2012. december 11.
Amikor egy hardcore banda manapság nevet választ magának, jobbára felüti kedvenc lemezeinek bookletjeit, és vagy egy dalcímet, vagy egy-egy hatásos sort, kifejezést igyekszik megragadni ahhoz, hogy azzal azonosíthassa magát. Persze van egy másik véglet is, amely merőben elvonatkoztat ettől a metallal minden értelemben rokonítható hagyománytól, ez pedig nem más, mint amikor a választott névből a kifejezőerő sugárzik. Ugyanezzel találkozunk a Benchpress esetében is, hiszen a pennysylvaniai zenekar még a straight-edge X-szét is súlyzókból rakta össze. Ettől persze nem arra kell számítani, hogy mindenféle kitaszító keménykedés jellemezné a srácok arculatát: az idén márciustól meghallgatható, hamarosan pedig bakeliten is megjelenő bemutatkozó 7″ egy, a kilencvenes évek metalos hardcore-ját felelevenítő zenekart sugall, amely tisztában van a death és thrash metal hardcore felé irányuló hatásával, ezt pedig súlyos riffekkel, határozott dalfelépítésekkel és szókimondó szövegekkel hálálja meg. A Stay Hated a maga tömörségében is egy megnyerő bemutatkozás, amely egyáltalán nem akar többet mutatni, mint ami valójában: egy reményteli, bizalomgerjesztő, egyben hagyománytisztelő hardcore-zenekart, amelyik nem megváltani akarja a világot, csak megalapozni egy koncert hangulatát, és mindezt úgy, hogy közben olyan alapokhoz nyúl vissza, melyek időtlensége épp az ilyen produkciókon keresztül csap át. Így hát aki nem tud betelni a két évtizede kiforrt szintézissel, a mai zenekarok közül pedig kiemelten preferálja a Harms Wayt, a Backtracket és a Reign Supreme-et, annak bőven érdemes tennie egy próbát a Benchpress-szel.
