Az eredetileg SatanicART néven indult, de azt hamar a szerencsésebben csengő Darktemperedre cserélő miskolci banda mindössze két éve mozgolódik a honi undergroundban; és eddig egy …from Hell című demót tett le az asztalra, melynek szép reményekkel kecsegtető utódja a mindössze három dalt rejtő idei MYA. A két hanghordozó közt eltelt időszakban azért underground szinten történt egy s más, a többnyire pozitív megítélésű …from Hellről az I Am True című daluk feltűnt a Magyar Filmesek Tábora által a 2007-es Axn-Upc filmfesztiválra készített Reset the Film című kisfilmben is, valamint kilépett Banka Roland énekes, a megüresedett posztot pedig Krajcsovics Tamás vette át.
A
MYA nem csak a borítót és a hangzást tekintve combosabb elődjénél, de a zenei anyag is ütősebbre sikeredett. Ugyan mindössze három dalról van szó, de mindegyik változatos és kerek, okosan felépített szerzemény. A stílust tekintve nehéz egyértelműen bekategorizálni a dalokat: van itt black metal, grind, modernebb döngölések, szinte gépies szaggatások, és még némi ipari íz is; a viszonylagos kavalkád ellenére mégis egységesnek ható extrém muzsika hangulatát pedig jól hangsúlyozza ki a nagyon eltalált, fenyegető hangulatú borító (illetve a honlap), mely — a számokkal párhuzamosan — egyáltalán nem a tipikus black metal kliséket tükrözi. Erről, ill. a szövegekhez kapcsolódva engedjétek meg, hogy idézzem a banda saját szavait:
„az anyaműfajok kliséit ironizálva felhasználó, néhol elmerülős, de néhol parodisztikus szövegek, valamint a külsőségek is a társaság zenei elképzeléseinek pózmentes megvalósítására való törekvését demonstrálják”. Az elképzelések tehát megvannak, póz nincs, lássuk mi az, amit kapunk tíz percben.
A
Tempered To Dark gerincét túlnyomórészt egyetlen dallamos riff képezi, és ez alá pakol változatos tempókat a
Neural Boosterből,
Nervekillerből, és (többek közt) a
The Quintessence-ből is ismert
Mester Róbert, így a fogós téma kellően húz és darál egyszerre. A vége felé egy mechanikusabb szaggatás is érkezik
Klein Péter gitáros / gitárszintetizátoros (
Dead Monuments, The Quintessence, ex-Bornholm, ex-Frost, ex-Neural Booster, stb.) ujjai alól; a záró szintitémában némi hideg ipari gellerrel. Nem túlbonyolított darab, de ez nem is baj. A
The Same In Another Way gonoszan húzó méregerős gitártémáiról több helyütt is az újkori
Satyricon ugrott be párhuzamként, s erre az érzetre a károgós ének is ráerősít. Egy pihentető, ám rövid ambient kiállás, valamint egy borongósabb lebegés is színesít (basszer:
Lerch Péter) a zárásban megbúvó, vastagon sulykoló lassú döngölés mellett, ahol szintén a samplergazdag aláfestés dominál; s még talán indusztriális black-ként lehetne leginkább leírni a hallottakat, bár a suond death metalosan vastag. A címadó
My Absorption a nyitó dal vonalát követi, egyszerre dallamos és kaotikus darálás, s a koncertjeiken a vetítésért és fényekért felelős, továbbá a vokálokban is besegítő „mindenes”,
Petrocsi Péter hangja jól egészül ki Tamáséval, jól hatnak a váltott károgós-hörgős énektémáik.
Nem szeretném pontozni ezt a mindössze tíz percnyi toxikus adalékkal, sztrichninnel, és upasszal kevert urbánus vegyszert, de van fantázia ebben az irányvonalban, úgyhogy érdeklődve várom a folytatást, az extrémebb muzsikák hívei pedig látogassák meg a honlapjukat, ahol a korábbi demóba is bele lehet hallgatni, illetve a
MYA dalai is elérhetők.
http://darktempered.hu/ // http://www.myspace.com/darktempered
