2013. március 24.
Miközben az elmúlt egy hét a Biting Elbows zseniális klipjétől visszhangzott amelynél a zene teljesen háttérbe is került a videóval szemben, a metal-közeli csapatok háza táján nagy újdonság változatlanul nem történt. Újult erővel tért vissza az olasz Helia és az amerikai Vanna, bemutatkozott a Sumerian Records-vonalas City In The Sea, de a lágyabb muzsikák kedvelői is örülhetnek, hiszen megérkezett az új Sigur Rós és a Lydia is. Friss mozgóképpel jelentkezett továbbá hazai részéről a Tankcsapda, a The Last Charge és az Escape 07 is. De hogy ki van benne a teljes listában? Helia, Light Your Anchor, Despite My Deepest Fear, Acranius, City In The Sea, All Time Low, Lydia, Altar Of Plagues, You Me At Six, Kvelertak, The Last Charge, Vanna, Tankcsapda, Issues, Daylight, Cancer Bats, Betrayal, Demoraliser, Escape 07, Honour Your Pain, Sigur Rós. Neked kik voltak az eheti kedvenceid az alábbiak közül?
Múlt héten forradalmi változás következett be az imidzsklipek történetében, de hál’ istennek az olasz Helia elég mértéktartó volt ahhoz, hogy ne lehessen őket magyar zenekarok nyúlásával vádolni. Amúgy igen, ez az a banda, akinek az egész eddigi életművéből mindössze egy dalra emlékszünk, az is egy feldolgozás, így aztán nem kicsi megkönnyebbülés, hogy ezek a kedves, szarrá varrt olaszok ezúttal egy egész kellemes dalhoz csináltak pózolós videót. Itt-ott ötletek is felfedezhetők, a kötelező dubstep kreativitáspótlék a minimumra van szorítva, továbbra is mókás, hogy a pufók gitáros hozza a tiszta éneket, úgyhogy akinek bejön a mérsékelten érdekes electrocore vonulat, az akár abba is hagyhatja velük a bandák keresgélését. (BG)
A Light Your Anchor gárdája 2011 novemberében verődött össze a jóval korábban alakult Between Love And Madness straight edge tagjaiból, hogy mindenfajta kötöttségtől mentesen hódolhassanak a melodikus hardcore azon ágának, melyen annak idején ők is felnőttek. Az alapokat tehát jó eséllyel a Satanic Surfers, Belvedere, Have Heart féle vonal szolgáltatja, de ettől függetlenül a ma meglehetősen divatosnak számító megoldások sem tekinthetők ritka vendégnek zenéjükben. Ha valaki úgy érzi a lenti klipesített szerzemény alapján, sikerült elérniük azt, amit elterveztek, annak érdemes lehet benevezni a hamburgiak tavaly megjelent Peter Pan Syndrome című EP-jére is. (FB)
A Despite My Deepest Fear képében ismét egy szigetországi feltörekvő modern metalcore bandát tisztelhetünk, akik a hagyományosabb riffelést igyekszenek szembe állítani a műfaj legmodernebb elemivel. A kitűzött célt pedig el is érik, hiszen megy nekik, azonban a kérdés, hogy ezzel meddig tudják rajongóik érdeklődését fenntartani különösen, ha ezt rendszeresen négy perc közeli dalokkal teszik. A nem túl különös, de a dalhoz jól illeszkedő klippel együtt azonban azt tudom mondani, hogy egy névváltás követően kíváncsi lennék mire lesznek még képesek. (BK)
A német Acranius legénysége a death metal azon népszerű válfajában utazik, melyet a legtöbbször csak a brutális jelzővel szoktak ellátni a stílusok minél pontosabb bekategorizálására szakosodott szakemberek. Ebből a skatulyából pedig a legkevésbé sem szeretettek volna kikerülni, így rengeteg súlyos riffre, egy rakás blast beatre, és olyan gurgulázós énekre számíthatunk, melyből a szöveg mélyre ható ismerete nélkül csak a legtapasztaltabbak képesek három szónál többet kihallani. A most klipesített Life-Sustainment To Continue Mutilation című szerelmes ballada a csapat májusban megjelenő, a When Mutation Becomes Homicidal bemutatkozó nagylemez hangulatába enged betekintést, reményeik szerint felkeltve a zenéjükre fogékonyak érdeklődését. (FB)
