Sleepless: interjú és dalpremier

Fiatal formáció lévén először is kérlek mutassátok be a zenekart, illetve összegezzétek a mögöttetek álló két és fél évet!

Milán: Sziasztok! Lényegében a Sleepless zenekar megalapításának ötlete 2010 nyarán pattant ki a fejünkből. Előtte Hozéval és Bandival (Sleepless alapító gitáros) az Emotions Until Death zenekarban toltuk együtt. Mivel az EUD feloszlott és hármunknak hasonló elképzelései voltak, úgy döntöttünk, hogy csináljunk egy új bandát és elkezdtünk új dalokat írni, így már Sleepless néven. Ezután csatlakozott hozzánk Söme és Norbi. 2011 februárjában léptünk először színpadra, méghozzá azzal a tudattal, hogy új gitárost kell keresnünk, mivel Bandinak másképp alakultak a dolgai és nem fért már bele neki a zenekarozás. Bandi ment, Bandi 2 jött (Embatheria). :) Áprilistól szeptember elejéig vele koncerteztünk, majd ekkor érkezett a zenekarba Tián. Most tavasszal pedig Söme érezte úgy, hogy besokallt picit és távozott közülünk. Az „új” tag pedig Janika lett. Tehát az első időszak igencsak mozgalmasra sikeredett, ez is hozzájárult ahhoz, hogy az első EP-re ennyit kellett várni. Eddig 4 dalunk jelent meg három részletben és egy videóklip is készült az első számra. Sok remek buliban vettünk részt, több külföldi előadó előtt is szerepeltünk már és elég sok helyre eljutottunk az országban. Az első 2 év számomra a bemelegítést jelentette, most jönnek majd az igazi érdekességek! :)

Tián: Bár én még csak körülbelül másfél éve vagyok tag, úgy gondolom, mindenki sokat fejlődött a kezdetek óta – egyénileg is és zenekar szinten is. Élvezek a srácokkal együtt zenélni, persze kisebb összezördülések rendszeresen vannak, ezek általában az én egyéniségemből adódnak, haha. Az EP elkészítése sajnos a kelleténél tovább tartott, de mivel Norbi Pesten tanul, hárman pedig dolgozunk, így kissé nehezebb volt a próbákat összeegyeztetni és érdemi haladást elérni. A nagylemez tekintetében ezen mindenféleképpen gyorsítani szeretnénk.

A tavalyi gitáros cserét követően idén egy újabb változás történt a felállásban, ezúttal a basszusgitárosi poszton. Mennyiben befolyásolták ezek a változások a Sleepless zenei fejlődését? Mennyire stabil a jelenlegi formáció?

Milán: Minden egyes tagcsere előrelépés volt! Itt most nem csak technikai fejlődésről beszélek, hanem arról is, hogy mostanra sikerült elérnünk azt, hogy hasonlóak az elképzeléseink. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy teljes egyetértés van minden esetben, de hasonló irányban gondolkodik mindenki.

Tián: Sömével, az előző bőgősünkkel minden harag nélkül váltunk el, Jani pedig csak egy szolid e-mailben jelentkezett, hogy ő esetleg megpróbálná a velünk való közös munkát. Mikor eljött a próbára és eltolta a Time to Wake-et, eléggé leesett az állunk. Azt rögtön látni lehetett, hogy zeneileg Jani a legképzettebb, mindent leszed füllel egy másodperc alatt, ezek mellett pedig nagyon jó basszustémákat hoz. Nem mellesleg tisztán is tud énekelni, úgyhogy ezt a tehetségét nem hagyhattuk veszni. Szóval zenei szempontból egyértelmű fejlődést hozott Jani – a felállás stabilitásáról pedig inkább semmit nem mondok, mert akárhányszor kijelentette ezt a Milán, pár hónapon belül jött egy tagcsere, haha.

