My Small Community interjú

A budapesti My Small Community két tagjával, Sutával és Undossal még az év elején készítettem az alábbi interjút a HammerWorld számára, és meg kell hogy mondjam, az Astorián megejtett beszélgetés életem eddigi legkellemesebb interjús élménye a mai napig, hiszen a srácok nemcsak közvetlenség és szókimondás-, hanem mind humor, mind energia terén is elemükben voltak. És ha már az elemeknél tartunk, a diktafonom kis híján le is merült (pedig sokáig bírja a drága, gondolhatjátok), ám a maratoni beszélgetés kivonatát az alábbiakban olvashatjátok.

Nem szeretnék etikátlan lenni, és traktálni titeket az énekesváltással kapcsolatban, de annyit azért áruljatok el: hogy találtatok rá Bodóczy Zoltánra (Undosra)?

Ez elég ciki, de… Felraktam Iwiwen egy hirdetést, és jelentkezett ez a bunkó, hehe! – mondta Suta, a basszer. Függetlenül attól, hogy Undos két másik zenekarban is érdekelt, éppen nem volt jobb dolga, mint hogy jelentkezzen nálunk.Gábor (Fugger, a korábbi énekes) kikerülése után egy pánikroham lett úrrá a zenekaron, s akkoriban mindenről lemondtunk: azt hittük, hogy nem találunk megfelelő énekest, hiszen láttuk más zenekarok példáján, hogy ez mennyire nehéz. Az Iwiwes, és egyéb fórumos hirdetések hallatán elkezdtek lejönni az énekesjelöltek a próbáinkra: annyi volt velük a gond, hogy kiállásuk sem volt, és énekelni sem igazán tudtak. Persze egyikünk sem volt annyira tökös és belevaló, hogy már az elején elküldjük az illetőt, ha nem felel meg, úgyhogy végiggyúrtunk velük egy-egy egész próbát, közben pedig csak bólogattunk, és mosolyogtunk… hehe! Amikor Undos lejött hozzánk, már az első pillanatokban lehetett érezni, hogy ő lesz a mi emberünk, de csak a második próbán mondtuk meg neki, hogy ő lesz a My Small Community énekese. A lemezen hallható Poison feldolgozás, és a Mind The Gap nóta New Sun volt a beugróm – vette át a szót mosolyogva az érintett -, Sexy átküldte nekem Iwiwen a szöveget – mi ilyen közösségi banda vagyunk, hehe! -, és az énekdallamokat egyből megjegyeztem, azonban a szöveget lapról kellett olvasnom, mert nem tanultam meg… Undos jelenléte visszaadta a zenekarnak a tizenéves korunkra jellemző lendületet, és ez minden téren megnyilvánul. Ettől függetlenül egy tróger, mert állandóan betegeskedik, hehe! – mondta Suta. Ez is annak köszönhető, hogy úgy élek mint egy állat, és ezért tényleg keresztre kéne feszíteni engem, hiszen a Merlines bulinkat is az én tüdőlövésem miatt kellett lemondani, egy nappal a bulink előtt – fejezte be Undos.

Az énekesváltás által végbement változást ismerhetjük fel a lemez bookletjében is. Ez előre megtervezett koncepció volt?

Ha jól emlékszem, Móka találta ki a báb és a lepke ötletét, ekkor még összefüggés nélkül, csak elméleti szinten, a háttérben meghúzódó ideológia nélkül. Mikor már Undos két hónapja a zenekar tagja volt, csináltunk egy kétszámos, soha meg nem jelentetett EP-t, melynek a zenei alapját már közel egy éve, a Mind The Gappel felvettük a Bakeryben – ennek az volt a célja, hogy életjelet adhassunk magunkról az interneten, bár be kell vallani, hogy igazán sok értelme nem volt. Azonban ezzel egy időben jelent meg nálunk az alábbi két szimbólum, és úgy éreztük, hogy ezzel el lehetne mesélni, hogy a zenekar milyen változáson esett át. Az alapkoncepcióban érvényesült az is, hogy a bábból kifejlődő lepke nem feltétlenül egy gyönyörű lepke; lehet gusztustalan és ocsmány is, mert nem biztos, hogy jobb mint az elődje, de mindenképp más. Nem akartuk, hogy összehasonlítsák a két zenekart. Egy barátom, Ferenczi Vili – folytatta Undos – készítette el a terveket, de minden, ami a borítón szerepel, azt Vili tényleg elkészítette a két kezével, majd bescannelte az egészet, és így született meg a booklet tervezete, hehe!

Ti hogy ítélitek meg a végeredményt? Ha tehetnétek, változtatnátok rajta?