A Sumerian Records legújabb üdvöskéje, a City In The Sea legutóbb még azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy a rajongók véleményét kérte ki, hogy is szólaljon meg debütáló nagylemez, most azonban egyre közelebb kerül a Below The Noise megjelenése, úgyhogy lassan a kiadó is beindítja a marketing gépezetét. Ennek örömére megérkezett az első hivatalos videóklip is, amely ugyan képileg a legbutább imidzsklipek közé tartozik, de legalább megtudjuk, hogy zeneileg a Dead By April szerű trance-szinti metalcore sem fog kimaradni a banda repertoárjából. (JB)
Az All Time Low tavaly ősszel jelentette meg legújabb lemezét, melyre a Douglas Adams rajongóknak valószínűleg roppant szimpatikus Don’t Panic feliratot nyomtatták barátian nagy betűkkel. (A címválasztás valóban tiszteletadás, elég megnézni a borítót, a záródal címe pedig So Long, and Thanks for All the Booze, ami szintén elég árulkodó). Erről választották ki a Somewhere in Neverland című dalt single gyanánt, ami jó döntésnek bizonyult: a gigasláger mellett jól mutat az egyik legangolabb angol író közel sem átlagos stílusát idéző, bár Adams jól eső fáradtságot okozó gondolatvilágát sajnos nélkülöző klip. (BG)
A Lydia öt évvel ezelőtti, Illuminate című lemeze az akkori tavasz és nyár egyik legkedvesebb albuma lett, és a Deviltől talán még akkor is érdemes hasonlót várni a megjelenés márciusi mivolta miatt, ha a csúcslemezük szintjét később sem tudták elérni. A The Exit egy kellemes, álmos hangulatú indie pop dal, amihez egy olyan klipet forgattak, amilyet egy ilyen számhoz kell: mindenki boldog és fiatal, süt a nap, lehet gondtalanul szaladgálni a természetben, és hangos hippi popzenét hallgatni. Az album egyébként öt napja jelent meg, úgyhogy akár már ma el lehet kezdeni az ébren álmodozást, bár az időjárás alapján nem kell sietni a letöltéssel/megrendeléssel. (JÁ)
Ha eddig nem nyert volna értelmet az akrobatikus black metal, akkor örömmel jelenthetjük, hogy ez a pillanat is eljött. Az ír Altar of Plagues zeneileg továbbra is töretlenül igyekszik a legfeketébb zenéket a post-metal világával összekombinálva egy új szintre emelni és az eddigi kiadványaik függvényében ezzel jól is haladnak. Az április végén megjelenő Teethed Glory and Injury című lemezről érkezett most meg az első dal, a God Alone, mely egy hangulatos és szép videót kapott, a kérdés azonban továbbra is az: biztos illik ez ide? (BK)
A You Me at Six is végigjárta azt az utat, mint a Deaf Havana, a We Are the Ocean és a Lower Than Atlantis, persze azzal a különbséggel, hogy ők jöttek ki az egészből toronymagasan a legtöbb rajongóval, így a harmadik lemezükre már közel egymillió rajongót szedtek össze. Mostanában adnak ki egy koncert DVD-t a Wembley-ben adott fellépésükről, erről csodálhatjuk most meg a Sinners Never Sleep után kiadott, album nélküli The Swarm felvételét. Nem túl izgalmas, ha az ember nem rajongó. (JÁ)
