Ascension Of The Watchers – Numinosum

Mikor 2001 környékén úgy tűnt, hogy a sikerének csúcsán levő (vagy azt már túl is haladó?!) Fear Factory-nek már nincs jövője az elfajult belső ellentétek, valamint a motivációk hiánya miatt, az énekes Burton C. Bell nem tétlenkedett, és a Ministry, valamint a Killing Joke soraiból ismerős John Bechdellel összefogtak, hogy Burton minden korábbinál őszintébb és letisztultabb keretek között foglalhassa dalba sötét, néha baljós, néha elábrándozó gondolatait: ekkor született meg az Ascension Of The Watchers névre keresztelt projekt, melynek debütalbuma, a Numinosum – leszámítva a 2005-ös keltezésű EP-t – közel hét évet váratott magára.

A duó által kijelölt irányvonal szerint az Ascension Of The Watchers felidézi a korai The Cure, valamint Joy Division hangzásvilágának sajátosságait, s ezt a különleges, gótikus aurát jeleníti meg egy utaztató, elsősorban ambient (másodsorban industrial) gyökerekkel bíró zenei egyvelegben. Már az előző mondatban felsorakoztatott hivatkozások sem kecsegtetnek túl sok vidámsággal, ám a lemezre ez a definíció hatványozottan igaz; Burton hipnotikusan visszhangzó, melankolikus énektémái, valamint a helyenként darkwave hatásoktól sem mentes gitárdallamai egy merengő utazásra invitálják az érdeklődő hallgatóságot. Jelen hangzásvilág már az Iconoclast címre keresztelt kiadványra is jellemző volt, azonban a Numinosum már jóval szélesebb keretek között mozog elődjéhez képest, ha az alkotói eszközök tárházát vesszük górcső alá.

A Numinosum legnagyobb erénye egyértelműen annak egyedi, markáns aurája, melynek melankolikus hangvétele a fentebb említett gótikus énekdallamokon túlmenően egyaránt megnyilvánul a neofolk/industrial hangulati elemek gyakoriságában is (ez főleg a dobtémákban figyelhető meg, hiszen a rideg, és kimért dobgépek-, valamint az élő dobok aránya közel 50-50%, ám sajnos ez szabad füllel is érzékelhető); azonban a darkwave-re hajazó, merengő és andalító aura annak mélysége miatt monotonitásba fullad, és ez nem túl szerencsés egy több, mint hetven perces(!) korong esetén. Félreértés ne essék, a kiadvány szerzeményei önmagukban többnyire egyenrangúak, de egy ilyen hangulatorientált zenéből igencsak soknak bizonyul a hetven perc, és ez sajnos ront az összképen. A dalokban fel-felbukkanó monológ-közbevágások eleinte még képesek javítani a helyzeten, de egy kevésbé szuicid hajlamú zenehallgató számára igen hamar egyhangúvá válhat a Numinosum, függetlenül annak értékeitől és maradandó dallamaitól. Mindemellett a már Iconoclaston is szereplő, s egyben közönségkedvenc Evading (melynek industrial zajai, valamint engem a The Fat Of The Land korszakos The Prodigy-re emlékeztető felpörgetései egy hatásos elegyet alkotnak Burton emelkedett énekdallamaival), a progresszív rockzenei gyökerekkel, és darkwave témákkal egyaránt felvértezett opusz Mars Becoming, vagy akár a – legutóbb eredményesen a Horse Feathers által megtestesített – amerikai folklór hagyományokat előtérbe helyező Violent Morning miatt érdemes belefülelni az AotW debütalbumába, hiszen biztosan lesz, aki "örömét leli benne."

Elvonatkoztatva a Numinosum hatásosságától, a lemez legnagyobb hibái egyrészt a némileg aránytalan hangzásban, másrészt a szerzemények sokaságában (és zárójelben nem bírom megállni, hogy külön szót ne ejtsek a vizuális igénytelenségről) nyilvánulnak meg; ennyi keserédes köntösbe bújtatott szomorkodás két albumra is kellemesen elfért volna, pláne hogy számos itt hallható szerzemény (Evading, Residual Presence, On The River, Moonshine, valamint a Pink Floyd utánérzésekkel bíró Quintessence) már nem volt ismeretlen a publikum számára. Érdekes és értékes projekt az Ascension Of The Watchers, de annyira sokat akarnak adni Burtonék, hogy azzal akaratlanul is leértékeltetik a saját erényeiket; ettől függetlenül a darkwave szerelmeseinek sokkal inkább ajánlom a lemez beszerzését, mint egy Digimortalon edződött Félelemgyár-rajongó számára.

Külcsín és Design: 10/5.
/ / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / Pontszám:
Hangzás: 10/7. (többet is kihozhattak volna belőle)
Teljesítmény: 10/7. (hatásos, de túl sok)
Dalszövegek: 10/8. (személyes tartalmú, elvonatkoztatott, érdekes)

10/7,33.