A kész lemez az olyan, amilyen. Megmondom őszintén, sokkal jobb kritikák érkeznek, mint amire mi előzetesen felkészültünk. A hanganyagot az utolsó pillanatban adtuk le a kiadónál, úgy hogy a stúdióból egyből a szerkesztőségbe mentünk nyitásra, de eközben egy órát sem aludtunk, és a nyitásra várva volt egy kis időnk reggelizni, hehe! Néhány nap múlva meghallgattam a lemezt, de nem tetszett, hiszen a fejem akkor még tele volt a dalokkal. Mostani füllel hallgatva azonban úgy érzem, hogy ebből nem kell többet kihozni. A zenei része a Mind The Gap alatt született, és ebből következik, hogy az album a múlt és a jelen egyvelege, hiszen Undos annyi mindent rakott hozzá az énekdallamával, hogy nagyban mérhető a különbség. A következő nagylemezt már Undos is jobban a sajátjának érezheti, bár arra is fokozottan ügyeltünk, hogy a lemezen szereplő dalok előzetes verziói ne szivárogjanak ki még neki sem, hogy ne érezze ezt hasonlítgatásnak. Teljesen szabad kezet kaptam, és ennek nagyon örültem – így Undos -, elvégre én nem egy metalos közegből érkeztem, sokkal közelebb áll hozzám a grunge-hangzás, de ez szerintem érződik az egész lemezen.Az egyetlen kivételt a Let It Burn jelenti, hiszen ott már voltak kész dalszövegek – folytatta Suta -, és megkértük Undost, hogy próbáljon meg kezdeni velük valamit. Így persze nehéz dolga adódott, mert be volt határolva bizonyos korlátok közé, de a többi dalt úgy ítéltük meg jelen nóta alapján, hogy sokkal többet lehetne kihozni belőlük. Így megkértük a zenekar szövegíróját, Normant, hogy írja újra az összes dalt – gondolhatod, hogy mennyire örült neki, hehe! Így ő erre a lemezre két komplett garnitúrát írt meg, emlegette is az édesanyánkat rendesen! Arról nem is beszélve, hogy túl gyorsan születtek a számok, mint ahogy azt az ő munkatempója megengedné, így kéthetente kapott három-négy új dalt… Hehe!

És az Alice Cooper feldolgozás után szabadon még várhatunk Tőletek egyéb átiratokat?

A lemezbemutató koncerten is előadtunk három feldolgozást (Biohazard, Alice In Chains, Faith No More), és ezt a tendenciát a jövőben is szeretnénk folytatni, de nem fogjuk sem túlzásba vinni, sem erőltetni – mondta Undos. Ha mást nem is, az Alice In Chains átiratot mindenképp feltöltjük az internetre, mert – most sok rajongó fog megkövezni, de – jobb lett, mint az eredeti, hehe! Elvégre a kislemezeknek Magyarországon nincs értelme, és a most íródó dalok is annyira szélsőségesnek mutatják a következő nagylemez előzetes vázlatát, hogy másban nem tudunk gondolkozni. Az ex-FreshFabrikos Tanka Balázzsal szeretnénk majd rögzíteni adott esetben ezt a nótát, mert már korábban összepróbáltuk, és vele nagyon működött, két énekes formában. Egyébként a Rain When I Die c. dalról van szó, mely szerzemény igencsak megosztotta anno a zenekar rajongóit. A mi verziónkban csak a markáns, jellegzetes motívumok maradtak meg, és új körítéshez jutott a nóta. Ettől függetlenül ha a jövőben kiválasztunk egy-egy dalt, annak átírása valószínűleg hobbiszinten fog történni, és csak a koncerteken vesszük elő azokat, a saját örömünkre. Ha a közönségnek is tetszik, az a legjobb – mondta Undos.

Az eddigi koncertjeitek alapján hogy ítélitek meg a My Small Community közönségét, melyik korosztályt érinti meg a zenétek?

