The Citadel – Chains Inside Us

Az angolról ezúttal magyar és szlovák nyelvre váltó zenekar valamilyen oknál fogva angol címet adott a hétszámos felvételnek, amit sokféleképp értelmezhetünk, de a feltehetően legvilágosabb magyarázattal a Biely holub zostrelený dalszövege szolgál: a mai ember láncai egyedül fejben dőlnek el, és ennek előzménye épp az, hogy olyan erős mértékű manipulációval kell szembenézni napról napra, hogy közben a múlt is elfelejtődik. Ez ellen kíván fellépni a The Citadel is – amit apolitikus szövegkörnyezetben is megállapíthatunk, saját tapasztalataik révén nem véletlenül –, és az itt hallható, alig félórás lemez közvetíti is azt az erőt, ami a zenekarban van. Alapvetően egy olyan dallamos hardcore/punk hangzás biztosít kisugárzást és feszült elánt az egyes dalszövegeknek, amely leginkább a New Dead Project-féle öntörvényű, sajátosan velős, ám a maga módján mégis sokféle hatásból táplálkozó zenei világhoz hasonlítható, nem is beszélve arról a sajátos kelet-európai keserűségről, ami alapjaiban határozza meg a győri közönség számára már korántsem ismeretlen ’Citadelt. Az alapvetően modern hangvételű dalok, amelyek helyenként screamós tiszta betétekkel is dolgoznak, a nyelvi váltások hevében sem zilálják szét a lemez kohézióját – ugyanakkor az általában háromperces játékidőn mozgó dalok alkalmasint rövidebb terjedelemben hatásosabbak tudnának lenni. Nem is igazából túlírásról, mindinkább egyfajta berögződésről van szó, ami miatt az igazi katarzis nem minden esetben érkezik meg – ha pedig igen (a csúcspont a Te vagy az aki változtat vége), akkor előfordul, hogy akaratlanul fut közhelybe, mint a fentebb említett dalnál, ami az Apostate-hez, a The Chariothoz, az A Tragedy In Progresshez és az Anchor the Oceanhez hasonlóan is azzal a Chaplin-monológgal él, ami a Diktátor központi jeleneteként vonult be a filmtörténelembe. A másik ilyen probléma a dalszövegek megformálásából adódik, mivel az üzenet hiába nyílegyenes és közérthető, a ritmizálással nem mindig úgy jön ki a lépés, ahogy ildomos volna, ugyanakkor a lendületes dallamok és a sodró váltások mellett ez egyáltalán nem fülsértő. A Chains Inside Us ugyanis a demóhoz hasonlóan egy bizalomgerjesztő(en őszinte) felvétel, amiben még hatalmas potenciál lesz hosszú távon. Az egyetlen ok, ami okod adhat a szomorúságra, hogy a demó által felvázolt ugrást nem váltják be az itt hallható dalok (és a megszólalás sem), de a fejlődés így is egyértelmű és következetes, ahogy az is, hogy ezzel a zenekarral egyszerűen számolnia kell azoknak, akik a környéki hardcore/punk közeggel képben akarnak lenni.