Milán: Na igen, ezt semmiképp sem jelenteném ki újra, haha! De nagyon jó a hangulat és nincs komoly para senkivel. Sokat vitázunk egyébként, leginkább Tián és én, de ez abból adódik, hogy határozott elképzelésünk van mindenről. A legjobb, hogy most a dolgok hamar a felszínre kerülnek és senki sem zárja magába a gondolatait. Amíg vitázunk, de mindenki a legjobbat akarja a csapatnak, addig szerintem nincs gond.

Tavaly nálunk debütált a vidóklippetek a Don’t Poison Yourself című nótához, amiben egy tv-t is összetörtél egy baseball ütővel. Volt ebben bármiféle üzenet, vagy inkább csak a látvány kedvéért csináltátok?

Milán: Utálom a tv-ben szereplő műsorok 98%-át! Próbálják hülyíteni az embereket, kapjuk a szemetet az arcunkba. Igénytelen műsorok, mindenféle minősíthetetlen valóság és kibeszélő show-k… ja és persze ott vannak még a remek sztárcsinálók is… De a híreket is utálom, nem igazán veszem be a dumájukat. Mindemellett undorító, hogy milyen műsorok mennek napközben 12-es karikával. Kapcsolgatok össze-vissza, elcsípek néhány mondatot és az jut az eszembe, hogy ha most a fiam ülne a tv előtt 6-7 évesen és ezt hallaná… hát úgy járna a tv mint a klipben!

A mostani dalpremier az új EP-tek előfutára, ami január 20-án fog megjelenni Breathe in Confusion címmel. Mit érdemes tudni az új dalokról, miben különböznek a korábbi szerzeményeitektől?

Tián: Ha röviden kell kifejtenem miben különböznek az új számok a régiektől: jobbak! :) A Don’t Poison felvételeikor még nem voltam tag, a Fall of Humanity és a Runaway voltak az első közös számaink. Nem értünk még teljesen össze, hiszen kb. két hét alatt raktuk össze ezt a két számot. A Time to Wake-en azért már hallható némi fejlődés, de az idei év hozta meg a zenei összhangot, meg így nagyjából ezt a zenei irányt is. Amúgy hat új szám lesz a kislemezen, amiből egy inkább csak átkötőként funkcionál.

Milán: A kezdeti időkben teljesen más volt a cél, mint manapság. A régi csapatunkban már agymenésünk volt az újító és kísérletezős dolgoktól, így a Sleeplessnek úgy álltunk neki, hogy legyen egyszerű, bunkó és fogós! Aztán picit megnyugodtunk, jött Tián is és kialakult az az irány, amit majd hallani lehet az EP-n is. Nincs jazz, nincs funky, nincs semmi más csak metal! Viszont a metálon belül bármi előfordulhat, ezért úgy sikerült dallamossá és változatossá válnunk, hogy közben a bunkóság is megmaradt. Nekem meg ez a legfontosabb. A bunkóság! :)

Hol készültek a felvételek, és külcsín tekintetében honnan jött a grindesignos együttműködés ötlete?

Tián: A dalokat az Absent Distance gitáros Pencs Tomi segítségével vettük fel, élveztük a közös munkát és azt kell mondjam, a végleges hangzás mindenkit meglepett, szerintem abszolút színvonalas munkát végzett a keverés tekintetében. A borító kapcsán tudtuk, hogy ezt a lemezt szeretnénk a lehető legkomolyabban venni, ezért választottuk Robit, aki nem okozott csalódást, szokásához híven profi munkát adott ki a kezei közül.

