Vision of Disorder – The Cursed Remain Cursed

Tracklist:

1. Loveless
2. Set to Fail
3. Blood Red Sun
4. Hard Times
5. Annihilator
6. Skullz Out (Rot In Pieces)
7. The Enemy
8. The Seventh Circle
9. New Order of Ages
10. Be Up On It
11. Heart and Soul

Hossz: 41:28

Megjelenés: 2012. szeptember 18.

Kiadó: Candlelight

Webcím: Ugrás a weboldalra

A Vision of Disorder a ’90-es évek metalcore-jának legalább olyan karakteres, de korántsem olyan elismert és védjegyszerű alakja volt, mint mondjuk a Converge, vagy a Botch, hiszen hiába készítettek nagyon jó lemezeket, a zenéjükben egyre erősödő nu-metal ízek miatt túlságosan megosztották a közönséget ahhoz, hogy az igazán kultikus zenekarok közt tarthassuk őket számon. Ehhez hozzájárult persze az is, hogy a csúcskiadvány Imprint után a For the Bleeders csak kisebb, a From Bliss to Devastation viszont már méretes csalódásnak számított, ráadásul 2002-ben az állandó tagságú csapat fel is oszlott. Egy 2006-os, rövid újjáalakulás után 2008-ban ismét összeálltak, és az akkor ígérteknél szűk 40 hónappal később, idén ősszel meg is jelent az ötödik nagylemez.

A már jónéhány éve létező dalok mindegyikén érezni, hogy Tim Williams-ék (akik a fentivel összehozták az évtized bandafotóját) teljesen tisztában voltak azzal, hogy melyek voltak a legjobb kiadványaik, így aztán hagyták a francba a „térjünk vissza a gyökereinkhez”, „aktualizáljuk magunkat” és „folytassuk ott, ahol abbahagytuk” jellegű, amúgy kézenfekvő kezdeményezéseket, és egy az egyben az 1998/1999-es aranykorszakukat akarták megidézni, hiszen ekkor keverték ki a groove-os hardcore punk és a fogós alternatív metal időtállóan hatásos egyvelegét (sajnos ezúttal Anselmo nem működik közre). A The Cursed Remain Cursed dalai tehát nem csupán töltenek egyet a csapat jellegzetes hangzásából, hanem a legjobb évjáratból teszik azt, és az Imprinthez hasonlóan ismét eltalálják a dinamikus, energiával teli metal/hardcore dühkitörések és a megkapóan fogós, grunge-ihlette énekdallamok legjobb arányát, ráadásul ezeket sikerült a lehető legmagasabb szinten hozni. Talán még sosem érződött ennyire agresszívnek a Vision of Disorder, miközben Tim Williams olyan refrénekkel képes meglepni az embert, ami azért kicsit újraértelmezi Jesse Leach és Keith Buckley kiemelkedését a stílus énekesei közül. Már az Imprinten is remek volt az, ahogy az egész lemez egy hatalmas egységnek tűnt, de ezt megtartva hallgatásról hallgatásra mégis egyre inkább különváltak a dalok, és itt is van, ahol olyan sodró a lendület, hogy fel sem tűnik az, ahogy ragad a tiszta ének, néhol olyan a basszusjáték, hogy folyamatosan azt figyeli az ember, és persze ott vannak azok a dalok, ahol Williams zsenialitása ellopja a show-t, ráadásul a legtöbb szám képes arra, hogy az újabb és újabb körökben más-más csoportba kerüljön. Ha párba állítjuk az Imprinttel, szoros versenyben maradna csak alul, de az idei mezőnyt még így is olyan irtózatos fölénnyel veri, hogy azt nehéz körülírni, talán a megalázó a legjobb szó. Hiszen egy húsz éve megalakult, a csúcsot már majdnem másfél évtizede letudó, később csalódást okozó, mindig vitatott, majd elfelejtett zenekar három éven át készülő, folyamatosan halasztgatott lemeze nem csak kikerüli a visszatérés csapdáit, de magasról leszar két metalcore hullámot is, és a megváltozott igények (súly, hangzás, slágerek) világában is király marad. 9/10