Unearth – Alive from the Apocalypse (2dvd + cd)

Nem tartozom az ész nélkül műsoros dvd-t vásárlók körébe, de ha egyszer beruházok egy csillogó lemezre, akkor leginkább az olyan kiadványokat részesítem előnyben, amik a koncertvideó és egyéb nyalánkságok (klipek, fényképek, stb.) mellett egy minden részletre kiterjedő dokumentumfilmmel is meg vannak támogatva, ami bepillantást enged a kezdetektől napjainkig. (Pl.: KsE, Chimaira)
Így hát amikor először olvastam a készülő Unearth dvd-ről, rögtön tudtam, hogy az elsők között fogom berendelni a lemezt. Ez esetben pedig egy igazán impozáns kiadványról van szó, hisz a dupla dvd és a hozzácsapott cd azt hiszem minden igényt kielégít. Arról nem is beszélve, hogy én alapjáraton is nagy barátja vagyok az Unearth zenéjének, akik azon kevés csapatok közé tartoznak még, akikről nem úgy kell beszélnem, hogy “régen szerettem”…
Na de nézzük akkor miről is van itt szó!

A külcsín egyből apró könnycseppet varázsolt a szemem sarkában, hiszen mutatós és ötletes is egyszerre! A fényes, kemény karton tokból kicsúsztatva bújik elő a kétfelé szétnyitható lemeztár, amihez egy nem túl vaskos, de az összes fontos információt és egy csinos képkollázst tartalmazó füzetecske is jár.

DVD 1

A teltházas pomona-i koncert 2007 október 9-én került rögzítésre a Glasshouse-ban. Egy rövid felvezetést követően már dübörög is a Giles a legutóbbi III-as lemezről, egy ilyen kiadáshoz méltó kép- és hangminőségben. A koncertteljesítményről nagyon sokat nem akarok írni, hisz ilyen esetben fel sem merülhet a hiba lehetősége. Hozzák a srácok az elvárható vérprofi szintet, rendkívül élő színpadképpel és Ken Susi egyszemélyes show-jával. Mondjuk amit mindenképpen kiemelnék az az új dobos, Derek (Kingdom of Sorrow) munkája, hisz számomra (és azt hiszem még jópár embernek) ez a dvd az ő bemutatkozó anyaga, és örömmel jelenthetem be, zsír a srác!!! A hangszerek mind nagyon szépen, arányosan szólnak. Kicsit féltem az operatőri munkától, de szerencsére alaptalanul. Nincsenek öncélő álművészkedések, és a mostanában oly divatos kamerarángatások és szétfókuszolások is csak nagyon ritkán kerülnek elő. A This Lying World és a This Glorious Nightmare-t követően érkezik a Zombie Autopilot, amiben Ken Susi egyszer csak fogja magát, hátára csapja a gitárt és nekiáll fekvőtámaszokat csinálni!!! Ez igen! Ismerős valahonnan? Kicsoda??? Adam D? :) Persze, de majd ide még visszatérünk…
Endless, March of the Mutes,

Only The People, így jönnek sorban a nagyobbnál nagyobb himnuszok, bár azt hiszem nehéz lett volna komolyat tévedni egy bármilyen más setlist-tel. Az viszont tény, hogy itt aztán igazán össze lettek válogatva a nagyok. Az Endless-nél egy pillanat erejéig felmerült bennem a kétely, illetve a kérdés az utólagos belepiszkálással kapcsolatban, mert a tiszta vokál résznél valahogy nekem sántít egy kicsit a szájmozgás és a hallható stúdióminőségű, kristálytiszta hang…
Ahogy azt már korábban említettem, Mr. Susi-t nagyon szereti a kamera. Akrobatikus mutatványok, ugrálások és eszement grimaszok jellemzik előadásmódját, ami mondjuk egy idő után nekem már kicsit fárasztónak tűnt.
A Sanctity of Brothers-nél a közönséghergelés remekül működik, viszont azt egy kicsit furcsállottam, amikor Ken Susi eldobja a mikrofonállványt, akkor annak semmilyen hanghatása nincsen. És ha már kicsit negatívumok, akkor nekem az se tetszett, hogy mindegyik szám között ilyen elsötétülés van, azaz nem egy az egyben látjuk a műsort, hanem különszedve miden egyes dalt.
A The Great Dividers és Black Hearts Now Reign all time favoritok után a One Step Away rendesen odabasz, mint ráadás, amiben Ken Susi tarkógitározása megint csak egy felejthetetlen pillanata a show-nak.

Tavaly volt már szerencsém részese lenni egy Unearth klubbulinak, szóval igazán nagy meglepetés nem ért e bő háromnegyed óra megtekintése alatt, de mindenképpen elégedetten nyugtáztam, hogy mit sem kopott a srácok vehemenciája ás profizmusa az idők során. Egy igazán brutális buli méltó formában történő megörökítését tartalmazza ez a lemez!

