2013. május 19.
Mindenki kiélvezi a hosszú hétvége örömeit? Reméljük, hiszen ha a jó idő okozta örömökön mi semmiképp sem tudunk túltenni, de azért igyekszünk azt fokozni a huszadik heti klipözönünkkel, ami elsősorban az utóbbi napokban öt új videóval előrukkoló Queens of the Stone Age legénységéről szólt, de itt van nekünk egy hatásos Parkway Drive és Biffy Clyro klip is, hogy az olyan reménységeket meg se említsem, mint a Heartist, a Worthwhile vagy a Deaf Havana. A teljes lista a következő: Parkway Drive, Worthwhile, Children Of Bodom, Jonny Craig, Sold for Evil, Snow White’s Poison Bite, Queens of the Stone Age, Deaf Havana, Darkness Dynamite, Midnight in Alaska, Heartist, Biffy Clyro, Stolas, Before Today Collapses, I Am King. Számodra melyik videoklip tűnik ezen a héten a legjobbnak? Írd le nekünk kommentben!
Senki se fogja számonkérni a DVD-jük után, ha az ausztrál metalcore kedvenc nem mozgósít különösebb kreatív erőket a klipjei kapcsán egy darabig, de az azért a Wild Eyes kisfilmjéből így is kiderül, hogy a Parkway Drive-nak van pénze jól kinéző videóra, és ennél többre nincs is szüksége a kicsit talán túl lakossági slágernek (így is kicsit túlzás ez a posztapokaliptikus felhangú szentimentalizmus, a PWD dalai sosem bírtak ilyen hangulattal, pláne ha oóznak is benne). Most nincs tenger, szörfdeszka és tangapapucs, de cserébe minden szürke és koszos, ami szép kontrasztot képez a steril megszólalású dallal. (JÁ)
Az igencsak szimpatikus Worthwhile tavaly az év egyik legszórakoztatóbb dallamos hardcore lemezével rukkolt elő, amely ugyan a szenvedélyre, s annak igencsak hisztis mezsgyéjére helyezte a hangsúlyt, mégis értéket tudott felmutatni. A zenekar az Unlovable c. dalra forgatott egy igencsak bevált forgatókönyvet követő „turnéklipet”, amelyben a zenekart a koncertek forgatagában, s a bulik között eltelt idő eltöltése közben csodálhatjuk meg. Hangulatos és szerethető, ahogy maga a zenekar is. (BB)
Erősen közelít egy függőleges sziklafaléhoz annak a lejtőnek a meredeksége, amire a Children Of Bodom került az utóbbi években. Dalaik mondjuk korábban se voltak, de legalább a féktelen tempó és a virtuozitás kárpótolhatta az érdeklődőket ezért az „apró” hiányosságért. A szólók az új lemezről választott, Transference című dalban is ütnek, de más emlékezetes pillanatot nem fogunk találni. A másik probléma, hogy amikor az ezredforuló környékén Alexi Laiho a kortárs metal koronahercegévé vált, elkezdték magukat komolyan venni. Méghozzá véresen, ahogy ez a klipből is kitűnik. (BG)
Most, hogy botrány botrányt követ, kicsit mindenki elfelejtette Jonny „a mocsokban” Craig ügyeit, és az Emarosa, a Dance Gavin Dance és az Isles & Glaciers volt énekese megjavult, megfésülködött jófiúként kíván új szólólemezével visszatérni. Érezhetően nem csak annyi időre vette elő a kanadai The Weeknd dalait, hogy fel tudja dolgozni a High For Thist, hanem az új dala is egy lefojtottabb, popzenésebb irányt követ, amivel az az egy probléma, hogy ebben a közegben már semmi extra nincs Craig r&b-hatású dallamaiban (erről a teljesen jellegtelen klip sem tereli el a figyelmet). Sebaj, azért így is kilométerekkel körözi le a DGD-béli utódjának, Tilian Pearsonnak az önálló dalait. (JÁ)
Hiába tették át székhelyüket az Egyesült Királyságba, a Sold For Evil tagjai azért többségében tetőtől talpig magyarok. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a fiatal csapat előszeretettel játszik itthon, és jóban vannak a szintén magyar gyökerű Ektomorffal, olyannyira, hogy tavaly el is vitték őket turnézni Zotyáék. Az Innocentury-hez forgatott klip remekül néz ki, és kiderül belőle, hogyan tudunk hatékonyan csajozni, ha nem elég penge a szövegünk. A zenével kapcsolatban azt azért nem szabad elfelejteni, hogy a nu metalt már jó ideje lepik a legyek, az meg, hogy death-hop… Ne. De tényleg, ne. (BG)
A Snow White’s Poison Bite jelenleg még egy új keletű produkció, de ha egy szemfüles kiadó elég pénzt pumpál beléjük, akkor akár még tini kedvencek is lehetnek (Elnézést, a Victory Records már teszi is a dolgát!). Minden kellék adott: smink, BVB-imidzs V3 és titokzatosság. Zeneileg ehhez pedig már csak egy jól bevált recepten edződött zene dukál, ami az Aiden, Murderdolls keveréket jelenti némi modern Hot Topic ízzel fűszerezve. Szerintetek régebben több dög volt bennük? (BK)
