Gifts From Enola – A Healthy Fear

Az eddigi, többnyire instrumentális megjelenések után a Gifts From Enola bátran megugrotta, hogy sludge-osan nyers alapokat és kiabálós éneket építsen egyre matekosabbá váló zenéjébe – egyrészt tudatosan kardélre hányva a sorozatos „poszt-rockozást,” másrészt mert saját elmondásuk szerint is ez volt zenéjük fejlődésének természetes dinamikája. Meglehetősen változatos képet mutat így az A Healthy Fear hangzása:  bár a dalokban többnyire megmaradtak a klasszikus, poszt-rockos kísérődallamok, néha még a számokon belüli éles váltással is előtörnek a súlyosabb, riffekkel gazdagított zúzások. Az albumnyitó Long Weakend és a Steady Diet, melyhez a lenti hivatalos videó is készült, kiváló példák arra, ahogy a srácok a matek-rockos és morajló poszt-hardcore alapokra az előző albumokat idéző könnyedebb, lebegős dallamokat pakolták. A Cherry a lemez egészére talán legjellemzőbb szám: a visszafogott, lebegős kezdés után a dal közepén a mértani pontossággal dübörgő dob és basszus, valamint a súlyos gitármentek veszik át az uralmat. Ehhez képest nyilvánvaló kontrasztot alkotnak a Robespierre és a Honne/Tatemae dalok, amik az ‘Enola elszállósabb oldalát és előző munkáit idézik. A The Benefits of Failure szerintem az album csúcspontja, minden tökéletesen a helyén van benne, ami a többi számban csak kísérletezgetés szintjén fordult elő és így sikeres fúziója a dallamos, atmoszferikus lebegésnek és a kiszámított, hangos dobokkal aláhúzott, darálós gitárokkal átszőtt, üvöltözős sludge-nak.

Ha bárkinek fenntartása lenne az albummal szemben azért, mert egy hallhatóan keményebb és kiforrottabb vonalra ált rá az immár hagyományosan a The Mylene Sheath kiadó istállójához tartozó Gifts from Enola, egy pillanatig sem kell aggódnia: összességében egy könnyen hallgatható, élvezetes, de nagyobb súllyal rendelkező zenei anyagról van szó, ami ezúttal a Moving Mountains gitáros/énekes Gregory Dunn produceri munkáját dicséri. A GFE mindig is a mestere volt az aprólékosan, hozzáértéssel kifaragott dallamoknak és a sodró áramlatú instrumentális zenéknek. Mostani megjelenésük azonban olyan dalok halmaza, amik a sötét hangulatú lebegés helyett egyenesen odaszögeznek a földhöz, lankadatlan figyelmet követelnek 48 percen keresztül és valószínűleg sokkal hívebben adják vissza egy GFE koncert energiáját és hangulatát.

8.5/10