2008. március 5.
Tracklist:
01. Hear This Prayer For Her - 3:56
02. Grieve A Lifetime - 3:23
03. Piece It All Back Together - 3:31
04. Led Into Demise - 3:12
05. Demon Eyes (Demonized) - 2:35
06. With Unspoken Words - 3:20
07. Free The Fallen - 2:51
08. Screaming Into The Sky - 5:41
09. Lead The Ghosts Astray - 2:32
10. Begging For The Truth - 3:34
11. Buried In Black - 4:05
Tegye fel a kezét, aki nem pontosan azt várta, amit végül ezzel a 11 számmal kapott? Ugye, nincsenek túl sokan. 2005 óta formálódtak a dalok az idei év egyik legjobban várt projektjéhez, — vagy szupergruppjához, ha így jobban tetszik — melyben a tengerentúli metal rajongókkal a Headbangers Ball műsorvezetői székéből farkasszemet néző Hatebreed / Icepick énekes-rocksztár Jamey Jasta, valamint a Crowbar fő motorja, s a Downban szintén oszlopos tag Kirk Windstein egyesítette erejét egy kis örömzenéléshez. Ennyi idő után, s ilyen arcokkal lehetett bízni a kiérlelt és minőségi végeredményben; s a Kingdom Of Sorrow nem is hoz szégyent a tagok nevére és munkásságára; ezt még a Jamey neve miatt hevesen fújolók is elismerhetik.
Mindkét zenésznek megvan a saját markáns, félreismerhetetlen sajátosságokkal rendelkező világa, evidens, hogy kettejük kéznyoma a végeredményen is igen határozottan érezhető, ami leginkább természetesen a bandáik keverékeként írható le, meglepetés kizárva. A mostanában már könyvírásra is vetemedő, emellett Stillborn Records kiadófőnök Jamey ontja magából messziről felismerhető hangszálpusztító üvöltéseit, s a néhol egy az egyben az anyabandájában már hallott ordításokat; Kirk pedig azt az ólomsúlyú, kiábrándult, s mégis érzelemmel teli mázsás riffelést hozza, amit a Crowbarban annyira szeretünk, s amit csak ő tud így, ilyen szinten. Leginkább Kirk, s a szintén Crowbar, valamint korábban Black Label Society gitáros Steve Gibb témái, riffjei miatt fogott meg a CD, pl. a nyitó Hear This Prayer For Her pusztulat-szagú lendületes kezdése a mázsás belassulásokkal keverve azonnal beég a memóriádba, de mindegyik számban brillíroznak. A változatos dalokat megkoronázó, amolyan Anselmo / Down ízű ének-hajlítások pedig remek pillanatok az amúgy is magas színvonal mellett. Ez a szőrös, rekedtes, koszos, mégis érzelemmel teli éneklés (örömömre szolgál, hogy Windstein is sokszor kiereszti a hangját) végig előkerül a lemezen, s a másodikként érkező Grieve A Lifetime-ban is a legjobb pillanatokat jelenti, természetesen a komor főriff mellett. Nincs itt semmi megfejtés, csak szívből jövő súlyos sludge / hardcore muzsika, és jó Dalok. Sokkal jobban bejön ez a CD, mint az utolsó két Hatebreed anyag (tőlük a mai napig a Satisfaction Is The Death Of Desire a kedvencem), bárcsak átugornának fesztiválozni Európába a nyáron!
Bár elvétve becsúszik pár szürkébb pillanat; a Kingdom Of Sorrow debütálása így is megfogott. Mivel a Hatebreed már régóta nem tudott lenyűgözni, így, ha Jamey hangját akarom hallani, vagy szimplán egy brutkóbb és direktebb Crowbar lemezre vágyom, biztos sokszor előszedem még a Bánat Királyságát.
8,5 / 10