Noekk – The Minstrel’s Curse

Senki ne kövesse el azt a hibát, hogy a logóra, netán a borító színvilágára asszociálva egy jó kis stoneres lazulás reményében helyezi ezt a korongot a lejátszójába; jelen esetben ugyanis egyáltalán nem a füstös, whiskygőzös és laza életérzés előtti adózásról lesz szó. Kicsit a dolgok mögé pillantva azonban ismerős nevekkel találkozhatunk; a jelen lemez képében már harmadik kiadványával (az előző kettőt nem hallottam) büszkélkedhető Noekk duót ugyanis Funghus Baldachin, alias Thomas Helm (aki az Empyrium, a Sharatan és a Nachtmahr soraiból lehet ismerős), és F.F. Yugoth, tehát Markus Stock alkotja (utóbbi pedig szintén az Empyrium és a Nachtmahr formációkból ismert, valamint a The Vision Bleak, és a Sun of the Sleepless sorait is erősíti, de megfordult az Autumnblaze-ben is). Azaz igazi elfoglalt és kreatív figurák; Baldachin itt énekel, gitározik, valamint a billentyűket kezeli, míg Yugoth a basszusgitárt akasztotta a nyakába, s a dobok mögé is beült a felvételek során.

Azonban hiába az underground körökben nagynak számító nevek, hiába a neves Prophecy kiadó támogatása, ez a lemez egyáltalán nem jó. Sőt, nagyon rossz. Nagy nevű zenészek teljesen megfáradt, ötlettelen, koncepció-mentes, monoton, és sajnos öncélú ál-művészkedése. Ha nagyon megfeszülök, azért találni benn érdekesebb momentumokat, de ez a lassú, teljesen szimpla gitár-, és főleg dobtémákkal felszerelt folk / doom / heavy rock akármi még a legjobb pillanataiban is alig-alig éri el egy sokadrangú, nagyon nagy jóindulattal is csak középszerű jelzővel illethető germán pallosmetal banda szintjét. Egyszerűen el nem tudom képzelni, ilyen szimpla gitártémákkal, és ütemekkel hogy lehet rájuk sütni a komplex jelzőt, mint azt teszik külföldi magazinok. Eldobom az agyam, komolyan. Nem kevés dolog történik a számokban, az igaz, de minimális kohézió sincs bennük, sőt, kifejezetten idegesítők. Ehhez vegyél hozzá heroikus, gótikus, heavy-s mély, helyenként áriázós operaéneket, s teljesen unalmas billentyűtémákat, ezerszer hallott aláfestő dallamokat. Komolyan mondom, teljesen olyan, mintha találomra összedobálnák, ami épp eszükbe jut. Ezek után attól is elment a kedvem, hogy a régebbi anyagaik után nézzek. Aki akarja, hallgassa, de 2008-ban, mikor bármely zenei stílusban elképesztő dömping van, egyszerűen bűn erre a kiadványra időt, energiát, s legfőképp pénzt pazarolni. Aki ebben bármiféle mélységet, netán értéket lát, sürgősen vizsgáltassa meg magát. Egy Prophecy kiadótól, s egy Empyrium (ők a stílusukban ott járnak az élen, úgyhogy inkább őket hallgasd, mint a Noekket) után ez egyszerűen… na ne vicceljünk már.