Milán: Tomit régóta ismerem, többször is dolgoztunk már együtt, legutóbb a Time to Wake-et vettük fel nála. A terv pedig az volt, hogy ha bejön a Time to Wake akkor az EP-t is nála fogjuk felvenni. Ahogy Tián is mondja, totál megfeszültünk a hangzáson. Nagyon elégedettek vagyunk vele. Tudtuk, hogy Tomi mindent meg fog tenni értünk, de a végeredmény minden várakozásunkat felülmúlta. Robit is régebbről ismerem, még az egyik Rockmaratonon haverkodtunk össze, amikor ők is tolták a TST-vel, meg mi is az EUD-dal. Akkor még nem volt igazán Grindesign, de Robi mesélt arról, hogy ezzel foglalkozik és külföldre már csinált pár melót. Semmit nem láttam még tőle, de annyira szimpi srác volt, hogy eldöntöttem magamban, valamit majd biztos csináltatok vele. Kellett rá pár évet várni, de ennek a közös munkának most jött el az ideje!

A szövegekben van-e valami koncepció, mi a zenekar üzenete? Fontos-e a számotokra, hogy legyen konkrét mondanivalója egy-egy számnak? Van-e kedvenc énekesetek, szövegírótok?

Tián: Én imádom a progmetált, ahol elég gyakoriak a konceptlemezek; ez is ihletet adott ahhoz, hogy mi is megpróbáljunk egyet összehozni. A szövegeket Milánnal ketten írtuk, az EP témája pedig a Time to Wake által megkezdett téma, a manapság „divatos” New World Order – Illuminatis – összeesküvés elméletes dolog. Én úgy gondolom, hogy egy ésszerű határon belül ezek teljesen megalapozott dolgok, tudatosan megy az egész világon a néphülyítés meg a különféle adósságspirálok felépítése, csak sajnos kevesen vannak ezzel tisztában. A kedvenc énekesem és szövegíróm egyértelműen Tommy Rogers a Between the Buried and Me-ből.

Milán: Jelen esetben úgy érzem, ha valaki picit képben van a témával kapcsolatban, akkor nem igazán tudja félreérteni a szövegeket. A mondanivaló természetesen fontos, de nem muszáj a szövegnek túl direktnek lennie. A zenekar üzenete pedig leginkább az, hogy nyitott szemmel kell járni! Figyeljünk az értékekre és próbáljuk meg a lehető legtartalmasabban élni az életünket! Nem igazán szoktam amúgy a szövegeket bújni, de Veres Gábor (Watch My Dying) dolgait nagyon szeretem.

Hogy sikerült a második Stay Brutal Fest? Terveztek még további hasonló bulikat is?

Milán: A hangulat nagyon király volt, mindenki nagyon jól érezte magát! Az első alkalommal a Survive the Flood jött a határon túlról, de ők igazi magyar tesók úgyhogy igazából a második alkalomra lehet azt mondani, hogy voltak külföldi vendégeink is. Ősszel a Kryn látogatott meg minket, akik Horvátországból érkeztek hozzánk. Picit a nézőszámot kellett volna még pumpálni, de ez szerintem javulni fog idővel. Természetesen a Stay Brutal Fest pörög tovább, tavasszal jön a harmadik buli. Lassan kialakul a dátum, aztán jönnek majd a nevek is… Annyit elárulhatok, hogy még több külföldi vendégünk lesz és nagyon kemény mészárlásra lehet számítani!

Most ősszel olyan bandák előtt léptetek fel, mint a Bleed From Within, a Bury Tomorrow és a Crossfaith. Mi volt a benyomásotok róluk? Milyen élményekkel gazdagodtatok? Összehaverkodtatok valamelyik csapattal?

Milán: Nagyon jó buli volt, jól éreztük magunkat! Több külföldi csapattal is játszottunk már együtt korábban (The Eyes of a Traitor, Scarred by Beauty, Heart in Hand, Ready Set Fall!, The Dead Lay Waiting) és attól eltekintve, hogy milyen zenét csináltak, mindre igaz volt, hogy hihetetlenül profik a színpadon. Látszik a rutin, a tudatosság, látszik, hogy minden este színpadon állnak. Egy ilyen estén játszani természetesen hatalmas élmény és minden buli nagyon remek hangulatban telt. Nagyon haverkodós és barátságos arcok vagyunk mindannyian, de nem vagyunk egy seggnyalós társaság és „sajnos” berúgni se lehet igazán velünk, mert én nem iszok és a többiek sem szokták túlzásba vinni. Tehát életre szóló barátságokat egyik estén sem tudtunk kötni, haha, de a SBB-vel jókat dumáltunk, a Ready Set Fall-éknak valami dob kiegészítőt is eladtunk a buli után, és a Traitor-rel is jól elvoltunk.

