Dark Tranquillity – Construct

A helyzet nem feltétlenül új, mert miután ’95-ben az At The Gates némileg átírta a játékszabályokat, a Dark Tranquillity kihátrált és saját ösvényt taposott, ez pedig a zenekar előző és jelen évtizedes munkásságára is kihat, és leginkább a Construct tükrében mutatkozik meg. Ezúttal sem kell radikális változásokkal számolni, sokkal inkább arról van szó, hogy darabokra szedték saját hangzásvilágukat, majd egy másik rendszerben újra összerakták, ám mindeközben megmaradt a kizárólag rájuk jellemző hangulat is. Az előzetes fejtegetéseket támasztja alá, hogy tényleg valahol a Projectorhoz hasonló szabadelvűséget képviseli az album, kezdve a szokatlan, változatos ütemekkel, az (újfent) ízlésesen adagolt elektronikával, a dallamok sokszínűségén át, egészen az érzelmesebb hangvételig, arról nem is beszélve, hogy a műfaj legzavaróbb kliséit játszva kerülik ki. Éppen ezért: aki egy ízig-vérig dallamos death albumot szeretne hallani göteborgi csontdallamokkal, szélvész tempóval és szögelésekkel, az rossz helyen keresgél, hiszen a Dark Tranquillity mindig is többről szólt pusztán a hagyományok ápolásánál, és a Construct esetében ez hatványozottan igaz.

A dalok tempó és hangulatváltásai – melyek hiánya általában a szürkeség melegágya – nem hagyják leülni a játékidejében is optimális albumot, annak ellenére sem, hogy akad egy-két feleslegesen elnyújtott téma, de ez nem tud igazán zavaró lenni. A már említett atmoszféra kapcsán külön kiemelendő, hogy a dalok karaktere mellett azok tónusa is változik, erre legjobb példa az utolsó két szerzemény. A Weight Of The End energikus és felemelő dallamaival szemben a None Becoming egy meglehetősen sötét lezárás, mégis mindkettőben megtalálhatóak a csapat hamisítatlan védjegyei, és lényegében ez a korábbiakhoz képest szélesebb spektrum jellemző általánosan a Constructra. Továbbá azt is megmerem kockáztatni, hogy Stanne ilyen kapásból fülbemászó, gyönyörű dallamokat még egyszer sem hozott, elég meghallgatni a klipesített Uniformity-t, a What Only You Knowt, és a State Of Trustot. Viszont mindenképp negatívum a kornak megfelelő steril hangzás, ami tovább erősíti bennem az érzést, hogy ha rajtam múlna, visszamenőleg 2008 körül szó nélkül elvágnám az ilyen irányú „fejlődést”, mert már többször bebizonyosodott, hogy műfajtól függetlenül egyre több alkalommal probléma.

A Dark Tranquillity tehát nagyon is tisztában van a gyökereivel, ám mindemellett tud aktuális lenni, a mai fülekbe is képes beragadni, csak a hallgatóság felől egy csöppnyi nyitottság szükségeltetik. A zenekar munkásságában talán a Projector/Haven páros mellé csatlakozhat be, de akad számos kapcsolódási pont a későbbi kiadványokka isl, ám a legfontosabb, hogy saját helyet bérelt, és nem egy összeollózott rutinmunka. Ott lesz az év legjobb metal lemezei között.

8.5/10