Holnap jelenik meg a black’n roll címke legjelesebb képviselőjének számító, természetesen norvég Kvelertak második lemeze, a Meir, és ennek örömére a héten debütált második klipjük, mely kevésbé jópofáskodó, mint a Bruane Brenn. A Manelyst videója ugyanis a zenéjük sötétebb vonásait hivatott kihangsúlyozni horrorfilmbe illő jeleneteivel, melyek nem adnak elő történetet, inkább afféle válogatás az egész egy rakás horror legvéresebb pillanataiból. Változatos, leköti a figyelmet (a gyomortartalmat a gyengébbeknél már annyira nem), és persze igényesen is lett megcsinálva, nem hinnénk, hogy van olyan rajongója a bandának, aki ne lenne maximálisan elégedett a klippel. (JÁ)
A tavaly szeptemberben megjelent Straight Outta Nowhere című The Last Charge nagylemezről mi is írtunk Nektek, ráadásul csupa szépet; valamint viszonylag hamar készült is egy érdekes koncepciójú videoklip, ami a csapat tagjait egy építkezésre invitálta némi munka és taposás erejéig. Ám úgy tűnik, vannak még kiaknázatlan lehetőségek az alig fél éves korongon, ennek apropójából egy újabb szerzemény, a Fuck Shit Up lett megtámogatva egy korrekt minőségű klippel: ez alkalommal egy tömegek részvételére építő, alkoholpusztító létesítménybe helyezve az ütemes bólogatásokat. (FB)
Pár napja jelent meg a Vanna negyedik nagylemeze, és ki is dobtak az AltPress-re egy főleg turnéfelvételekből álló klipet a Year of the Rat című slágerükhöz, azt látni a klipben, amit minden ilyen videoban szoktunk, leszámítva néhány ügyesebb megoldást: utazás, zenélés, pakolás, hülyülés, stb. Arról, hogy Joe Pastuszak gitáros csatlakozása rontott, vagy javított a csapat zenéjének színvonalán, hamarosan lemezkritikában értekezünk, de addig se valószínű, hogy ezt a klipet fogjátok majd nézni, inkább csak a dal népszerűsítése a funkciója. (JÁ)
Az új Tankcsapda videó kapcsán sokkal inkább az a tény tűnhet szembe elsőként, hogy 2003 óta a balladaírás továbbra sem a debreceni rockmaffia sajátja. A Lejárt lemez – nomen est omen – legalább egy saját léptékkel mérve kifejezetten korrekt klippel igyekszik a figyelmet a dalról a videóra terelni (rendező: Kovács Kornél). Nálam relatíve sikerrel. Remélem a Sidi által képviselt vonal a későbbiekben nagyobb szerepet kap. Ti mit gondoltok? (BK)
Lassan lecsengeni látszik a Woe, Is Me vs. Issues párharc, így a következő lemez alkalmával sajnos új téma után kell nézniük a srácoknak, de látszólag az Issues jött ki jobban a dologból, hiszen sokkal dinamikusabban növekvő rajongótábort tudtak maguk köré gyűjteni, amit főként Tyler Carter énekesnek köszönhetnek. A hatszámos EP-hez már hivatalos lyric és teljes értékű videók is megjelentek, ám ez nem volt elég a bandának, így a családon belüli erőszak témáját körbejáró dalhoz készítettek egy olyan klipet, amelyben családon belüli erőszakot is láthatunk. Ami mondjuk nem okoz nagy meglepetést. (JB)
Úgy tűnik, hogy az eddig punkban utazó Daylightnak erőteljesen megtetszett a Basement grunge revivalja, a Colourmeinkindness utáni felismerés fordulóponthoz helyezhette az underground krémjét, hogy a ’90-es évek rockzenéje nem is lehetett annyira szar és üres, mint azt sokan – helytelenül – gondolják. Az In On Itből is bőven látszik, hogy a Nirvana és a Smashing Pumpkins bőven hagyott táptalajt az évjáratokból az utókornak. A stílusváltáshoz pedig nincs is jobb, mint egy koncertfelvételes imidzsklipet csinálni, nemdebár? (BB)