A 60-70 évesek táborában nagy sikernek örvendünk, hehe! Mivel egy elég friss zenekarról van szó, jelenleg azt lehet mondani, hogy a mi korosztályunkból járnak le az emberek, és mindegyiknek tudom a személyi számát is, hehe! – vette át a szót Suta. Magyarul a haverok járnak le a bulikra, de igazság szerint amióta interjúkat készítenek velünk, és kikerülnek a lemezkritikák, itthon még nem adtunk koncertet; bár leutaztunk Szerbiába egy-, valamint Németországba két állomás erejéig. A Merlines bulit le kellett mondani, a Good Charlotte előtti szereplést azért ne soroljuk ide, mert senki sem fog hétezer forintot fizetni értünk, a WigWam 2-beli koncert pedig azért dőlt dugába, mert valami maffiaügy eredményeként szétverték a helyet. Lesz egy koncert Spindragékkel és a Green Path-tel a Vörös Yukban – a White Pony fotóhonlap tiszteletére -, elvileg ez lett volna a WigWam 2-ben az Insane-nel, de így a két ‘Yuk lesz egybenyitva, hiszen a másik teremben a Plastic Bitch, a Solution, a Velvet Stab és a Fallenintoashes adnak koncertet. Idén öt éves a WhitePony, és a honlap gazdája ingyen és bérmentve készít fotókat szinte minden magyar buliról,de a zenekarok nagy része egyszerűen nem becsüli meg Barack, a honlap gazdájának munkáját – azért szeretnénk neki összehozni ezt a koncertet, hogy figyeljenek rá fel, hiszen megérdemli az önzetlensége révén, bármely nemű érdek nélkül. Elvonatkoztatva a kérdésedtől, itt bukik el a hazai underground élet, hiszen mindent az ismeretségi szálakon áll, vagy bukik. Mindent a pénz mozgat, és nem a hirdetett összetartás elve. Amikor az Insane-nel megjelentünk a színtéren, még a Subiékkal együtt is nu metalnak bélyegeztek bennünket, pedig mindhárom zenekar teljesen mást képvisel, bár ez a skatulyázás egyikünket sem érintett különösebben, a lényeg úgyis a jó dalokban van, és nem a műfaji kategorizálásban. Ebben az időszakban a hardcore arcok utáltak mindent ami nu metal; nekünk szerencsénk volt, hiszen az alacsonyabb látogatottságú hardcore-bulikon húzónévnek beraktak minket is, hogy többen jöjjenek le egy-egy ilyen koncertre. Mára az ország legkeresettebb underground műfaja a hardcore lett, ezáltal mi, a nu metalnak megbélyegzett zenekar lettünk sokkal undergroundabbnak címkézve, és ez is bizonyítja, hogy a korábbi vádak, miszerint mi ezt az eladhatóság és a csajozás miatt csináljuk, mind hiteltelenek voltak. Aki ma az underground berkein belül nem őszinte szándékból áll neki zenélni, az egy éven belül úgyis bedobja a törülközőt, mert szembesül a honi viszonylatokkal. A zenélésből nem lehet meggazdagodni, és ha egy banda éveken át képes kitartani, függetlenül attól hogy mennyire van sikerük, akkor szerintem az valahol mégiscsak őszinte, nem? De ez visszaköszön a honi lemezeladásokon keresztül az eloszlásokban is, hiszen az eladott lemezek 70%-át a mulatós teszi ki – és ha egy országban bármely műfajnak ekkora térnyerés tudható be, ott tényleg gond van, hiszen az emberek birkamód követik azt, amit eléjük tesznek, mindezt gondolkodás nélkül. És a másfajta gondolkodás nem kap teret, lásd a Kulti lebontását… Kultúramészárlás ez.

Ha a dalszövegeket vesszük górcső alá, helyenként teret kapnak az érzelmesebb témák is. A ti megítélésetek szerint mi az oka annak, hogy a holtomiglan-holtodiglan mára érvényét vesztette?

Szerintem ez a szimbólumok elvesztése miatt következett be – mondta Undos. Mára nincsenek meg azok a közös nevezők, amelyek megtalálhatók egy 100 évvel ezelőtti pár esetében. Ha leültél valakivel beszélgetni, volt egy olyan szimbólumrendszeretek, mely kimondatlanul is működött, tehát nem kellett hozzá megteremteni egy bizonyos hangulatot, hiszen az egységes etika-, valamint értékrendszer hatására szerveződött az akkori társadalom, és ez a XX. századra teljesen eltűnt, a XXI. században pedig újraértelmeződött, mely egyenlő a kútba rohanással. Szerintem ez az egész a vetületét mutatja a fogyasztói társadalomnak – vette át a szót Suta -, hiszen minden az újdonságokról szól; azok, akik nem vevők erre, majd a barátaik által válnak közönséggé ennek, és ez a meggyőzés igényli a folyamatos megújulást, így minden élmény pillanatnyivá válik, ami kihat az érzelmekre is. Nem ismersz meg egy embert mélységeiben – vette vissza a szót Undos -, hanem képzettársításokkal állapítod meg magadban annak kilétét, és már mész is a következőhöz… De például nyiss ki egy női magazint! Mindegyik az önállóságot és a szingli életmódot hirdeti, de ez a drasztikus válási arányokban is megmutatkozik.