Úgy látszik, Josh Homme alakulata nagyon belelendült hamarosan megjelenő hatodik nagylemezük promózásába, hisz a múlt heti I Appear Missing klipje után a mostani héten négy új kisfilmet is közzétettek a világhálón. A videókat ismét a kortárs grafikus, Bonehead rajzaiból animálták, így képi világuk is ugyanazt a poszt-apokaliptikus, nyomasztó atmoszférát árasztja. Érdemes figyelemmel kísérni a QOTSA YouTube csatornáját a közeljövőben, hisz várhatóan a további dalhoz is érkeznek majd mozgóképanyagok, hogy végül egy komplett rövidfilmmé fonják össze a groteszk karakterek különös kalandjait. (TM)
A Deaf Havana nem szarakodik, ha lemezkiadásról van szó, ugyanis az idén októberben napvilágot látó Old Souls már a banda tizenegyedik kiadványa lesz. Erről kaphatunk ízelítőt a Boston Square című dal képében, amit rögtön egy videoklippel is megfejeltek a srácok. A kicsit visszafogottabb számhoz visszafogott imidzsvideó jár, de a férfiakra is gondoltak, így nem csak a banda tagjait, hanem egy csinos vonóstriót is beraktak egy-két snitt erejéig. (JB)
Három kiadvány alatt három arcát fogja megmutatni a francia Darkness Dynamite, és a nagylemezzel ellentétben az új albumnak már van arra esélye, hogy szeressék az emberek annyira, mint a bemutatkozó EP-t (vagy hogy megjegyezzék a nevüket, mert hát ehhez egy Metal Blade-szerződés se volt elég). A videóban az egy hete megjelent lemez egyik dalát adják elő, bizonyára további ilyen „klip” is érkezik majd tőlük, a rajongókat biztosan érdekli. A lemezről hamarosan értekezünk. (JÁ)
Manapság rendkívül nagy népszerűségnek örvend a metalcore progresszív jelzővel is ellátott alfaja, melyet szinte minden egyes új zenekar magára aggat, ha háromnál több téma lelhető fel bármely találomra kiválasztott szerzeményükben. Abba inkább ne menjünk bele mennyire állja meg a helyét az előbbi gondolatmenet, de szerencsére a fenti jelzővel ellátott zenekarok között még így is nem egy igen korrekt csapat bújik meg – elég a nagyszerűre sikerült friss Northlane lemezre gondolni. A Midnight In Alaska is nagyon hasonló vizeken mozog, így akik élik a stílust, mindenképp adjanak nekik is egy esélyt, a kissé esetlen klip pedig ne rettentsen el senkit. (FB)
A Heartist lassan az összes dalra elkészítette már szöveges vagy hivatalos videoklipjét a legutóbbi EP-jéről, így most az egyik legnagyobb slágerük, a Where Did I Go Wrong is eljutott oda, hogy végigtáncolják nekünk a srácok mind a négy percét. Azt is láthatjuk, hogy Jonny Craig után szabadon az is elég a jó hanghoz, hogy csini pónihajat hagyunk magunknak, hiszen már Sámson is tudta, hogy az igazi erő a hajban lakozik. A Roadrunner slágergyára egyébként már új lemezén dolgozik nagy erőkkel. (JB)
A skót Biffy Clyro januárban megjelent duplalemezének (majdnem) címadó dalához készült videójában az aszfalton sétáló Simon Neil frontembert láthatjuk, miközben egy másik jelenetben zenekarával szenved látványos autóbalesetet egy alagútban… visszafelé. Hazudnánk, ha azt mondanánk, nem láttunk már hasonlót egy másik brit zenekartól évekkel ezelőtt, viszont aki szívesen néz négy percen keresztül kifejezéstelen arcú, közlekedő zenészeket, annak bizonyára kellemes megtekintenivaló lesz az Opposite. (TM)
A progresszív poszt-hardcore egyik friss reménysége a Stolas a zenekar egyediségéhez illően egy animált videóval rukkolt elő még három hete, de csak most jutottunk el oda, hogy foglalkozzunk velük. A kiválasztott dal nem volt meglepetés: a Kurt Travisszel felvett Medusa a lemez eddigi legkedveltebb dala; a videó meg egyrészt tartalmazza a dalszövegeket másrészt mindenféle lénnyel, de főleg medúzákkal. Érdekes, a sok egy kaptafára készülő videó között egészen pofás. (BB)
A Before Today Collapses tagjai feltehetőleg már az iskolapadban is inkább Emmure számokat hallgattak, ahelyett, hogy a tanár nénire figyeltek volna, így nem kell aggódnunk: nem fognak többet filozofálgatni a kelleténél legújabb klipjükben. Persze ezt senki sem merte még az orrukra kötni, az ilyen irányú gondolatokat minden bizonnyal a „boxerrel éneklés” és a „mérgesen taposás, illetve kamerába nézés” örök klasszikus figurákkal küldik el melegebb éghajlatra. Persze egy ilyen stílusú szerzeménytől ne várjon ez ember a kelleténél többet, de azért századik alkalomra már kissé unalmassá vált a recept. Verekedni azért biztos jót lehet rá. (FB)
A Rise Records friss szerzeményei közé tartozik az I Am King, akik egyelőre még nem tudják eldönteni hogy rockot, vagy metalcore-t szeretnek-e játszani, de a nemsokára megjelenő debüt választ ad minden kérdésünkre. Addig is itt van a Without Fear-re készült klip, amiben az énekes megcsalja a barátnőjét egy házibulin… és ennyi. Ha esetleg ez a melodráma nem repesztette volna ketté a szívünket (kétlem), akkor a két énekes összeölelkezve ordítása/éneklése biztos meghozza a várva várt sikert. (JB)