Tián: A buli jó volt, a három zenekar közül talán a Bury Tomorrow tetszett nekem a legjobban, a Crossfaith által képviselt vonal nagyon messze áll tőlem. Mindenesetre a zenekarok profin hozták a műsort. Egyik együttessel sem haverkodtunk össze, ilyen téren nekem a tavalyi The Eyes of a Traitor buli volt a legjobb, a gitáros Matthew-val sokat beszélgettünk és ki is próbáltuk egymás gitárjait, az egy maradandó élmény volt számomra.

Milyen terveitek vannak a jövő évre?

Milán: Jelenleg még az EP-ről szól minden… Megjelenés, cd nyomás, póló nyomás, közben pedig egy klip is készülőben van Hujber Krisztián barátunknál. Mostanság ezeket próbáljuk helyre rázni, illetve a tavaszi koncert dátumokat igyekszem lekötni. Ha minden jól megy akkor ezekkel január végén megvagyunk, aztán irány az országút és megyünk, hogy élőben is megmutathassuk a dalokat. A következő év leginkább az EP népszerűsítéséről és a koncertekről fog szólni. Szeretnénk egy csomó helyre eljutni, remélem sikerülni fog! Közben pedig íródnak az új témák is, februárban biztosan neki fogunk állni az új daloknak.

Tián: Nekem elsősorban most egy államvizsga lesz január végén, utána pedig nekiállunk dolgozni a nagylemezen. Ötletek már bőven vannak, csak össze kell rakni őket minél hamarabb. Persze ha adódik koncertlehetőség, oda is szívesen megyünk.

Hogyan értékelnétek a 2012-es évet lemezmegjelenések és koncertek szempontjából?

Milán: Idén picit elmaradtam a lemezekkel, sajnos egyre kevesebb időm marad a zenehallgatásra. Az új Parkway Drive-val megszenvedtem de most már szívesen hallgatom. A kedvenc zenekarom, ezért többet vártam az Atlas-tól. Viszont a buli hihetetlen nagy volt! Az új Whitechapel is nagyon bejön, kár, hogy lemondták a koncertet. Meglepetésemre beleszerettem a The Ghost Inside-ba és az Obey the Brave-be is, ez a 2 lemez elég sokat forog nálam. Koncertügyileg pedig a Parkway Drive, August Burns Red, I Killed the Prom Queen, Carnifex, Within the Ruins bulik jöttek be a leginkább.

Tián: Számomra ez az év paradicsom volt, hiszen jött a Faceless új lemeze, a Between the Buried and Me új anyaga (ami nem mellesleg nálam év albuma díjas), valamint felfedeztem a Slice the Cake nevű bandát is, ami szintén mindenkinek ajánlott. Rengeteg erős megjelenés volt még idén, mint például Architects, This or the Apocalypse, Periphery, Whitechapel, ezek az együttesek nem csak hozták a kötelező szintet, de bőven túl is léptek azon. Koncertek tekintetében sem panaszkodhatok, volt itt BTBAM, ABR, PWD, Periphery, szóval jó év volt. Várok még egy All Shall Perish-re és egy Oh, Sleeper-re.

Köszi szépen az interjút, további sok sikert kívánunk a jövőben!

Milán: Nagyon szépen köszönjük a lehetőséget, reméljük tetszeni fog az új dal és várjátok már az EP-t! Kellemes ünnepeket kívánunk mindenkinek!!!