A debütalbumhoz terveztek klipet, és ha igen, melyik dalra?

Jelenleg úgy néz ki, hogy sikerül majd kitermelni azt az összeget, amiből el lehet indulni egy klipforgatáshoz, de lehet hogy célszerűbb lenne karriert csinálni egy tangóharmonikával, hehe! A lemez kiadása kész pénzügyi csődbe sodorta a zenekart, arról nem is beszélve, hogy a My Small Community átörökölte a Mind The Gap adósságait. Aki a legnagyobb részt vállalja az anyagi vonzatokból, és aki a legtöbbet harcol értünk, az Móka, a gitárosunk, aki lassan már középkori körülmények között él, mert a csekkei helyett a stúdiót fizette ki. Ebből kifolyólag a zenekar tartozása is Móka felé irányul, mert minél előbb ki kell húznunk őt a szarból. Ő így is eléggé túlvállalja magát, hiszen a munkahelyén agyondolgoztatják designerként; volt arra is példa, hogy egy turné utolsó budapesti állomása után hajnal háromkor megkért minket, hogy a busszal tegyük ki az irodája előtt, hogy befejezhesse a melóját. Egyszer túldramatizálta a helyzetet, és megkérdezte hogy: „Most költsem a pénzem ruhára, vagy kajára?!” Hehe! Egyébként a majdani videó valószínűleg a Disappearhez fog készülni.

Egyébként hogy sikerült megszervezni, hogy ti legyetek a Good Charlotte előzenekara?

Mivel az Érsek (az Insane dobosa) nevéhez köthető The Shadows Bookling szervezte a bulit, volt annyira jó fej, hogy meg sem kérdezett minket, hanem az Idoruéktól tudtuk meg, hogy fellépünk, hehe! Nagyon jó kapcsolatban vagyunk az Insane-nel, Gábor pedig nagyon rendes velünk – és jó ivócimbora, hehe! – tette hozzá Undos. Talán két zenekarral vagyunk ennyire közeli kapcsolatban, az Insane mellett a Spindragékkel, de míg utóbbinál előbb volt meg az emberi barátság, előbbinél a zenének köszönhetően lettek szorosabbak a két banda közötti barátságok, melyek egy ideig hol közelítettek, hol távolodtak, de az utóbbi időben minden korábbinál erősebb a barátság köztünk.

Mostanában mit hallgattok a legtöbbet?

Én James Brownt, rengeteget, hehe! Rájöttem arra, hogy ha stenket szeretnél kapni zenészként, akkor James Brown iskolája példaértékűen hathat mindenki számára, egy mesterrel van dolgunk, itt vita nincsen! Nálam régebbi Thrice albumok pörögnek, és kíváncsian várom az új Guns ‘N Roses albumot, mert az internetre kikerült, gyenge minőségű nóták nem túl élvezhetőek – vette át a szót Suta. Egyszerre imádom és fikázom ezeket; de hát Guns, nincs mit tenni, hehe! A Velvet Revolver első albuma még nagyon tetszett, de az új lemezen nincsenek jellegzetes slashes gitárok sem, átmentek rádiórockba, azonban ott az Audioslave visz mindent. Pedig a RATM feloszlásától kezdve sok idő kellett ahhoz, hogy megemésszem, de addigra pedig újjáalakult a Rage… Ennek is örülök, persze, csak annyira közel került hozzám a ‘slave, hogy már máshogy látom, mint évekkel ezelőtt. Chris Cornell arra hőbörgött, hogy nem kapott elég zenei szabadságot, így a harmadik My Small Community lemez után én is erre hivatkozva fogok kilépni a bandából, hehe! – mondta Undos, nagy nevetés közepedte.

A jövőre nézve milyen terveitek vannak?

Hát… Csinálunk egy búcsúkoncertet, hehe! Egyébként nem szeretnénk nagyon a jövőbe nézni, íródnak az új dalok; a nyáron minden fesztiválra beadtuk a jelentkezésünket, bár ha visszagondolunk a Mind The Gapre, ott szinte alapból kihúzólistára kerültünk… Lehet, hogy most nem így lesz, mindenesetre szeretnénk minél több koncertet adni, gyakorlatilag ez a két dolog áll a középpontban. Tervezni mindig érdemes, de elképzelni sosem, hiszen nem tudhatjuk, hogy mit hoz a jövő. Amit hoznia kell, azt úgyis elhozza. Nem akarunk a korábbi hibáinkba beleesni, hanem a saját tempónknak megfelelően előre haladni.

A zenekart elcsíphetitek a Marshall Gibson találkozón, május 24-én a Csekovszky Árpád Művelődési Házban, Budapesten.