A sikert sikerre halmozó Cancer Bats miközben már a következő nagylemezén ötlettel fogta magát ás újra kiadta a Dead Set On Living című nagylemezét egy bónusz diszkkel, amin remekül sikerült Black Sabbath feldolgozások mellett pár saját szerzemény is napvilágra került. Ezek közül a Sonic Mind Assault, mely a csapat kompromisszummentes és brutális énjét mutatja be kapott végre egy koncertfelvételekből, filmekből és egyéb hatásos videókból összevágott mozgóképet. (BK)
A Mediaskare Records érdekkörébe tartozó Betrayal egyike a legnépszerűbb feltörekvő metalos hardcore zenekaroknak, akik mind kiállásukban mind zeneileg igyekszenek egyre közelebb kerülni az igazi hardcore hangzáshoz. A The Good Die Young klipjében már azt is láthatjuk hogy ebben a kérdésben meddig is jutottak el. Ha pedig csak új bandát akarsz alapítani és tudni akarod, hogy mi most a menő, akkor őket például nyugodtan nyúlhatod (bár az egyéniséget mi mindig jobban szerettük). Hajrá! (BK)
A The Haverbrook Disaster és a Demoraliser közös split EP-jéről majdnem egy évvel ezelőtt mi is megemlékeztünk, az alábbi klip zenei anyagát szolgáltató zenekarról pedig igen ígéretes kép alakult ki lelki szemeink előtt. Azóta megjelent a csapat első nagylemeze is, a Living Nightmare, melyet már a tavalyi évben sikerült megtámogatni egy nem túl izgalmasra sikeredett mozgóképes mókával. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, hónapokkal az album boltokba kerülése után, a tisztuló vizeket egy koncertanyagokból összeollózott alkotással próbálják kellő mértékben felkavarni. Szerintetek sikerült? (FB)
Nyilvánvaló, hogy a debreceni Escape 07 kapcsán elsősorban nem a videó az, ami díjat érdemel, hiszen mindamellett, hogy betekintést nyerünk a stúdióba túl sok gyönyörködősben nincs részünk. Ellenben a Values című dal egyértelműen leszögezi, hogy a srácokkal érdemes lesz számolnunk a közeljövőben. A testvérzenekaruk dAsh mellett a technikás színtér keleti trónkövetelői megérkeztek. Profibb megjelenéssel és kiállással ebből még sokkal több kisülhet. (BK)
Kedden, azaz március 26-án fog ingyenes nagy koncertet adni az angol Honour Your Pain zenekar a Dürer Kert kistermében, ami minden bizonnyal igazán emlékezetes esemény lesz és nem csak azért, mert a The Last Charge és a Fateful Strike melegít be. A Honour Your Pain és a Pit Politics pint annyira tűrhő, mint amennyire kell és pont ennyire fog majd faltól-falig lélegezni a kisterem méretű pit. (BK)
A legújabb Sigur Rós dal és klip mellett nagyon nehéz elmenni pozitív szavak nélkül: az izlandi poszt-rock zenekar az elmúlt időben mintha leszálló pályára került volna, Jónsi alkotói válsága erőteljesen rányomta a bélyeget a Valtari dalaira is, a zenekar már-már ambient formációként tetszelgett. Ezért is örömteli a Brennisteinn „agresszívabb” kitárulkozása, az Andrew Huang által rendezett videó pedig nem csak a hét, de az év eddigi egyik legerősebb mozgóképe: a fekete-fehér és sárga színekre központosító videó elképesztő képi világgal operál, a vágás, a belassítások és a fények csak emelik a jelenetek drámai értékét (amely van bőven). A gitáron való hegedülésért pedig külön piros pont. Köszönjük Sigur Rós, folytassa tovább! (BB)