DVD 2

Documentary
Na itt aztán egy igazán átfogó képet kapunk a zenekar megalakulásától napjainkig. Láthatunk néhány igazi ős koncertfelvételt, amik közül nekem az a kedvencem, amikor a gitárosok a kocsmapultig kimennek és azon játszanak. Az tényleg komoly lehetett.
Megismerkedhetünk az összes korábbi taggal, illetve rá kell jönnünk arra is, hogy mennyire őrült, ugyanakkor szeretetreméltó figurák Unearth-ék. Adam D többször is felbukkan a dokumentáció során, illetve Trevor Phipps elmondása szerint “Adam már a kezdetek óta a zenekar 6. tagja” (Így pedig azt a bizonyos fekvőtámaszos dolgot sem kell rossz néven venni, hisz ki tudja ki kezdte korábban ezt a hülyeséget?! ;)
Láthatjuk ahogy már az első turnén mekkora zúzás volt a Stings of Conscience idején 2001-ben – amikor már midenki kívülről fújta a szövegeket – és hogy ez mekkora hatással volt a srácokra.
Az érdekesebb sztorik közé tartozik a közös busszal lezúzott Poison The Well turné, aminek egyik legdurvább pontja mindenképpen az lehetett, amikor egyik éjjel Ken vezetett, mivel egyedül ő nem ivott aznap. Történt ugyanis, hogy elaludt a volán mögött, és ki tudja mennyi idő múlva egyszer csak felébredt azzal a tudattal, hogy valami nagyon fontosat csinált mielőtt elaludt… Pánik, kormányrángatás, anyázás, hányás…
Vannak külön epizódok a tagokról, amik közül mindenképpen Ken aktája tűnik a legérdekesebbnek. Szóba kerül a nagy barátság Adam D-vel, valamint egy nem épp gusztusos szokásáról is képi bizonyítékot kapunk, ahogy épp a saját taknyát eszi…
Az Endless EP után besokallt dobost mindannyiunk kedvenc őrültje, Mr. Dutkiewicz helyettesítette a 2003-as Shadows Fall turnén, ami például számomra egy igen meglepő és új információ volt. Még némi videóanyagot is kapunk erről a felállásról!
John, a zenekar basszerosa tűnt eddig is a legszerényebb, legcsendesebb figurának, ami úgy összességében igaz is, de azért róla is megtudunk egy pár érdekes dolgot. Mint például, hogy szerencsejátékban verhetetlen és hogy tökéletesen zongorázik.
Az Every Time I Die-jal közös turné volt a “best summer ever” Unearth-ék számára, ami valóban nem lehetett piskóta, hisz ahogy mondják: Jagermeister volt reggelire a menü… XD
Időközben megérkezünk a III-as lemez felvételéhez is, majd egy igen súlyos koncerthez, amikor 17 ezer ember előtt lépett fel a zenekar Japánban!
A 2007-es Slayer turné (ami kapcsán ők is elmondják, hogy mekkora kihívás megfelelni a Slayer fanatikusok híresen magas elvárásainak) után jött az első önálló Európa túra, amit követően ismét dobos para lett úrrá a csapaton.
A Mike helyére érkező Derek egyébként egy végtelenül szimpatikus figura, szerintem mindenképpen helye van a bandában.
Ezzel a tagcserével pedig el is érkeztünk a jelenhez, azaz a zenekar első dvd-jének megjelenéséhez Alive from the Apocalypse címmel.
A stáblista lepörgése után pedig jön még egy nagyon ász jelenet, amiben egy igazi elvetemült fan a seggére tetováltatja Ken Susi arcképét, amit ő maga dedikál a végén a tetoválótű segítségével! Na ez a nem mindegy! LOL

Amit hiányoltam, az mindenképpen a felirat volt ehhez a rendkívül információdús filmanyaghoz. Mondjuk azért többnyire elég érthetően beszélt szerencsére mindenki. De persze egy korrekt felirat mindig jól jön ilyenkor…

Fotógaléria
Egy 10 perces képkollekció, ami videóként fut változó sebességű képváltással, ami néha eléggé idegesítően hatott rám. Hisz volt, amit tovább elnéztem volna. Jobb szeretem én irányítani az ilyesmit.

Koncertfelvételek
Megnézhetünk még kettő, a zenekar életében midenképpen fontos szerepet játszó fellépésről 1-1 szerzeményt is. Az egyik a Zombie Autopilot (a nélkülözhetetlen fekvőtámaszolással megspékelve) a 2007-es With Full Force fesztiválról, a másik pedig a már említett 2006-os Japán koncertről (Loud Park) a Sanctity of Brothers.

Klipgyűjtemény
A összes eddig készült Unearth videóklip is helyet kapott természetesen, név szerint a következők:
One Step Away
Black Hearts Now Reign
The Great Dividers
Endless
Zombie Autopilot
Giles
Sanctity of Brothers
This Glorious Nightmare

CD
A cd pedig gondolom nem túl meglepő módon az egyes számú dvd-n helyet kapó 11 számot tartalmazó koncertblokkot tartalmazza.

Összességében ez egy minden részletre kiterjedő, 10 év munkáját felölelő, igényes és érdekes kiadvány, ami erősen megéri a pénzét. A zenekar szimpatizánsainak mindenképpen KÖTELEZŐ!!!

9.7/10