The Agony Scene – Get Damned

Tracklist:

1.Barnburner
2.Predation
3.Dances With Devils
4.Adversary
5.White Nights
6.Rapture
7.Deliverance
8.Rattle Me Bones
9.The Opposition
10.Will To Bleed
11.Old Scratch

Hossz: 36:38

Kiadó: Century Media

Webcím: Ugrás a weboldalra

Az amcsi The Agony Scene-nek ez a harmadik lemeze, harmadik kiadónál, új dobossal (Ryan Folden), és egy új zenei megközelítéssel. Sok változás, és hogy vajon mindez előnyére vagy hátrányára vált a csapatnak? Ha azt nézzük, hogy a kezdetek óta elég szélsőséges vélemények övezik a banda munkásságát, korántsem én leszek az, aki igazságot fog tenni.

Mindenesetre a lemez elindítása után rögtön egy hatalmas jobbegyenes közelített felém a hangszórókból a Barnburner képében. Egy igazi, paraszt punk/hardcore tétel, amire aztán pillanatok alatt szét lehet kapni a lakást, olyan energiákat tud felszabadítani az emberben. Nem hiába ez lett az első klippes nóta.

A hangzás elég egyértelműen változott a Darkest Red óta, itt nem a megszokott polír metalcore hangzást hallhatjuk, hanem egy sokkal élőbb, mocskos sounddal operálnak a srácok. Nekem bejön! Ahogy a folytatásban következő Predation is. Mocskos riffelés, döngölés, és mindezek mellé a már jól megszokott károgás Mike Williams-től. A refrén tuti sláger. Szövegek tekintetében nem sikerült elszakadni a halál, szenvedés, kárhozat témakörtől, de igazából nem is baj ez, mert majd mindegyik dalszövegben vannak jól eltalált sorok, gondolatok. Az egyik kedvenc részem a Dances With Devils-ben található, ami szintén tuti slágerlistás refrénnel van megáldva. Na de a szöveg kérem: “We'll watch the heavens burn tonight. Praying for an answer when our salvation is death.” Egyszerűen remek!
Egyébként itt jegyezném meg, hogy Mike egy interjúban határozottan elutasította, hogy a The Agony Scene egy keresztény metalcore banda lenne. Pont.

Igazából már kezdtem azt hinni, hogy új kedvenc lemezemet hallgatom éppen, de sajnos csalódnom kellett. Mert az Adversary, White Nights, Rapture trió csupán a már robogó gyorsvonat utasai, a rendkívül erős kezdés után semmi extrát nem nyújt. Egyre inkább kezdett az az érzés úrrá lenni rajtam, mintha beragadt volna a lejátszómon a végtelenített lejátszás gomb…

A dalszövegeket tekintve pedig tovább megy a hitkérdés boncolgatása. Mondjuk egy nem keresztény metal zenekar létére elég jól megírtak egy lemezt, tele vallásos témájú szövegekkel… De persze a kettő nem feltétlenül zárja ki egymást.
Talán segített volna egy hangyányit a fogósság kérdésében, ha itt-ott bevetnek némi tiszta vokált, ahogy azt az előző lemezen is tették. Bár gondolom, ez direkt lett most kihagyva, elkerülve a jelenlegi trendet.

Féltávon túl jön a Delivarence, ami ismét felkavarja kissé megfáradt hallójárataim állóvizét. Igazán jó dal, az armageddon eljöveteléről, epikus refrénnel. Igazi metalcore sláger. Az ezt követő Rattle Me Bones is jól teljesít, a nóta felénél bejövő durvulat pedig a lemez egyik legjobb témája. Az album végére pedig megint bepunnyadunk egy kicsit, mert bár nincs különösebb baj a The Opposition, Will To Bleed kettőssel, csak épp semmi különös, mintha már hallottam volna korábban…
Még szerencse, hogy a végére ismét új erőre kap a lemez és sikerült egy igazán ütős befejezést találni a Get Damned-nek. Így legalább nem telejesen keserű szájízzel ér véget az elmúlt 36 perc. Old Scratch, ami akár maradhatna is a megszokott kerékvágásban, de itt jön a nagy fordulat — TISZTA VOKÁL! Méghozzá igen jó. Nem járunk embertelen magasságokban, nincs utólagos helyrehúzás, csak hihető, természetes emberi hang. Méghozzá elég fogós formában, aminek a szövege is egyből ragad: “Let the angels above me pour their wrath down upon me.”
Mert bár hiányoltam korábban a tiszta éneket a lemezről, így viszont nagyon örülök, hogy legalább az utolsó számba beletettek egy ilyen részt.

Persze a szélsőséges reakciók továbbra is megmaradtak a zenekarral kapcsolatban, elég csak a kinti sajtó véleményeit összehasonlítani. A Kerrang azonnal lehúzta a wc-n az egészet, míg az angol Rock Sound az egekig dicsőiti, és az év egyik legfontosabb lemezeként emlegeti. Én valahol a kettő között helyezkedek el, mert bár a kiemelt dalok tényleg igazán jók, de még így is van legalább 5 töltelék szám, ami azért sok a 11-ből.
Egy erős koncerttel fel tudnák tornászni a pontszámot, de így egyelőre csak 6.5

www.myspace.com/agonyscene