2013. március 15.
Tracklist:
01. Beyond the Grace of God
02. Werewolf Legions
03. Triumph of Evil
04. LambBloodBath
05. Turn the Crosses Down
06, Far Away From Heaven
07. Vengeance of the Ghouls
Műfaj: thrash metal
Támpont: Exodus, Slayer
Hossz: 29:10
Megjelenés: 2013. február 5.
Kiadó: MetalHit Records
Webcím: Ugrás a weboldalra
Ha magyar thrash bandákról kell beszélni, akkor egy kicsit mindig bajba kerülök. Van ugye egy Moby Dickünk, akik képesek jót alkotni, de a "Tesco Gazdaságos" jelző inkább illik a zenéjükre. Aztán van egy underground thrash színtér, akik vagy jók, vagy rosszak, de mindenképpen kitartóak (Concrete, Archaic, stb.). Ezek közé tartozik a szegedi Mörbid Carnage, akik már a nevükkel is igyekeznek tudatosítani mindenkiben hovatartozásukat. Szegedről már amúgy is érkezett egy ígéretes anyag a műfajban (Farcry - Slaves of Chaos), és a Carnage is bizonyította három éve, hogy eszelősen tudnak reszelni. A folytatás, bár kellett rá várni rendesen, de valószínűleg senkinek nem fog csalódást okozni. Sőt.
Már a Night Assassins-nél is lehetett tudni, hogy erre a brigádra érdemes figyelni, mivel elképesztő lendülettel tolták az – amúgy roppantul felkapott – oldschool thrash metalt. Voltak, akik – a Keeper of Dreams mellett – már akkor a magyar metal elsőszámú reménységének tartották őket, bár azért az az album kevesekhez juthatott el. A folytatást azonban az amerikai Metalhit kiadó terjeszti, ami azért elég nagy szó (bár ők főleg az internetes terjesztésben vannak otthon), mellesleg egyre több itthoni zenekar mondhatja el magáról, hogy külföldiek kezelik az éppen aktuális kiadványaikat, ami egy igen ígéretes tendencia, főleg ebben a válságos időszakban. Na de visszatérve a Mörbid Carnage-re: ismét sikerült egy bivalyerős anyagot letenni az asztalra, ráadásul előzetes ismeretek nélkül nehéz lett volna rájönni, hogy ez egy magyar zenekar műve, zeneileg simán oda lehet rakni a mostanában (talán kicsit korábban) berobbant újsulis thrash csapatok mellé, mint amilyen a Gama Bomb, vagy a Bonded By Blood. Alapvetően a relatíve rövidebb dalok vannak túlsúlyban, de a két darab öt perc fölötti dal (az első és az utolsó) sem válnak unalmassá, hiszen a Merciless Conquest egy kegyetlen rifforgia tele minőségi témákkal. Ilyen szempontból a béna címmel bíró LambBloodBath a legerősebb, de nagyon egyik szám sem marad el tőle, és technikailag is tökéletesen vannak kivitelezve a tételek (érdekesség, hogy a Blasphemy néven futó énekes található a dobok mögött is, ritkán látni ilyet), de ami talán a legnagyobb pozitívuma a korongnak, hogy nem éri el a fél órát. Például az utolsó két Exodus anyag (amelyek a modern thrash metal csúcsteljesítményének számítanak minden hibájuk ellenére) iszonyatosan hosszú volt, felüdülés ilyen rövid játékidőt végigtekerni, és ehhez jön még egy megint erős hangzás: ismét a Black Hole Sound Studio-ban sikerült ilyen pusztító hangokat kikeverni. A végeredmény olyan módon brutális, amit – pláne itthon – nagyon kevés bandától hallani, tényleg olyan, mintha az Apokalipszis négy lovasa vágtatna a lemezen (egy pluszpont egyébként jár még az ötletes borítóért is, még akkor is, ha mostanában az egyházok gyalázása egy kicsit túl van pörgetve). 8.5/10
