túróért jelentet meg a banda augusztusban Winter Kills címmel lemezt. (BG)
A kaliforniai Bermuda gárdája modern hangzású, progresszív elemeket sem nélkülöző zenével intéz támadást hallójárataink ellen, azonban túl sok újdonságot nem érdemes elvárni tőlük; néhány emlékezetesebb momentumot leszámítva minden aktuális sablon megtalálható a klipesített szerzeményben. A ’Process of Drowning’ a tavalyi The Wandering című nagylemezről származik, a hozzá készített videoklipben pedig nagyrészt a zenekar tagjait figyelhetjük, és mi is rájöhetünk, milyen menő dolog egy nyolchúros gitár húrjait csattogtatni – már csak egy ilyen hangszerhez méltó riffek megírásába kellene több energiát beleölni. (FB)
Az új Mumford & Sons klip érdekessége, hogy a zenekar tagjait bohócok színészek játsszák el. Azt nem tudjuk, hogy Ed Helms, Jason Bateman, Jason Sudeikis és Will Forte neve mennyire cseng ismerősen nektek, azt viszont igen, hogy a körülbelül fél percig szórakoztató videó hamar átcsap ízléstelen ripacskodásba, mely végül a hangszerek tönkretételéig fajul. Ezt viszont már nem biztos, hogy kivárjátok, ugyanis a nézhetetlenség csúcspontja egyértelműen az, mikor a Marcus Mumfordot játszó figura lekapja a nagybőgőst. (TM)
A tejet mindenki szereti, nem? Azt ugye eddig is tudtuk, hogy a Norma Jean új nagylemeze a napokban érkezett meg a boltok polcaira, de azt hogy ennek örömére és a tej irábti szeret jegyében a csapat egy friss videoklipet is kihozott az első nyilvánosságra hozott dalra az nem semmi: ez a If You Got It At Five, You Got It At Fifty, amely kvázi a csapat (igazi) dallammentes énjét mutatja be. A legsúlyosabb straight edge bulikat idéző tejívó parti olyannyira jól sikerült, hogy minden, amit bevittek az ki is jött. Szerintetek hány gallon tej fogyott el a bulin és te mennyi után szoktál rosszul lenni? Kakaóval majd a következő klipben. (BK)
A Hundredth tudja, hogy milyen fontos és elfoglalt emberek vagyunk, akiknek nincs ideje 4+ perces videoklipeket nézegetni, ezért egy kevesebb, mint 2 perces számra készítették el a legújabb klipjüket. A videóban van mozgás és élet rendesen, illetve egy, a dal címét a pólóján viselő fiatalember is rohan valahova, valószínűleg a koncertre, de mivel a sztori azon része a rövid idő miatt nem lett befejezve, ezért csak tippelni tudunk, hogy nem érkezett meg. (JB)
Örvénylő riffekkel és hip-hop szövegeléssel teremt egészen apokaliptikus hangulatot napjaink egyik legizgibb zenei formációja, a francia gangsztadjent Hacktivist. Tavaly EP hosszúságban elég jól működtek a dalaik, most pedig arról is megbizonyosodhatunk egy koncertvideó erejéig, hogy élőben egyenesen hibátlan teljesítményt nyújtanak. A dal a Jay-Z/Kanye West feldolgozásuk, ami talán nehezebben adja meg magát hip-hoppal hűvösebb viszonyt ápoló zenebarátoknak, de ha egyszer megszeretjük, ez se kerülheti el a szarráhallgatást. (BG)
Hol is kezdjem… Krysta Cameron tipikusan az a csaj, akivel képtelen vagyok elképzelni egy romantikus tengerparti sétát, utódja, Courtney LaPlante viszont… nem is tudom, ez a tekintet még sokkal ijesztőbbé teszi az egyébként iszonyú kattant Krystánál is. Ez elmondható az egész zenekarról amúgy, viszont valahogy úgy bolondok, hogy közben meg nem túl viccesek, az új klip is totálisan erőltetett, simán végig lehet úgy nézni, hogy el sem mosolyodsz. Elég elfogyasztani a Horse the Band egyik régi, vérfagyasztóan kretén alkotását (mondjuk nekik még a lemezre rákevert dugáshangok is jól álltak), hogy belássuk, lehetett volna még kreativitást és szeretetet ölni ebbe a kisfilmbe. (BG)
David Draiman új bandájának promóképeit elnézve könnyen az lehet a reakció, hogy mennyire mennyei érzés lenne megütni valamelyiküket (amúgy azt tudja valaki, hogy a Disturbed frontember állán miért van fogantyú?), és ebből a kis élő felvételecskéből azt is megtudhatjuk, hogy a színpadon se mutatnak sokkal jobban. Valójában itt nem is klippről van szó, hanem csak valakik levideózták a fellépést, aztán meglehetősen bénán összevágták, és inkább csak elrettentő példaként szerepel itt, hogy mindenki lássa, hogy nem szabad egy dalt előadni. Alapvetően antipatikusak lehetnek az olyan zenekarok, ahol arra se veszik a fáradságot, hogy felvegyenek egy basszusgitárost, de a Device bőven túlmegy a szimpla elleszenvességen: a debütlemezről írt kritikában a világ egyik legfeleslegesebb projektjének neveztük a bandát, de most már biztos, hogy egyben az egyik legkínosabb is. (BG)
Alex Turner frontember egy görbe éjszakáját követhetjük végig az idén szeptemberben új nagylemezzel jelentkező sheffieldi Arctic Monkeys új videójában, melyet a méltán ismert Nabil Elderkin rendezett (kinek a nevéhez Frank Ocean, a Foals és Kanye West több klipje is köthető). Talán ez is alátámasztja azt a tényt, miszerint az új albumot többek között Dr. Dre is ihlette, így magán hordoz majd a srácoktól eddig távol álló hip-hop és r’n’b jegyeket. A bohókásan perverz klip és az új dal egyaránt zseniális, sőt a majdnem öt perces kisfilmben még a majmok előző kislemeze, a szintén kifogástalan Do I Wanna Know? is felcsendül. Mi már tűkön ülünk. (TM)
Egy valóban emlékezetes és brutális metálkoncert ismertetőjegyei: vér, fájdalmas kiáltások, habzó szájnyílások, kibuggyanó belső szervek és darabokra robbanó kisbabák – legalábbis az Arsis csapata így vélekedik erről. Szerencsére nem a zene minőségének köszönhetően érezte úgy mindenki, ideje felrobbanni: a ’Scornstar’ című szerzeményhez készült klip ugyanis egy kellően pihent történettel megáldott klubkoncert eseményeit meséli el, természetesen rendkívül komolytalan stílusban. (FB)
Az I The Mighty idén júniusban megjelent bemutatkozása meglehetősen jóra sikeredett; a slágeres és könnyed megoldások mellett sikeresen adoptáltak progresszív elemeket is zenéjükbe – bár már a korábbi kislemezek is nagyszerűen működtek. A héten a korong tízedik tételéhez érkezett egy teljes egészében rajzolt jelenetekkel operáló, valóban hangulatos videoklip – melyet mindenkinek érdemes legalább egyszer végigpörgetnie a sok kaptafára készült alkotás tükrében. (FB)
